soroló

„i know rosa isn’t flashy like the ’maxim’ magazine type most guys are into, but that’s kind of what i love about her.”

nice guy-ként nagyon megörültem, hogy kapok valami kis remény-sugarat, hogy nekem is juthat egy olyan lány, aki bár nem szupermodell, azért lehet szeretni -de meg kellett tanulnom josh-sal együtt a leckét, hogy ezt nem szabad erőltetni, mert az sosem működik. hogy ehhez kellett egy aszteroida, a legfelsőbb bíróság és egy hajléktalan pénisze, csak erősítette ezt a felismerést... ($$04.01.)

„i have survived starvation, a tempest, pirate hunters, jealous captains, mutinous crews, angry lords, a queen, a king, and the goddamn british navy. so to whatever extent you may be concerned that some day we will clash, worried that though today we be friends, some day you will have no choice but to be my end, i wouldn’t worry too much.”

olyan vehemensen vetettük bele magunkat a csata hevébe, hogy azt hittem, hogy az egész epizódra kitart majd a lendület -meg a költségvetés utolsó morzsáiból vett pirotechnikai eszközök garmadája... így kissé sértve vettem tudomásul, hogy nassau-ra is betekintünk, de aztán miután megnyugodtam, már észlelhettem, hogy jól kanyarítják ott is a szálakat, építik fel a legendát a későbbi évadokra. de egyébként is, a csatába is beállt egy kis szélcsend, de ez azért volt jó, mert én élvezem, amikor a vagdalkozás mellett észjáték is van, és amíg olyanok vesznek részt az ütközetben, mint flint kapitány, john silver és jack rackham, addig tudhatod, hogy valami fifikás dolog is lesz a háttérben. de azért nyugi, dördültek a mordályok és ágyúk is, vércseppek pettyezték be a kamerát egy-egy szuronytámadás után. mert fel kell áldozni néhány embert, hogy lerázzuk magunkról a zsarnokság terhét... (uhh, megint mennyire zseniális volt, amikor bear mccrery elszabadította a dobosokat a csata hevében -harmadik évados filmzene-albumot akarok, most!) ($$03.31.)

emlékszem, hogy az első évadban némi lemondó mosollyal vettem tudomásul, hogy ez egy olyan kalóz-sorozat, ami legfőképp a szárazföldön játszódik. idén viszont a csöcsös-kalózos jelzőből az első szó jócskán háttérbe szorult, viszont jó sok időt töltöttünk a vízen. és most is működött a tavaly felvett komorabb hangvétel, igaz, annyira nem mentünk mélyre, mint az előző évadban flint kapitány drámájával. cserébe viszont gyönyörű egyenes ívben építik fel long john silver-t, öröm látni, hogy milyen messze jutottunk vele a pilot óta. vele ellentétben a nagyon beharangozott feketeszakáll egy kicsit csalódás lett, mert hatásosan bebrummogott a sorozatba, aztán parkolópályára állította a hajóját, hogy csak a finálé csetepatéjára térjen vissza -de ha jövőre megfelelően kihasználják majd a benne lévő potenciált, akkor el tudom fogadni, hogy ez csak ilyen kis ízelítő volt vele kapcsolatban. az viszont jó, hogy nem negatív karakterként hozták be -mert így is lett elég gonoszunk a komplett brit flottával, és annak markáns képviselőjével, az új kormányzóval. valamint eleanor guthrie-val, akivel az egyik legcsúnyább pálfordulást hajtották végre, de úgy, hogy el is felejtettük, hogy egykor szimpatizáltunk vele (max-nál sokkal könnyebb elfogadni a kétszínűséget, hogy már nem csak egy szemrevaló kurva, hanem taktikus üzletasszony). szóval, örömteli látni, hogy jó széllel, jó irányba tart a sorozat, hogy kezdik kiszedni a mélyéből a rejtett kincseket...

