„i know you’re stuck on rosa, but cloning her is not the solution.”
a hoki-lelátós jelenetről eszembe jutott egy személyes élmény -zsenge tinikoromban hármasban ültünk a padon, egy lány, egy fiú meg én, és rohadtul nem tűnt fel, hogy útban vagyok, mert nekem is tetszett a lány... a kezdés volt megint a legütősebb, ahogy tökéletesen adaptálták a túsztárgyalós filmes kliséket a sorozathoz. (callum keith rennie ftw!) ($$04.08.)
„what if this isn’t the end? what if it’s just the beginning?”
csak egyféleképpen érhetett végett -mindenki egy tetőn, és folyik a vér, nagyon... és szépen vezették ide az utat, például a hand által ejtett foglyok-csalikkal, amikre matt-nek rá kellett harapnia. aztán az első összecsapások után jöttek az érzelmes percek elektra-val, bár be kell vallanom, nem érzem azt az igazi vibrálást köztük, hogy elhiggyem, hogy matt otthagyná érte hell's kitchen-t, plusz amikor valakik ennyire tervezik a fényes jövőjüket, azoknak sosem szoktak beteljesülni a vágyaik -ráadásul tudjuk, hogy miről híres elektra a képregényben... so, a harc szokás szerint látványos volt, szépen fokozták fel a zenével is, plusz még a punisher is beköszönt, csak az érzelmi csúcspont nem jöhetett át teljes valójában, mert ööö... mert ismerjük elektra sorsát a képregényből... de aztán szépen zárták az évadot karen narrációjával a hétköznapi hősökről. (úgy tűnik, hogy mindig az évadzárókban akarnak adni nekünk egy kis meglepetés átkötést a többi sorozattal -ahogy jessica jones-nál is a végén tűnt fel claire, így itt is most kaptunk egy cool vendéget onnan.) ($$04.07.)
veszélyes dolog, ha elsőre valami szinte tökéleteset raksz le az asztalra, mert mindenki azt a szintet fogja várni ezentúl, és baromi nehéz megugrani a lécet -kivéve, ha kiskorod óta egy vak fehér ninja tanított ugrani... már az évadnyitónál emlegettem a legnagyobb félelmemet az évaddal kapcsolatban, hogy vajon sikerül-e újra kiegyensúlyozni a karakter-dinamikát, ami miatt annyira működött tavaly a show (elsősorban matt murdock és wilson fisk jin/jang-jára gondolok), és az írók is érezték ezt a félelmet, ezért több mindent akartak az évadba gyömöszölni, amitől kicsit darabos lett a végeredmény, és bár ennek ellenére többnyire működött, az egyensúly nem jött létre... elektra várható volt, hogy feltűnik, hiszen kötelező eleme a daredevil történelemnek, és érdekes is a morális szürke-zónája, valamint hozta magával a ninjákat is -meg a misztikus természetfelettit, ami kicsit csikorogva akart csak kapcsolódni az eddigi komoly realizmushoz, de ha belegondolunk, hogy ez ugyanaz az univerzum, ahol egy karakternek áthatolhatatlan a bőre, máris elfogadóbbak vagyunk... (inkább az volt a bajom ezzel a szállal, hogy szerettem volna egy kicsit jobban érezni a szikrákat matt és elektra között...) de nézzük a másik ellenpólust -mert elektra-hoz hasonlóan frank castle is megkérdőjelezhető morálisan, rég túllépett már minden határon, és baromi jól működött a párosuk daredevil-lel, mert minden szinten kidomborodtak a különbözőségeik (és jon bernthal nagyon elkapta a karakter morcosságát és lelki érzékenységét). talán matt emberi oldala is kicsit kevesebb fényt kapott idén, de azért hangsúlyos volt a nelson and murdock a per alatt, így foggy-nak is jutottak erős pillanatok, karen meg egy teljesen külön szálat is kapott, és örülünk, hogy nem csak egy szerelmi szög csücskeként használják, hanem okos nőnek ábrázolják... szóval, talán egy kissé kevésbé kapta el ez az évad a tökömet, mint a tavalyi, mert az lélektanilag mélyebbre tudott ásni, de azért az még mindig áll, hogy a marvel/netflix kollaborációkból érkeznek a legjobb szuperhősös sorozatok. ha nem hisztek nekem, majd jól rátok küldök egy maréknyi ninját...
