„i’m going to kill you. but i need to decide how far i’m willing to go how many of my own rules i’m willing to break to get it done.”
már a kezdés is baljóslatú volt, mivel mr.finch azon elmélkedett, hogy mekkorává is vált a kockázat, hogy vajon túlélhetik-e a leselkedő veszélyeket. mostanában ilyen gyenge lelkiállapotban volt szegény, nem csoda, hogy aztán el is követett ma egy hibát, amitől hatalmas lett a kockázat és egyre kisebb az esély, hogy túlélhetik a veszélyeket... és olyan jó, hogy nem csak agyatlan lövöldözésekkel rakták tele a részt -mert persze a maguk túlzásaival azok is szórakoztatóak, de kellettek a közbevetett karakter-pillanatok is, hogy igazán magával tudjon ragadni az egész (mr.finch és mr.elias közös jelenetei mindig is működtek, és örülök, hogy figyeltek arra, hogy ott végződjön a koszos lakótelepen ez a szál, ahol annak idején kezdődött; vagy ott voltak pl. ms.root metafizikai értekezései is hasonló funkcióval). emelték a tétet, több szempontból is. komoly áldozatok árán jutottunk el a rész végére, ez már igazi háború, amit nem lehet megúszni vér nélkül, és mr.finch-nek is meg kellett hoznia élete legfontosabb döntését -és ugye nem kell mondanom, hogy michael emerson minden kiejtett mondata és arc-mimikája tökéletes volt. ...és aztán beúszott az a nine inch nails dal, ami az epizód címét is adta, és az egész testem bizseregni kezdett, és azt sem tudtam megállni, hogy a vége-főcím kezdetekor tapsolni kezdjek -ilyen az, amikor egy tökéletesen megkomponált mű elemi erővel hat a testedre és a szellemedre... (update: azt hiszem a ma éjszakai menekülős álmomról a sorozat tehet...) ($$07.17.)