„you don’t get what you want by day. you take it by force at night.”

onnan tudható, hogy nem igazán akarnak állást foglalni az írók az önbíráskodás kérdésében, hogy még karen-t is elbizonytalanították... mert nem is egyszerű kérdés ez, hisz’ látjuk a jogi rendszer hibáit, de tudjuk azt is, hogy nem egy ember dolga eldönteni, hogy ki bűnös és ki nem (és nem is istennek, bár ezt a katolikusok lakta hell’s kitchen-ben nem kéne hangoztatnom). de valahol a szívünk mélyén szurkolunk a frank castle féléknek, akik oda mernek csapni az igazságtalanságnak erővel (és automata gépfegyverrel). úgyhogy kíváncsian várom, hogy mit akarnak kihozni a tárgyaló-termi részből, azon kívül, hogy foggy-t megint hagyták csillogni kicsit -ami azért fura, mert hagyományosan a hős szokott hengerelni egy ilyen fontos beszédnél. matt agyát viszont teljesen összezavarta elektra (sőt, a kedves ninja-lány már a tárgyalásba is bekavart), és persze, fontos az, hogy estéről/estére jó sok yakuza-segget rúgjanak szét, csak nem jó látni, hogy ezzel matt-et elidegenítik a barátaitól (bezzeg a dinamikus akció-jeleneteket jó látni, mi...?). ($$03.31.)

„we are the watchdogs. you will obey.”

értem én, hogy nagyon aktuális, hogy az anyagilag lecsúszottak vonzódnak a radikális eszmékhez, ennek ellenére nehezen tudtam megérteni mac jr. problémáit -de legalább jól kijöttek vele a gödörből a végén, mert láthatta a srác a saját szemével, hogy daisy hiába más, mint ő, mégsincs oka utálni. és csak ennyi kéne a kirekesztő rasszista embereknek -hogy kicsit kinyissák a szemüket. oké, ennyit a napi tanulságról... reméltem, hogy ezzel az ’emberek terrorista módszerekkel is az inhumánok ellen fordulnak’ fordulattal már a civil war-t kezdték előkészíteni, de a végén ezt a szálat is az évad fő-gonoszához kanyaríntották. plusz hoztak mellé egy kis-gonoszt is, de azért elég megmosolyogtató, hogy elvárják, hogy emlékezzek ilyen rég látott arcokra (még ha titus welliver-nek elég jellegzetes arca is van). sőt, még az agent carter első évadára is tettek némi utalást, szóval el szeretnék érni, hogy nagy egészként lássuk az univerzumot, csak az a baj, hogy ehhez nem mellékelnek erősebb emlékezőtehetséget is grátisz... (sőt, daisy emlegette a damage control-t is, akiknek a sorozatát még be sem rendelték, csak tervbe vannak véve...) ($$03.31.)

„you know how many friends i have at my job? none. more like negative 50...”

szerintem ez valahogy úgy lehet, hogy louie bemegy egy boltba, ott negatív tapasztalat éri, majd ezt megírja úgy, hogy belefűzi a filozófiai fejtegetését is... ejj, de nehéz elviselni a nehezen elviselhető embereket, akikben nincs semmi szégyenérzet, vagy a másik ember iránti tolerancia -de ha más szögből nézzük, akkor igencsak drámai figurák ők. és louie szereti más szögből nézni a dolgokat. ($$03.31.)

„a woman can have romantic feelings for more than one person.”

tudom, hogy a sorozatban épp tél van, de meddig is sütött a nap? percekig? mert az tuti, hogy egyszerre olyan sötét felhők érkeztek, hogy még egy csomó leszbikus nyalakodás sem tudta elűzni őket... bár mindenkire lecsapott a gallagher-átok, kicsit furának éreztem a szerkesztést, hogy lépcsőzetesen vonult végig a szar a karaktereken, így a még vidámabb perceket nem lehetett élvezni az előtte lévő dráma miatt (példa: épp halálra aggódod magad debs gyereke miatt, így hiába látod, hogy fiona milyen cuki táncot lejt a templomban, nem jön a felszabadult kacajod...). én is tudok morcos lenni kialvatlanul, de azt nem gondoltam volna a rész elején, hogy ennyi feszültséget szül a családban ez a pár nehezen átvészelt éjszaka. és akkor még ehhez jöttek a külső tényezők is... mert máris ki kellett derülnie ian betegségének a mentő-állomáson, lip-nek pont most kellett besokallnia az alkoholista professzorától, és a szomszédban sem megy simán a hármas-házasság -bár ez utóbbi még némi logisztikával menedzselhető... frank először pozitív színben tündököl, ahogy megtalálta magában az apaság bizsergető érzését, de aztán lemállik ez a réteg, és felbukkan a jó öreg kibaszott frank -vajon közeleg már az a pont, amikor tényleg megutáltatják velünk...? ($$03.30.)

