„the irish may not have invented revenge, but we sure as hell took some time perfecting it.”
láthatóan nagyobb szakaszokban is gondolkodnak az írók az évadon belül, és ezzel az epizóddal értünk el az első szakasz végére, kicsit megpihentethetjük a punisher-szálat. nem volt hiábavaló karen nyomozása, szépen összeállt frank múltja, ami aztán betetőzött a csodálatos monológgal a temetőben (tudsz ennél képregényesebb helyszínt mondani...?). kellett ez, hogy tényleg átérezzük a motivációját, az ölés-vágyát, hogy azonosulni tudjunk a brutalitásával (érdekes kitérőt lehetne tenni a képregény-hősök ölés-politikáját tekintve, de sajnos úgy érzem, hogy nincs elég tudás ehhez (még?) a hátam mögött, annyit viszont mindenképp megjegyeznék, hogy remélem, hogy folynak kutatások azügyben, hogy miért alakult ki ez a szemlélet a negyvenes években és miért törhette meg ezt a szabályt a hetvenes években a megtorló (egész pontosan 1974-ben, a bosszúvágy című film évében, hmmm).) sejtettem, hogy valahogy az íreknek még szerepük lesz, mert tudjuk róluk, hogy szívós népség, és keménykedhettek is egy sort, amíg meg nem érkezett a csini új jelmezével és dobálós botjával a vörös ördög, hogy szétcsapjon köztük... kellett már a sok dráma mellé egy kis jól-eső romantika, de persze rutinos sorozat-nézőként már tudta az ember, amikor látta, hogy nem a csók után vágják el a részt, hanem követjük még matt-et a lakásba is, hogy máris bedobnak valami bonyodalmat, mert az íróknak csak látszatra lágy a szívük, egyébként kegyetlen rohadékok... ($$03.28.)
