„sweetie, sweetie. we are all negan.”
ejj, de régen láttam már alicia witt-et, pedig bírom már őt, ööö, a kilencvenes évek vége óta? ja, mind a ketten öregszünk... bár ő volt a rész vendég-sztárja, de igazából ez carol epizódja volt. jó játék volt az, hogy nem tudtuk eldönteni, hogy carol megzuhanása és hiperventillációja megjátszott-e, vagy a szemünk előtt omlik le az a keménység, amit az évek alatt szedett össze, és most szakad rá a tetteinek a súlya. és érdekes kontraszt volt alicia karaktere, aki hasonló utat járt be, mint ő, ahogy az egyszerű életű egyszerű nőből badass gyilkoló-géppé kellett keményednie. és így egyértelmű volt, hogy az egyikük nem fogja élve elhagyni ezt a mészárszéket... eléggé kétesélyesek ezek a minimalista drámai epizódok a walkingdead-ben, mert sokszor csak lötyögősre tudják őket összeeszkábálni, amikből bántóan hiányzik a feszültség, de néha, mint most, viszont jól eltalálják az arányokat, ki tudják éreztetni a tétet és a drámát, és még egy kis badass-ségre is van idő. vagy az egy-epizódos vendég-szereplők érdemi építésére... (egyébként van-e badass-ebb, amikor egy terhes nő csap oda keményen...?) ($$03.14.)