„you know, i never pass up a chance to have my ass kissed, mr. hirochi.”

mind a két majdnem-jó-majdnem-gonosz karakterünk olyanokkal néz szembe, akik felettük állnak a hatalmi láncban -és mind a kettőjüknek matt murdock segít leküzdeni ezeket az ellenségeket, kosztümben vagy öltönyben. bár frank castle mellett csak lelkileg van ott, bezzeg elektra-nak mind a két öklével rendelkezésére áll. de frank-nél ez azért nem probléma, mert mellette van helyette karen, és vele sokkal jobban jár, és mi is jobban járunk, mert egyszerűen vonzó az az empátia, ami árad belőle -és nagyon szépen építették fel a közös kórházi jelenetüket, írásilag és színészileg egyaránt. de ez a szál majd a tárgyalóteremben indul majd be igazán, ezért van itt nekünk ms.natchios, hogy a yakuza-val karöltve felrázzanak minket egy kicsit. bár az infókat lassan csöpögtetik, azt tudjuk a képregényből, hogy elektrá-hoz fontos távol-keleti szálak köthetőek, de most még csak azt a részét látjuk ennek, hogy matt-tel vállvetve szétrúgnak jó pár japán segget... és tök jó nézni, ahogy két ilyen ikonikus karakter egymás mellett állva hozza a pofás akció-jeleneteket. vagy csak évelődnek egy sort egy kávé felett... ($$03.30.)

„-mr. mac. what are we having?

-mr. wheeler, cocaine from the cocaine plant.

-beautiful. i’d love to try that.”

ezek harcosok? nem inkább rinyapinák...? de komolyan, szinte mindenki tud szenvedni valamin, amitől a rész első felét elég alacsony érdeklődési szinten vegetáltam csak végig, mert most komolyan érdekeljen az, hogy ryan féltékeny a csajára, mert több figyelmet kap, mint ő...? de alicia is megéri a pénzét, ha látszat-drámáról van szó, nekünk nem az kell drága, hogy könnyes szemmel meredj magad elé, hanem hogy bemenj a ketrecbe, és kőkemény pörgő/forgó rúgásokkal tedd tönkre az ellenfeled csinos pofikáját -pont úgy, ahogy az epizód végén is tetted, és suprise, suprise, máris működni kezdett a rész. bár igazából nem itt kezdődött a figyelmem felkeltése, hanem egy kicsit korábban, egy napsütötte medence-parton, mert fel tud villanyozni egy parti hangulata, és néhány pucér hölgy látványa... a show-t ma is jay lopta el, de kőkeményen, mert az anyja móresre tanításában végre ott volt az a dráma, amire ennek a sorozatnak nagyon-nagyon szüksége van. (ja, és nate még mindig nem jött ki a szekrényből...) ($$03.30.)

„you look over the score just above a sex grifter but not dangerous.”

ahogy párhuzamosan nézem a portlandia régebbi évadait a man seeking woman-nel, jól látszik a lelki kapcsolat a két sorozat között, hogy kellett a fred&carrie-féle őrület, hogy máshol szárba szökkenjenek az ilyen típusú poénok. mert a randi utáni tény-vizsgálós jelenet simán beillett volna a seeking-be is az abszurditásával, amibe azért egy jó adag igazság keveredik. amivel nehezen tudtam mit kezdeni, az egyből a nyitó-szkeccs volt kirsten dunst-tal, aminél értem, hogy vicces horrorosra akarták venni a figurát, de nem működött. de hé, ez portland, ha valami nem működik, csak várnod kell a következő utcasarkon rád leső poénra. ($$03.30.)

„the gloves are our conviction.”

ha már kinyitották a csapot, nehéz kikerülni az áradó mocsok útjából... és már nem csak maga a tárgyalás van a média középpontjában hanem előszednek mindenkiről rejtegetett titkokat, csak hogy fenntartsák a média-figyelmet -ma például mr.cockran tapasztalhatta meg ezt. végre elértünk az elhíresült kesztyűs esethez, de nem gondoltam volna, hogy sokkal több dráma volt emögött, minthogy ez volt az egyik indok, amiért az esküdtek elbizonytalanodtak. mondjuk az fura, hogy a védelem egy tagja úgy nyúlhatott a bizonyítékhoz, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy babrál vele -viszont érdekes, hogy egyből összezárt az egyébként igencsak széttartó csapat, és szépen provokálták az egyébként is labilis vádat. persze van némi dramaturgiai éle annak, hogy épp elhidegülés volt a két ügyész között egy elmaradt kefélés miatt, de akár lehetett így is. egyébként a hétvégi kiruccanásban nem is ez a magánéleti rész volt a legérdekesebb, hanem hogy marcia tökéletesen előadta a ’nem bűnös’ kérdés abszurditását, de ma már tudjuk, hogy a logikus magyarázat nem mindig elég... egyébként a legfontosabb kérdést kardashian apu teszi fel -miért nincs más gyanúsított? miért nem foglalkozik senki azzal, hogy ki tette, ha nem o.j.? (hmm, miért van egy jim morrison poszter marcia irodájában...?) ($$03.29.)

