„this business will always turn its back on you, so you need people in your life that never will.”
bassza meg, hogy már az első jelenettől kezdve összeszorított seggel kell végigülni az epizódot, rettegve attól, kivel milyen borzalom fog történni... és az a legdurvább, hogy a vége még így is baromi hatásos lett, még akkor is, ha egy olyan karaktertől kellett elbúcsúznunk, akinél sohasem törekedtek arra, hogy megkedveltessék velünk -valószínűleg azért, mert komoly kihatással lesz a halála azokra, akiket viszont nagyon is a szívünkbe zártunk (plusz erősen dobott az érzelmi faktoron a rendezés is, hogy letompították a hangokat, és teret engedtek a szomorkás zenének). de az előtte lévő háromnegyed órában is végig a szakadék szélén egyensúlyoztunk. keith-nél még épp időben fordultunk vissza, mondjuk nála várható volt valami hasonló őrület, de nehezen viseltem volna, ha tényleg erre az útra léptetik a karakterét. lisa is közelít a mélyponthoz -bár nem nagyon tudom, hogy miként lehetne jobban feldolgoznia a feldolgozhatatlan drámáját, de nem hiszem, hogy ez az alkoholba fojtott düh a legüdvözítőbb (minden tiszteletem alvey-nak, ha tudja kezelni majd ezt a helyzetet)... és hát jay nyomozásától is gyomor-idegem volt, mert ott is benne van, hogy komoly sebeket szerzünk a végén... ($$10.29.)