„-a lannister always...
-don’t say it. don’t fucking say it.”
hit és vallás -megannyi hozzáállás. láthatjuk már egy ideje a fő-veréb vezette radikális fanatikusokat, és most eljött közénk az érme túloldala, a hitét lazán kezelő septon, aki csak egy kis békét szeretne a felsőbb hatalomtól -szerinte mindegy, hogy hány formában is létezik ez az entitás, mi a neve, bele kell szarni a dogmákba, csak maga a hit a fontos (ian mcshane szokás szerint uralja azt a kevés percet, ami jutott neki). mind a két hit embere kapott egy-egy kétkedőt maga mellé, igaz, hogy margaery jól titkolja ezt a kétkedését (de a töviskirálynővel együtt mi már megbizonyosodhattunk erről), míg a folyóvidéken jó volt újralátni a békéssé szelídült véreb-et, aki szintén kétkedéssel fogadja az őt megmentő septon képlékeny hitét (és milyen jó volt már, hogy egy coldopen-ben kaptuk meg a visszatérést, jól körüllengte a kezdést a misztikum, hogy hirtelen nem tudhattuk, hogy kik ezek, akik építkeznek, hol és mikor is járunk.) de egyébként is sokat időztünk a folyóvidéken, többször egészen a negyedik kötetig visszanyúlva szálakért. de jó is volt látni a sárban is nemesi határozottságot mutató jamie-t (hűséges jobbkezével, bronn-nal az oldalán), a frey-ek töketlenkedését, és a mindig kőkemény ellenfél fekete hal-at. és a testvériség is újra beköszöntött -némiképp kegyetlen módon... eközben északon jon-ék járják a toborzó-körútjukat, és nagyon különböző élményekben lehet részük (a kis lyanna mormont nagyon aranyos volt), de az biztos, hogy sehol sem látják őket szívesen. sokáig azt hittem, hogy a keleti végeket pihentetjük ma, aztán csak kitekintettünk a már messzire (és formás mellek közé) jutott theon-ra és yara-ra, valamint arya is elintézte, hogy izguljunk érte a jövő hétig... ($$06.06.)