„rock and roll has died tonight, my friend.”

nem is tudom, talán a nyugati part napfényessége tette, de üdítőbb volt nézni ezt a részt, mint az elmúlt két-három hétben. na jó, viccelek, ti is tudjátok, miért volt könnyebb átúszni ezen az egy órán -mert ritchie a múltkori releváció óta tiszta, sem alkohol, sem kokain nincs a szervezetében, így sokkal könnyebb elviselni őt. persze ettől még keménykedik, ha olyanja van, sőt, ugyanolyan szar alak mint volt, de kisebb az amplitúdója az érzelmeinek, amik már riasztó mértéket öltöttek legutóbb is. és igen, volt aki átvegye a ’szétbaszom az agyam’ stafétát, csak az a különbség, hogy zak szórakoztatóan nyomja a partit, ráadásul két pár formás cicit is beszerzett a tudatmódosítók mellé, úgyhogy megbocsátóbb vagyok vele -meg azért is, mert tudom előre, hogy úgyis baszkurálja majd a zsidó bűntudata... érdekes cameo-n vagyunk túl, mert a cég érdekében történő nagyvad-vadászaton maga a király került a célkeresztbe -igen, a hetvenes évek felpüffedt, fehér flitteres ruhában vegas-ban haknizó elvis, aki elég érdekes személyiség, néha filozofikus, néha beszari, néha viszont meglepően kemény. (volt egy pillanat a california-i homokban, amikor azt hittem, hogy pszichedelikus irányba indulunk kicsit, de aztán a srácok inkább vegas-t választották a joshua tree helyett. kár...) ($$03.29.)

„i feel like a bob mackie barbie doll.”

...érted, még ki is mondják az epizódban, hogy szép cicijei vannak marnie-nak, de meg nem mutatnák őket... ja, sok szempontból is ideje volt egy ilyen marnie-központú epizódnak. mert mondjuk idén még nem nagyon láttuk az esküvői nyitány óta. de főleg azért kellett ez, mert már jó ideje egy helyben toporog szegény karakter, ideje volt, hogy egy jó nagyot rázzanak a történetén -muszáj volt, hogy végre kitisztuljon a feje, hogy megszabaduljon a rinyapina férjétől. és ehhez meglepő utat választottak lena-ék azzal, hogy marnie múltjába nyúltak, hogy irányba állítsák a jövőjét. meglepőt, mert tudtommal christopher abbott elég viharos körülmények között hagyta el a show-t, így mindenképp örömteli, hogy rá tudták venni, hogy visszatérjen vendégeskedni (és meglepő volt az is, hogy egy pillanatig sem kellett gondolkoznom, amikor megláttam, hogy ki is ő, pedig nem ma volt már az az első évad). és a legjobb az volt ebben a newyork-on belüli utazásban, hogy fantasztikus indie-filmes hangulatot ragasztottak rá, sok zenével és mezítláb-sétálással. ($$03.29.)

„he comes from a family of method actors. they’ll eat glass if it’s in the script.”

oh, újra egy forgatáson járunk vince-szel -remélem ez majd jól megadja az évad tónusát. főleg, hogy megint egy akció-móka közepébe csöppenünk, nick cassavetes vezetésével röpködnek a golyók meg az autók. kicsit azért beparáztattak minket ezzel az ön-kaszkadőrködéssel, pedig nehéz elképzelni, hogy egy balesettel sötétítenék el a feelgood égboltot -de ne fessük az ördögöt a falra... egyébként nem nagyon változott semmi az eltelt hetekben, a csapatból mindenki megy a saját dolga után, kevés már a közös lógás, egész felnőttek már a srácok... ($$03.29.)

