„we’re not lost, private. we’re in normandy.”
(◄◄) azt hiszem ennél jobban nem lehet berántani az embert a háború őrületébe... pedig úgy emlékszem, hogy tiniként annyira nem örültem, hogy így kell kapkodnia a nézőnek a fejét a repülőgépes nyitányban, de most már jobban tudom értékelni ezt a rendezési formát. de az epizód későbbi részében is nagyon tud működni, ahogy az első éles bevetésen sok kézi-kamerás snittel visznek be minket az akció közepébe (és a vágással is nagyon ügyesen játszanak, ahogy vegyítik a hosszú és rövid snitteket). és persze érezzük a (ryan-közlegény-es) spielberg-i hatást, de azért szerencsére nem üres iparos másolat csupán az epizód... az első részben a kiképzést keménynek érezhettük, de csak most szembesülhettünk igazán azzal, hogy mennyire kemény is a háborús lét, ahol az ügyességnek és a szerencsének a jól vegyített kombinációja szükséges ahhoz, hogy élve kijuss a rázós szituációkból -lehetőleg seggbe-lövés nélkül... és már most érződik a lelki megterhelés is, hiszen mégiscsak emberéletek elvételéről szól ez az egész mocskos háború... szerintem jó ötlet volt, hogy minden részben kiemelkedik egy-egy karakter a sokaságból, ma winters hadnagy nimbuszát emeltük magasra -és persze volt egy arc mellette, akire azért fókuszáltunk, hogy az elvesztése rádöbbentsen minket az esendőségre (andrew scott-ot mindig fura látni az őrült moriarty-s mosolya nélkül). ($$12.15.)
