„’48 hrs.’ all black cast. does that even work?”
úgy szedegettük fel az epizód darabjait, ahogy earn csipegette az emlék-morzsákat az elmúlt éjszaka féktelen bulijáról. aztán persze nem is atlanta-ban lennénk, ha ezen az úton nem valami teljesen váratlanba (mondjuk rendőri brutalitásba) botlottunk volna. aztán szép csendes hangulatban elbúcsúztunk az évadtól -de logikus is ez a húzás, a rapperek sem teszik leghúzósabb számot az album végére... ($$12.27.)
new orleans szurkolóként nehezen vettem rá magam egy atlanta című sorozatra, de azért donald glover neve és a messziről is hallható kritikusi hozsannák meggyőztek arról, hogy tegyem félre az előítéleteimet... érdekes volt figyelni, ahogy folyamatosan nyer meg magának a show, mert elsőre csak a furcsaságai tűntek fel, a szabálytalansága, a természetesbe kevert természet-ellenességei. aztán hétről/hétre egyre jobban szórakoztam, és már számítottam is a kiszámíthatatlanságra. mert tök jó játszóteret építettek maguknak donald glover-ék, amibe bármilyen ötletük belefér, elég ha a rapper vonal ott van a háttérben, de ha olyan kedvük van, igazából még azt is eldobják, nem erőltetik mindenáron. a lényeg, hogy a jó karakterek, a kifordított szituációk és a poénok közé rejtett komolyabb mondanivalók mindig a középpontban maradnak. a szerzői sorozatok újabb fényes diadala ez a show.
