„at this point, being bored by anything other than snow would be a relief.”
azért belenéznék charlie brooker fejébe, amikor épp kitalálja ezeket a szörnyű technikai újdonságokat írás közben -mondjuk valami riasztóan fejlett technológia segítségével... mert mindig oda lyukadunk ki, hogy lehet, hogy ezek a dolog megkönnyítenék az életünket, de képtelenek lennénk úgy használni bármelyiket is, hogy ne okozzanak komoly lelki sérüléseket... bár lehet, hogy az a baj, hogy nem értem, hogy miért akarná valaki egy külön hordozóra duplikálni a tudatát... mert az még oké, hogy a pupillába építenek egy speciális lencsét, amivel lehet fotózni, meg egyéb hasznos dolgokat művelni, de persze ennél a technikánál is könnyen drámaivá változhat a világ, mivel ki tudsz vele zárni másokat az életedből. és ez riasztó, mert rosszabbnak tűnik, mint a legrosszabb szakításod, sőt, a végén látható mesterségesen létrehozott magányról már nem is beszélnék... természetesen ez a speciális epizód sem a technokrata mivolta miatt ütött, hanem mert ismét az érzelmek felől közelítettük meg az elgondolkodtató témákat. mert ügyesen három kisebb történetet rejtettek bele a játékidőbe, és persze mindenki tudta, hogy lesz csavar a keret-történetben is, mert úgy volt felépítve a hangulata... az erős drámához persze erős színészi játék is dukált, plusz jon hamm beletette az összes sármját a jeleneteibe, az oona chaplin / janet montgomery / natalia tena trióért meg nem lehetek elég hálás, love love, love... azt hiszem ennél nyugtalanítóbb hangulatú karácsonyi epizódot nem fognak készíteni mostanában... ($$07.24.)