„never start something you’re not willing to finish. and if you’re getting fucked either way, go with the lucrative version, sweetheart.”
ha sok a környéken a paranoid android, várható, hogy felcsendül halkan, zongorára hangszerelve a ’fake plastic tree’... de egyébként is radiohead-heavy volt az epizód, mert maeve megrázó sétájához is thom yorke-ék adták a drámai megerősítést, igaz ehhez kellett ramin djawadi zsenije is, hogy ilyen szépen áthangszerelje a ’motion picture soundtrack’ című dalt... és ha már erre hozott a zene iránti megszállottságom, hát kezdjük a madame-mal a mai narratívák átnézését -egyébként is, ma ő tűnt a legfőbb szereplőnek (főleg hogy dolores kihagyta ezt a kört). és baromi érdekes is nézni, ahogy töltekezik fel tudással, ahogy azon munkálkodik, hogy a maga előnyére fordítsa az android-létet. és thandie newton él is az erősebb jelenléttel, és nagyszerűen közvetíti egy mesterséges lény érzelmeit... ha már maeve relevációk sorát élhette át, hát mi nézők is kaptunk egy csokornyi választ így az évad közepén. előregördült kicsit az áruló kérdése, a rejtélyes hang, amit a robotok hallanak, és megtudhattuk, hogy ki az a rejtélyes kisgyerek, akivel sir anthony már találkozott egyszer. tovább vájkáltunk a park múltjában, de az android-anatómiában is elmélyedhettünk... igazság szerint nekem már mindegy, hogy válaszokat adnak-e, vagy a ködöt növelik a szereplők körül, hogy a parkban szólnak a hatlövetűek, vagy a hideg háttér-helyiségekben matatunk, nem tudok betelni ezzel a világgal... ($$11.07.)