„long live the king.”
a politika borzasztóan kétélű fegyver -mert lehet jól és érdekesen is csinálni, és lehet olyan borzasztó döntéseket is hozni, amivel magad ellen fordíthatod az embereket... és pont ez a kettősség volt meg az epizódban is. mert míg a földiek nagy tornya körül kifejezetten ügyesen komponált események zajlottak, addig az égiek táborában már komoly gondok adódtak. a törékeny koalíció erős fantasy-s hagyományokkal van átitatva, klánok fordulnak egymás ellen a hatalomért, személyes párbajokat vívnak az uralkodók nevében -illetve, ha egy vezetőben van elég tisztesség, akkor ő maga vívja a saját véréért a csatáit. és tele vannak a termek ármánnyal és vonzalmakkal, az ember minél több időt el akar tölteni ezek között a karizmatikus nők között, ráadásul még a harc koreográfiája sem lehet panaszunk (és lehetett is aggódni közben, mert két olyan színész fogott fegyvert, akik más sorozatban is dolgoznak, úgyhogy lehetett volna ez bármelyiküknek is hattyúdal), de... de folyton vissza kellett vágni arkadia-ba, és ott muszáj voltam minden egyes percben a fejemet rázni... az egy dolog, hogy írtak egy tipikus egybites rasszista seggfej szerepet, aki elég hangos, hogy a nép kövesse őt, de végtelenül csalódott voltam, hogy két év után bellamy-t is vissza vezették arra a nemszeretem szintre, amin a sorozat elején állt. és soha nem éri meg kidobni több évnyi karakter-építést néhány drámainak szánt jelenet kedvéért -ezt miért nem tanulják már meg az írók...? (plusz jasper-nél ugyanez pepitában. sajnos.) ($$02.15.)
