„power games of men come hand-in-hand with an election.”
mindenki a tűzzel játszik -ahogy a rendező is, aki jó szemmel komponálta bele a tüzet többször is a képeibe, legyen az egy fáklya, vagy a múlt sötétségét szimbolizáló árnyjáték, vagy csak a lemenő nap fénye a nagy pusztaságban... kicsit elfelejtkeztem a nagy bajban hagyott kán-fiakról, de aztán hamar aggódni kezdtem értük, pedig lehetett tudni, hogy túl fogják élni, mert mindkettejüknek lesz még szerepe a történetben, ez nem kérdés. úgyhogy nem is igazán a feszültség fokozására használták a keresésüket, hanem arra, hogy végleg konfrontálják a kurultáj két jelöltjét. és megint jól kijött a kettejük közti habitus-béli különbség, valamint a kölcsönös tisztelet, ami néha átcsap azért tiszteletlen szavakba. aztán a verbális párbajokat szépen fokozták fel addig, amíg csak el lehetett menni anélkül, hogy vér pettyezné be a ruhájukat. jól fog működni ez a régi eszmék vs haladó szemlélet ellentét, érzem... eközben igen messze is kitekintettünk a mongol tájakról, mert úgy tűnik, hogy a belviszályoknál sokkal nagyobb fenyegetés érkezik majd a határon túlról. (azért vicces, hogy elnézve a pápát játszó színészt, nem tudtam eldönteni, hogy gabriel byrne-t látom-e, mert hasonlított is önmagára meg nem is, meg a hangja sem a megszokott volt -de az imdb szerint jól gondoltam, hogy ő az...) ($$07.11.)