„we live and die to serve you, black sky.”
meg kell mondanom, többször az futott át az agyamon az epizódot nézve, hogy vajon költségvetési dolog lehet-e, hogy ebben a sorozatban sokkal jobban néznek ki a verekedős részek, mint máshol (mondjuk mint az arrow-ban), vagy csak itt jobban törődnek a koreográfiákkal... mert most is bőven kaptunk verekedős részeket, és örülök, hogy behozták a ninjákat, akik ellen matt nem harcolhat a szokásos módján, mert túl halkak és fifikásak, így nagyobb a tétje a pofonoknak. és nem csak a jelenben vannak kemény bunyók, hanem a múltban is akadtak -és az a legjobb, hogy nem csak azért néztünk vissza elektra kislány-korára, mert belefért az időbe, hanem mert kiderült, hogy (hatásszünet) fontos dologra hivatott. remélhetőleg pozitív dolgokra, és nem ragadja magával a hatalom-vágy, a sértettségből fakadó bosszúvágy, vagy bármi egyéb frusztráció... nem hanyagoltuk a punisher-t sem, mert ugye senki sem gondolta karen-nen kívül, hogy odaveszett a hajótűzben. de nem is az volt a nagy releváció, hogy él, hanem hogy (hatásszünet) teljessé tették a történetét, (szinte) az utolsó lepel is lehullott a tragikus múltjáról. és most, hogy ott álldogál a brutális fegyverarzenált nézve, reméljük arra gondol, hogy még a fináléban használnia kell ezt a rengeteg fegyvert... ($$04.07.)
„daisy’s so confident in her ability as an inhuman, she believes she can change the future.”
sokat panaszkodtunk már a flashforward-os kezdésre a sorozatoknál, de ez a mostani jövőbe tekintés egy kicsit más volt. mert nem csak az volt érdekes, hogy hogyan jutunk el a jövőnek ennek a bizonyos pontjára, hanem hogy meg lehet-e változtatni ezt a meglehetősen drámainak kinéző jövőképet. és jól játszottak ezzel, ahogy fitz elmagyarázta a megmásíthatatlan jövő-elméletet, ahogy felkészültek a harcra, aztán ahogy odaértünk a megfelelő időbe, és kiderültek azok a részletek, amik nem voltak benne a látomásban. btw, nem is lehetne drámaibb módot választani a jövőbe-látásnak, mint hogy a különleges képességgel megvert inhumán csak a halált látja előre -és így képtelen megérinteni a szeretteit, mert akkor is csak a halál lebeg a szeme előtt (ez rogue-ra emlékeztet, aki szintén nem érinthet meg senkit, és nekem ettől mindig megsajdul a szívem). de nem csak érzelmes volt az epizód utolsó negyede, hanem pörgős és izgalmas is, kevin tancharoen megint összerakott egy látványos vágás nélküli bunyót. de egyébként is magas volt a részben a coolság-faktor -ezt ward mátrix-os belépőjével érték el leginkább... (mellékszálként may és andrew is kapott pár érzelmes pillanatot.) ($$04.07.)
„i got nothing. no money. no skills, no twitter. my sperm don’t work.”
valahogy összezavarodtak a szerepek manapság... a fiatalabb testvér idősebbnek hiszi magát, a nők az erősebbek, sőt, még szexuális téren is a férfiasabb szerepre vágynak. csoda, hogy szegény louie is csak kapkodja a fejét? néha a fizikai ütések elől, néha a lelki csapások miatt... ($$04.07.)
„you cross over to my side of the line you don’t get to come back from that.”
örülök neki, hogy nem csak dumálnak arról az írók, hogy daredevil és a punisher különböző utakon jutnak el ugyanahhoz a megoldáshoz, hanem olyan szálakat is írnak nekik, amivel ezt jól be is lehet mutatni. mert most mind a ketten ugyanazt a rejtélyes heroin terjesztőt keresik -a maguk módján. matt bár kiüt pár embert a kínai mosodában, de azért kérdésekkel jut el a helyszínre, addig frank véren és kiloccsanó agyvelőn csúszik előre, ahogy nála ez megszokott. és aztán megint megkaptuk a szokásos fizikai és verbális összecsapást a két hős között, akik a pofonok ellenére egyre közelebb vannak egymáshoz -elvben is. mert matt hite is megingott a jogrendszerben... de az volt a nagyszerű a részben, hogy frank mellé párosították hosszú időre karen-t, aki kihozta belőle az embert, aki élvezi a zenét az autóban, és aki fájdalmasan tud elmélkedni a szerelemről... claire is fontos volt, mert nem maradhatott következmények nélkül, hogy a ninják lebontották kicsit a kórházat és a személyzetet, de persze a hand csápjai mindenhova elérnek, és claire magára magad az igazával. és elektra-nak is volt pár pillanata, de az ő ideje majd csak most jön el igazán... ($$04.07.)