„people can come back, rick.”

az utolsó meghitt pillanatok, mielőtt elszabadulna a pokol? de előtte még bekerülünk a szokásos körforgásba is -és most nem arra a körforgásra gondolok, amiről morgan beszél (azaz, hogy ha valakivel jót teszünk, az idővel meg fog térülni -ha elég jó a karmánk...). nem, arra gondolok, hogy kizárólag olyan dolgokat kapunk, amiket láttunk vagy hallottunk már a sorozatban korábban is... carol újra előadja a rémült kislány számát, majd elsül a kezében rejtegetett halál. morgan-t is hallottuk már eleget papolni az emberekben rejlő jóságról, viszont most először végre rick meg is hallotta, hogy miről is beszél. megint aggódhattunk egy kicsit a maggie/glenn párosért. és az sem újdonság, hogy a szereplők konstans rossz döntést hoznak, és önként futnak bele a saját végzetükbe... idén nem nagyon problémáztam még azon, hogy kényszeresen túlnyújtják az évadokat, hogy meglegyen a tizenhat rész -hát itt a finálé előtt egy epizóddal már éppen itt volt az ideje... (mindig szomorúan konstatálja a perverz realitásra vágyó énem, hogy a meztelen női testek még mindig tiltott objektumok a basic cabel csatornákon -pedig nem csak esztétikailag emelné a show-k fényét néhány női mell, de hitelességben is...) ($$03.28.)

„i would trade it all in for a lifetime of smelling your skin.”

vannak azok a szerelmi háromszögek, amiket rendre ránk akarnak erőltetni a drámainak gondolt hatás kedvéért, hogy kicsit megkavarják a magánéletet -és van az a felállás, mint amit itt is kaptunk, ahol tökéletesen megértjük, amikor egy férfi két nő között őrlődik. mert mind a két nőben van valami különleges. karen-nek továbbra is a természetessége a vonzereje, és most is imádnivaló volt az egész randi-jelenetben, a kis zavart mosolyokkal, az apró haj-igazításokkal (btw, a szemem csal, vagy szőkébb lett a legutóbbi rész óta...?). (és annak is örülök, hogy ilyen kitartó, és nem adja fel a nyomozását.) és elsőre úgy tűnik, hogy elektra is tökéletesen passzol matt-hez, tele szenvedéllyel, aztán fokozatosan derül ki, hogy folyton túllépi a határt, és a vakmerősége mérgező matt-re... örömteli, hogy a sorozatban úgy van hely az ilyen ikonikus karakterek megfelelő beillesztésére, hogy nem érzed azt, hogy maga a hős háttérbe szorulna. és úgy tűnik, hogy meg tudják oldani, hogy két ilyen ellentmondásos, szürke zónába tartozó karaktert is kezelni tudjanak egy évadon belül. gonosznak meg jó lesz majd az ügyész-néni, aki részről-részre tűnik egyre sárosabbnak... ($$03.28.)

„the irish may not have invented revenge, but we sure as hell took some time perfecting it.”

láthatóan nagyobb szakaszokban is gondolkodnak az írók az évadon belül, és ezzel az epizóddal értünk el az első szakasz végére, kicsit megpihentethetjük a punisher-szálat. nem volt hiábavaló karen nyomozása, szépen összeállt frank múltja, ami aztán betetőzött a csodálatos monológgal a temetőben (tudsz ennél képregényesebb helyszínt mondani...?). kellett ez, hogy tényleg átérezzük a motivációját, az ölés-vágyát, hogy azonosulni tudjunk a brutalitásával (érdekes kitérőt lehetne tenni a képregény-hősök ölés-politikáját tekintve, de sajnos úgy érzem, hogy nincs elég tudás ehhez (még?) a hátam mögött, annyit viszont mindenképp megjegyeznék, hogy remélem, hogy folynak kutatások azügyben, hogy miért alakult ki ez a szemlélet a negyvenes években és miért törhette meg ezt a szabályt a hetvenes években a megtorló (egész pontosan 1974-ben, a bosszúvágy című film évében, hmmm).) sejtettem, hogy valahogy az íreknek még szerepük lesz, mert tudjuk róluk, hogy szívós népség, és keménykedhettek is egy sort, amíg meg nem érkezett a csini új jelmezével és dobálós botjával a vörös ördög, hogy szétcsapjon köztük... kellett már a sok dráma mellé egy kis jól-eső romantika, de persze rutinos sorozat-nézőként már tudta az ember, amikor látta, hogy nem a csók után vágják el a részt, hanem követjük még matt-et a lakásba is, hogy máris bedobnak valami bonyodalmat, mert az íróknak csak látszatra lágy a szívük, egyébként kegyetlen rohadékok... ($$03.28.)

