„i actually got goose bumps that time. do you see these fucking goose bumps, people?!”
amikor meghallottam, hogy hálaadás-napi epizód, kicsit beparáztam, hogy mit fogunk majd összenyűglődni a családokkal, de az epizód első felében még másfajta problémák jöttek elő. végre láthattunk részleteket a készülő darabból, és felcsendültek mellé a (direkt a sorozathoz komponált) csodálatos dallamok (megszereztem pár hete a mini-soundtrack-et, szoktam is hallgatni visszatérően). de a feelgood-ot hamar elvették paul kiállhatatlanságával, aki képtelen elviselni, hogy másnak jó legyen, ha neki kurvaszar. még akkor is, ha az általa agyon-gyötört emberek megalázkodnak, és a kedvére akarnak tenni... no, nem kerülgethetem tovább a forró édeskrumpli-pürét, lássuk azt az elbaszott pittshburgh-i családot -az apa pont olyan kellemetlen alak, mint amire számítani lehetett, de ez még beleférne a családi háttérbe, ha nem lenne ott a testvér-szerelem szála, ahol őszintén bevallom, már hangosan vitatkoztam a monitorral, hogy 'elég már, ennek semmi értelme'. és tényleg nincs értelme... (vizuális ingerekkel nyugtattam magam, volt egy tök jó kanapés beállítás, meg persze sarah hay csodálatos mellei...) ($$02.05.)
