„you’ve become a dictator, charles. you realize that, don’t you?”
a múlt heti izgalmak és szívszaggatás közepette örültem, hogy elkerültük arcadia-t, mert nem jutott eszembe, hogy igen hamar meg kell még inni ezt a fekete-levest... bár ha most visszagondolok a mai részre, nem volt annyira szörnyű, mint lehetett volna, mert tulajdonképpen egész jól lejátszották a két nagy párt fondorlatos sakk-játszmáját. a legnagyobb bajom talán azzal volt, hogy kane továbbra sem engedik ki a moralitás gúzsa alól -pedig azt gondolom, hogy az a kane, akit még a bárkán ismertünk meg, már rég átlépte volna azokat a határokat, amiket most képtelen. de még az is lehet, hogy ez is a terv része, hogy mártír lesz a nagyobb jó érdekében. de ha ez kell, hogy néhányan észhez térjenek, akkor nem szabad szomorkodnunk. szerencsére az iránytűjét vesztett bellamy-nál is van egy határ, amin túl megszűnik a vaksága, nagyon remélem, hogy most már a jó irányba tartják majd. ahogy az is felvillanyozott, amikor raven rádöbbent a chip mellékhatására. egyébként is gyanúsan sokat emlegették ma finn-t, hisz’ épp egy éve éltünk át vele hasonló szituációt -és a történelem gyakran ismétli önmagát... (ejj, a verekedős rész alatt mennyire nem lehetett követni az eseményeket -egy lassabb kezű vágót szeretnék a stábba, köszi...) ($$03.13.)