„the fate of new york city is out of my hands for once.”
...pedig tényleg azt hittem, hogy az ügyésznénit gonosznak akarják használni... de nem, mert máris elérte a végzete, méghozzá rejtélyes módon, mert valaki a punisher-re akarja kenni a legújabb gyilkosságokat -persze mi tudjuk, hogy ő nem tenne ilyet, már csak a közvéleményt kéne meggyőzni erről... (szegény karen, ma kétszer is az utolsó pillanatban menekült meg a golyóktól.) igazából a mai epizódot két párbeszéd miatt írták meg. az egyik claire és matt között zajlott, ahol a nővér próbált a józan ész lenni, de az ördög ragaszkodik a küldetéséhez, akármivel is jár az. a másik meg egy nagy találkozás volt a börtönben, ahol matt a maszk nélkül is be akarta bizonyítani, hogy kemény legény, és kicsit rá akart taposni fisk tyúkszemére, csakhogy ő nem az a típus, aki ezt megtorlás nélkül hagyná, így a képregény felületes ismeretében is van egy sejtésem, hogy hova akarják ezt a bosszút kifuttatni... claire nővér a mély beszélgetésen kívül egy sokkoló horror-élményt is átélhetett, stephen king szelleme kísértett a kórházban... elektra meg fura módon kapta meg a rá jellemző fegyvereket -egy haldoklóból húzta ki őket, miután ő maga szúrta bele ellenfelébe annak a saját fegyvereit... no, megyek mert a ninják másznak fel a kórház falán! ($$04.07.)
„they’re still even testing on animals, they just dumped a barrel of monkeys off the roof, dead monkeys.”
az emberi élet csupa küzdelem -vannak elvek, amiket nem lehet feladni, amiért érdemes mindent bevetni, főleg olivia wilde cici-villantását! de legtöbbször csak az anyagi javainkért küzdünk -és ilyenkor gyakran még az elveinket is fel kell adjuk, és tinilányok módjára szexisen autót kell sikálnunk... ($$04.06.)
„that blood has a particular set of characteristics that could only occur approximately in one in 170 million individuals.”
nem gondoltam volna, hogy van még olyan aspektusa az ügynek, amit nem néztünk meg, mert elfelejtkeztem az esküdtekről, pedig nekik is kulcs-szerepük van. meg is indult értük a harc, amiből szépen összevágtak nekünk egy csokorral, többször nem is hallva az indokot, hogy miért bocsájtják el az ügy közben őket, csak a vád vagy a védelem mosolyából kellett leszűrni, hogy kinek kedvezett a bírói ítélet (nekem az is új infó volt, hogy ebből a nagy kupac emberből a végén csak páran döntenek ténylegesen, a többiek tartalékok). és hát a nagy sakk-játszma közepette miért is lennének fontosak maguk az emberek? mi sem gondoltunk bele eddig sosem, hogy mit kell átélniük az esküdteknek egy ilyen hosszúra nyúló tárgyalás alatt, hogy az összezártság és az információ-hiány milyen súrlódásokat okozhat köztük, egy csomó apró/cseprő problémáról már nem is beszélve. de most már sokkal megértőbb leszek ezekkel a szerencsétlenekkel, akik az angolszász jogrendszer áldozatai... (kis extraként láthattuk egy újabb bizonyíték megalázó szétverését, valamint robert kardashian-nak is adtak pár emberi percet, hogy végképp ő legyen a legszerethetőbb figura a sorozatban.) ($$04.05.)
„-you are a fucking asshole, frank.