„love is dead.”

megkésett anti-valentin-napi-epizód? mert érted, összetört szívek, akkor hozzuk vissza a legfárasztóbb gonoszt, és szenvedjünk még egy kicsit az olicity-n, ehh... de tényleg, amikor azt gondolnád, hogy oké, ennyi volt, zárjuk le ezt a kapcsolatot, akkor rá raknak még egy rakással, könnyes szemekkel, kínos párbeszédekkel, és minden idők legkevésbé romantikus esküvői jelenetével... tudjátok mit? nem akarok többet ezzel foglalkozni, nézzük azt a kevés pozitívumot, ami az epizódban volt: a tárgyalótermi részeket. mert abban látok potenciált, hogy damien darkh-ot perbe fogták, hogy próbálják jogi eszközökkel legyőzni, ha már ököllel nem ment. és hogy nem az volt, hogy laurel kiállt a pulpitus elé, és simán hengerelt volna, hanem igencsak megizzasztotta őt a körmönfont ügyvéd. és érdekes látni lance papát, ahogy vállalja a tettei következményeit. és ezek igazi erősségek, és nem értem, hogy az írószobában miért nem látják ezt be 85 epizóddal a hátuk mögött... ($$03.28.)

„it only took us two years, but we finally got one, a lady speedster.”

értem én, hogy fel kell készülni zoom-ra (gonoszul ezt úgy mondják, hogy húzni kell az időt...), meg a sok futkosás után kell egy kis pihi is, de ne ilyen gagyi diszkó-jelenetekkel akarjanak már lazítani... de miután jól elborzasztottak, hogy a három hetes szünetből ilyen kiábrándítóan térnek vissza, elkezdett működgetni az epizód -bár már kezd kicsit sok lenni a gyorsan-szaladgáló a sorozatban, mert ezzel teljesen elveszik barry egyedisége (és akkor még nem merek belegondolni abba, hogy már most is itt van a sorozatban két olyan karakter, aki majd idővel megkapja majd a sebességét). az mondjuk rendben van, hogy a csodaszerrel foglalkozunk, ha már behozták, és egyet kell értenem cisco-val, hogy ha már egy újabb speedster suhan central city utcáin, akkor legyen már benne valami újdonság, legyen akkor már egy tűzrevaló menyecske... a végét szépen fokozták fel, ahogy a csínytevésből dráma lett, a sárgásvörös villámlás kékre váltott, majd jöhetett a nagy releváció, mert azt már láttuk eddig is, hogy zoom körül is ilyen kék fények szoktak villódzni. ($$03.28.)

„when you are an alien, you’re willing to sacrifice anything, everything, betray your fundamental instincts just to fit in.”

arra használni a kihallgatásokat, hogy flashback-eket mutassanak, ügyes. így jobban megismerhettük az eddig csak pár villanásnyit látott danvers papát, aki persze makulátlan ember volt, jószívű az idegenekkel és tanítója a lányainak -és ez most fontos is lesz, mert megvariálták az eredet-történetet, és apunak még szerepet szánnak a fináléig. ahogy lucy-nál is elérték, hogy maradni tudjon még, találtak neki kellő szerepet (és még el is tudtam hinni, ahogy hirtelen oldalt váltott), sőt, még az asszisztens no.1-t sem tudják elengedni, inkább nála is hoztak egy meglepő csavart (béna felvezetéssel, közreműködént egy tetővel és egy magassarkú cipővel...). bár a rész címe arra engedett következtetni, hogy j’onn j’onzz-ról fog szólni az epizód, de inkább általánosabban beszéltek az idegen jövevényekről, akiknek nehéz beilleszkedni, akiket bizalmatlanul fogadnak az emberek. és akiket természetesen katonai célokra akarnak használni az emberek -mint mindig... ($$03.26.)

„i have here incontestable proof of batman’s secret identity.”

a titkos identitásokkal az a baj, hogy egy idő után valaki úgyis felfedi a titkot -és az írók szeretnek is ezzel játszani, hogy kiderül ez a titok. és ilyenkor mindig ezer trükköt be kell vetni a kármentésre... (óh, csak most esik le a cím, the strange secret...) ($$03.26.)

