„dragging our asses halfway around the world. interrupting our lives. for what? you ignorant, servile scum! what the fuck are we doing here?”
(◄◄) közeleg a háború vége, már mindenki azt nézi, hogy épségben hazajusson, mások meg jövedelem-forrást látnak a megszerezhető javakban, és a legtöbben már csak a katonát látják az ellenségben, nem a megtestesült gonoszt -de a hangulat inkább morcos, mint reménnyel teli... érdekes ellentmondást sikerült felfedeznem az epizódban, mert amíg az interjúkban arról beszélnek a túlélők, hogy a német katonák is csak szolgálatot teljesítettek, sőt, akár még barátok is lehettek volna, ha másképp hozza a történelem, addig az epizódban a megtalált koncentrációs tábor épp ennek az ellentétét demonstrálja, hogy a németek között igenis voltak megátalkodott állatok, akik ezt az embertelenséget képesek voltak végigcsinálni -vagy akár csak némán eltűrni... hiába ismeri az ember a tényeket már nyolcadikos kora óta, egyszerűen képtelenség feldolgozni ezt a borzalmat, amit a holokausztban elkövettek, és most is kicsit össze tudott törni, ahogy az amerikai katonák szembesültek a kegyetlenséggel, ahogy a kamera végigsvenkkelt azokon az épphogy emberinek látszó összeaszott testeken -pedig pontosan tudtam, hogy ez lesz az epizódban, és fel is készültem rá lelkileg, mert alapvetően sem vagyok jó hangulatban, így számítottam rá, hogy erőt kell majd vennem magamon. (van még egy ellentmondás az epizódban, ami már ifjúként is zavart anno: webster miért felejtett el egyik-napról-a-másikra németül? mert értem, hogy meg akarták mutatni, hogy egy harvard-i úrigyerek is ki tud akadni a háború mocskától, de attól még kiabálhatta volna a szidalmait németül is a velük szemben vonuló legyőzött seregnek...) (hmm, tipikus tom hardy, egy szex-jelenettel kellett neki bemutatkoznia a show-ba...) (szép hosszú snittekből volt összerakva az epizód.) ($$12.26.)