-that i am. never denied it. but at least i’m an honest asshole.”
ha nem lett volna esküvő, akkor nem is éreztem volna, hogy ez egy finálé volt... na jó, persze csak viccelek, de tényleg lassú volt a felfutása, a harmincadik perc környékéig ugyanabban a szarban fürdették a karaktereket, amibe a múlt héten fullasztották őket, és csak egy-egy fiona mosolynál lélegeztünk fel. majd végre ian keményen a sarkára állt a mentő-állomáson, és azt éreztem, hogy talán végre elindulunk felfelé. lip is kezdte belátni, hogy nem lépkedhet tovább az apja nyomdokain, oké mondom, haladunk. de azért végig ott volt frank és az elszántsága, hogy bosszút álljon (még külön zenetémát is kapott, hogy pluszba paráztassanak vele), és nem volt jó érzésem ettől. de szerencsére nem akartak semmi radikálisat meglépni, csak a happyendet tönkretenni kicsit. mert hogy gondolhatjuk, hogy egy gallagher megérdemel néhány pillanatnál több boldogságot...? frank egy fasz, de egy őszinte fasz, aki még egy kibaszott pap előtt sem tudja türtőztetni magát, de ahogy az ilyen típusú emberekre jellemző, sok igazságot mond azzal a büdös szájával. és tulajdonképpen szépen össze is foglalta nekünk, hogy miről szólt az évad, és ha végiggondolom, akkor ki is futtatták valamennyire ezeket a szálakat ebben az utolsó egy órában, úgyhogy ja, visszavonok mindent, amit a kritika elején írtam -ez bizony egy finálé volt. kicsit gyenge, nem katartikus, de a feladatát elvégezte... ($$04.05.)
mitől lesz jó vagy kiemelkedően jó egy shameless évad? (mert azt az elmúlt hat év alapján azt feltételezni sem tudom, hogy egyszer is rossz évadot szállítanának nekünk.) talán az arányokon múlik minden -hogy mennyire szórakoztatnak, hogy mennyire akarják csavargatni a gyomromat a drámával. idén nem kaptunk igazán mély sebeket, és nem is rettegtem minden percben, hogy milyen szörnyűség vár a srácokra a következő sarkon, viszont majdnem végig iszonyú szórakoztatóan adták elő a szokásosan zűrös családi életet. sőt, még azt sem titkolom, hogy voltak elemei, amiket kevésbé szerettem (mondjuk ki: debbie), de mivel éreztem azt, hogy merre akarnak menni velük, így nem voltak zavaróak ezek a percek sem. ja, ez egy egész jó évad volt...
„men are so afraid of the female vagina, we should be, like, galvanizing and using this tactic to literally win wars.”
évről/évre le tud nyűgözni, hogy lena miket vállal be a sorozatban, például a mai sharonstone-i kitárulkozása is egy újabb lépcsőfok volt, és én nem tudtam nem imádni. kellett is ez a funny kezdés, mert aztán nem csak a modern művészetben merültünk el (szeretnek ilyen analógiákat hozni), hanem a magánéleti drámákba is. várható volt hannah reakciója adam-ékre, de jól kijátszották a kártyákat a ’60-as évek zenével és a gyilkosságos színdarabbal. én is szomorú lettem, úgyhogy kénytelen vagyok megint lena szőrös csúnyájára gondolni... ($$04.05.)
„i sell the tv rights and i will buy you italy.”
csak egy olyan piperkőc nfl tulaj van, aki bevállalja egy sorozatban szereplést -bizony, jerry jones... ari zsúfolt napja tetszett, janet montgomery-nek örültem e irodájában, de vince újdonsült adrenalin-mániájával nem tudok mit kezdeni... ($$04.05.)
„this is lucille, and she is awesome. all this, all this is just so we can pick out which one of you gets the honor.”
kezdjük egy egyszerű kérdéssel: ha a saviour-éknek ennyi ember és felszerelés áll a rendelkezésükre, akkor miért hagyták ennyi ideig, hogy rick-ék elhiggyék, hogy ők a környék királyai? csak hogy a fináléban mutassák meg az erejüket...? de tényleg, megérte ennyi embert elveszíteni? még azt is kétlem, hogy alexandria falai megállították volna őket, ha esetleg azt mondanátok, hogy azért most, mert most volt a falakon kívül a fontos karakterek nagy többsége... talán túl sok volt ez a nettó 65 perc, mert tudtuk, hogy minden úton fog jönni valamilyen blokád, hogy a rosszfiúk csak terelgetik őket -még ha azt el is ismerem, hogy jól fokozták fel a kétségbeesést. a közbevágott carol/morgan szálról már kevesebbet tudok nyilatkozni, ami igazán megragadta a figyelmem, az morgan fegyverhasználata volt, mert tényleg eltalálták, hogy mikor kell feladnia a zen-buddhista elveit (plusz a magányos lovaglása szépen rímelt az első évados rick-re). no de térjünk rá a lényegre, amiről már hónapok óta zengenek a képregény-olvasók, hogy ’óh, majd meglátjátok ti tudatlanok, mi lesz még itt...’, és hát meg is láttuk meg nem is... mert felvette végre a bőrkabátot jeffrey dean morgan, hogy negan-né lényegüljön, és ezzel csak egy bajom volt -ez a pasi annyira megnyerően karizmatikus, hogy bármilyen elborzasztóan gusztustalan dolgot művel, képtelen vagyok utálni, mert ránézek arra a megnyerő félmosolyára, és örökké a cimborája akarok lenni... oké, oké, kellően fenyegető is tudott lenni, de ehhez kellettek az előtte térdelő színészek is partnerként, akik jól hozták a rettegést. a bemutatkozó monológ is hatásos volt (ahogy hallom, egy-az-egyben lett átemelve a képregényből), és fokozták fel-és-fel a paráztatást, aztán... aztán ott hagytak miket álló fasszal... nehezen lehet megérteni robert kirkman-éket néha, hogy miért akarják, hogy utálják őket az emberek, például amikor húznak egy ilyen befejezést, hogy nem hajlandók megadni a katarzist -vagy csak ők sem tudtak dönteni? megúszós gyáva emberek nem írjanak fan-show-t... (bear mccreary heroic eugene témája megint mennyire jó volt már -albumot, most!) ($$04.04.)