„a pilgrimage is like taking a bath for the soul. it wipes away the dirt from the soul.”

szép zeneisége volt az epizódnak, méghozzá különleges viking és kínai (mandarin?) nyelven... és kiemelten fontos szerepet játszottak ma a gyerekek is, mindannyiuknak komoly terhekkel kell szembenézniük fiatal koruk ellenére, mert apáik (és nagyapáik) ezt az utat szánták nekik. hogy tapasztaljanak. hogy lássák, hogy milyen az emberi szenvedés. hogy fájjon egy kicsit a lábuk a fáradtságtól... mert vége a tétlenkedésnek, útra-keltünk végre, és nagyon hangulatosra sikerült az utazás, feszültséggel volt telve minden viking hajó, és még egy vihar is tépázta az eget (nem sokkal később pedig nagyon szép adalékot kaptunk ragnar látomásával, benne rég látott első évados karakterekkel -csak nem a búcsúját készítik elő...?). nem zavart, hogy az első csetepaté képen kívül történt, mert így is láthattuk, hogy az új tetovált testvér-párunk az elvetemültebb viking fajtából került ki, akiknek nem okoz gondot az ellenfél szenvedése, sőt... viszont a nagy testvér-párbajra még várni kell, bár nem is tudom, hogy vágyom-e arra, hogy azt lássam, ahogy rollo a testvére ellen fordul... ($$03.25.)

„charles vane’s sacrifice is in that box.”

évről-évre egyre szebb a sorozat látványvilága (több pénz? olcsóbb trükkök?), most is már a nyitó-jelenettel megvettek, mert teljesen hiteles volt a hajó képe, de ami igazán jól nézett ki, az a partot érés volt -igaz, itt sokat segített a feszültség és a zene is... no, húzom az időt, hogy a véletlenül erre tévedőknek a szeme ne egyből a spoiler-re fusson rá, mert beszélnünk kell a mai részben történt halál-esetről. azt mondjuk már én is tudtam előre, hogy valakit gonosz módon kiírnak az írók, úgyhogy a fejemben gyorsan lefuttatott halál-totó eredményeképp ki tudtam logikázni, hogy kitől kell könnyes búcsút vennünk. de az a jó, hogy nem csak ellesték az hbo-tól a kilencedik részes szabályt, azaz, hogy a vége előtt kell sokkolni, hogy a fináléban lehessen a következményekkel foglalkozni, hanem tényleg volt értelme a halálnak. már ma is, mert még hallhattunk egy igazán megrendítő beszédet azon a rekedt hangon, de a későbbiekben lesz igazán fontos ez az áldozat, amivel a kormányzat pont az ellenkező hatást érte el, mint amit szeretett volna -nem megfélemlítette a népet, hanem elidegenítette magától. kormányzatot írok, de inkább eleanor-ra gondolok, akit suttyomban az évad főgonoszává változtattak, egy utálatos köpönyeg-forgatóvá, akinek hamarosan el kell buknia. reméljük lesz rá lehetőssége az epikusnak tűnő finálé során... ($$03.25.)

„i took that job because it was the right decision. a steady paycheck... done. a place to live that’s more than, oh, 5 square feet... boom. a car that’s all one color... nailed it. i’m good. i got what i wanted.”

azt akartam írni, hogy azért jó, amikor egy operatőrt bíznak meg a rendezői feladatokkal, mert ő olyan részleteket is kiemel, amit más nem tenne -itt van például ez a pöpec halálfejes csizma issss... bazdmeg! már tudom, hogy kik ezek! csak az arcról nem ugrott, hogy már láttam őket a nagytestvérben is, bezzeg a csizmáról... érdekes dolgok folynak az írószobában, mert úgy döntöttek, hogy a főszereplőjüket mellékszereplővé degradálják, és alig szerepeltetik az epizódban. bár amikor velünk van jimmy, akkor azért figyelni kell rá, mert komoly ellentétben állnak nála a kimondott szavak és az érzései -mert hiába bizonygatja azt az elégedettséget, amit az idézetben is kiemeltem, mi láthatjuk, hogy mekkora kamu, és bizony nincs jól... örülök, hogy kim-et így kiemelték, hogy nem csak a szar meló közben láthatjuk, hogy csillog egy kis remény számára, és csillog egy kis mosoly az arcán. ja, és mike megint acél-kemény volt. ($$03.25.)