„sorry we had to do this the hard way.”
látom már, hogy mire megy ki a játék, hogy jól fognak csavarodni a szálak, csak addig túl kell esni ezen a ’túl kell esni’ szakaszon... pike kancellár minden döntése bicskanyitogató, de az az egyszerű népnek kellenek a rossz vezetők, hogy belássák, hogy többé nem választanak meg ilyet... ööö... hagyjuk... bellamy-nek is kiosztanánk néhány virtuális pofont, de azt meg kell hagyni, hogy hatásos volt, amikor clarke fejére olvasta a bűneit. kicsit összébb vonták a szálakat, így megérkezett jaha is arcadia-ba, és amíg idegenkedtem az elején a szálától, most már érdeklődve várom, hogy mi lesz a nagy térítésének a vége, bár ez a messiás-tudatos nyugodtságot sugárzó arc még mindig fura látvány... kicsit megúszósnak éreztem, hogy csak elmondásból hallhattuk a nagy mészárlást, de gondoltam sebaj, mert ez jó felvezető lesz a nagy csatához, erre... ööö... lexa döntéseivel folyton meg tudnak lepni, de oké, lássuk a nagy békét... (egy darabig néztem-néztem clarke arcát, hogy mi olyan fura rajta, aztán leesett, hogy nincsenek meg a sebei, sőt, még a koszt is lemosták róla...) ($$02.22.)
