„for years i’d been building this son of a bitch up in my head. what a monster he’d be. but here’s the thing. when you lay eyes on him, the devil’s a real letdown. just a man.”
tudtuk előre, hogy hova fogunk kifutni, hogy ez egy elbukás-történet lesz, és abból látszik, hogy az írók jól tették a dolgukat, hogy egyáltalán nem éreztünk kielégülést, amikor bekövetkezett a vég -mert beérett a két évados humanizálás eredménye, mert bár az agyunkkal felfogtuk, hogy pablo escobar egy szörnyeteg, aki megérdemelte, hogy agyonlőve feküdjön egy piszkos háztetőn, papucsban, de mégiscsak sajnáltuk, hogy el kell búcsúznunk, mert hozzánk nőt az ellentmondásos személyisége... feszültséget is ennek a véres végnek az árnyékában kellett teremteni, és szerencsére sikerült is -mondjuk én például fura módon nem akkor zsezsegtem az izgalomtól amikor a rendőrök fegyverrel a kézben közeledtek a ház felé (egyébként is elsőre nyilvánvaló volt, hogy itt is eljátsszák azt az ordas klisét, hogy nem egy helyszínen vannak az ellentétes felek), hanem amikor pablo kiment kiszellőztetni a fejét, az egyszerű emberek közé, elmélkedve egy parkban -nem tudom miért, lehet hogy csak nem akartam, hogy konfrontálódjon bárkivel is az élete mélypontján (btw, álom-jelenettel nyitás és képzeletben beszélgetés, pablo mentálisan is megzavarodott a bujkálás hosszú időszaka alatt)... gondolom az is az életből jött, hogy a rendőri oldalon sem lehetett teljes az öröm -dramaturgiailag meglehetősen szokatlan húzás volt, hogy az egyik főhős nem lehetett ott a nagy finálénál... és azért sem lehet teljesen elégedett a rendőrség, vagy maga kolumbia, mert hiába tűnt el az egyik szörnyeteg, ha máris van, aki betöltötte a helyét... ($$09.26.)
függsz tőle, pedig nem mindig kellemes az élmény, de nem bírsz leállni, folyton újabb adagra vágsz -ilyen sorozat ez a narcos... de tényleg, idén sem volt egy rész sem, ami ne szippantott volna magába, még a lassabb tempó ellenére is hamar elszaladt mindig a játékidő, és bár néha nagyon fel tudtam magam húzni azokon az undorító tetteken, amiket pablo escobar végrehajtott, elkezdtem kötődni hozzá, mint emberhez, érdekelt ez a puta pokoljárása... mert ez most tényleg az anti-hősünk évada volt, a sok bujkálás és menekülés közben sikerült felépíteni őt, mint embert, és ebben persze tökéletes partner volt wagner moura is, aki rengeteg erős pillanattal gazdagította a tévé-történelmet... pablo még hangsúlyosabbá válását steve-ék sínylették meg, akiknél így kevesebb idő jutott a magánéletre, csak két megszállott zsarut láthattunk, akik mindent megtesznek, hogy pontot tegyenek az ügy végére. plusz bőven szántak időt a drogbizniszben tevékenykedő konkurenciának is, nem véletlenül, mert gondolom fokozatosan akarták őket beintegrálni a történetbe, hogy jövőre már régi ismerősként üdvözölhessük őket -mert hiába bukott el pablo escobar, azért van még mit feldolgozni a kokain mocskos történetéből. reméljük, hogy a követői között is lesz olyan erős és ellentmondásos személyiség, aki kellően érdekes lesz, aki cipeli majd a hátán a sorozatot...