mit lehet írni ennyi év után? pontosan tudom, hogy mit fogok kapni hétről-hétre, rég elfogadtam már a kétséges írói döntéseket is, de azt egy percig sem mondanám, hogy kötelességből ülnék le a tévé elé hétfő esténként, nem arról van szó, hogy nem akarok kimaradni a hype-hullámból, hanem mert érdekel, hogy merre akarnak menni, hogy mit tudnak még kihozni a zombik utáni világból. mert azért mindig vegyülnek bele a szokásos témákba új színek, tudják tágítani az ’embernek maradni az embertelen világban’ alapgondolatukat. mert szerencsére nem az volt, hogy letelepedtünk alexandria-ban, és túlságosan megnyugodtunk volna, hanem besűrítették az első részbe néhány óra eseményét, majd kitágították a világot újra. és nem csak arról volt szó, hogy sok zombi jutott végleges nyugvópontra, hanem ennél sokkal fontosabb volt, hogy rick-ék átléptek egy határt, vadászok lettek, már nem remeg a kezük, ha élőre kell fogni a fegyvert -aztán persze fájdalmasan rá kellett jönniük, hogy továbbra is csak kis-halak a környéken... és tudjátok mit? nem érdekel a frusztráló és félresikerült cliffhanger, én azért várom az őszt, hogy lássam, hogy innen hova megyünk tovább.
„in prison, there’s only room for one kingpin.”
teljesen el tudtam volna fogadni, ha az egész epizódot a börtönbe töltjük, és a tíz perces cold open után már reménykedtem, hogy így is lesz, hogy végignézzük, ahogy wilson fisk szép lassan fellépdel a trónra a rácsok mögött is (azt hiszem most először mondták ki a ’vezér’ szót, csak azért, hogy mi rajongók örüljünk egy sort). de azért épp elég időt töltöttünk odabenn, hogy kiélvezzük újra vincent d’onofio nagyságát, aki narancssárgában is ugyanazt csinálja, mint amikor a puccos mandzsetta-gombokat hordta: addig kavarja a dolgokat, míg mindenki a zsebébe kerül, és akkor átveszi a hatalmat -és örültem neki, hogy ehhez a nagy tervhez a legfontosabb kulcsembere a punisher lett. és el is hiszem, hogy ezt a szerencsétlen meggyötört embert is be tudja hálózni, a megfelelő dolgokat kell csak a fülébe suttognia, majd a kezébe adni egy klasszikus bökőt, és minden sínen lesz. Ezután jött az a hét perc, ami a címben is szerepel, and oh boy, már megint mit csináltak végig akció-jelenet címén... dinamikus, kegyetlen és a szűk térnek köszönhetően hihető is, hogy nem egyszerre húsz embert kell legyűrnie frank-nek, hanem szép sorban mindenkinek át tudja bökni egy-egy érzékeny pontját. a kinti világ ennél halványabb volt, foggy szenved egy picit, karen nem adja fel a nyomozást, és matt is újabb szörnyű titkokra bukkan. but orange is the new red... ($$04.04.)
„a good detective and a good spy share a lot of skills, and i’ll deny i ever said this, but sterling was an excellent spy.”
bár ezer éve ismerjük egymást, de amikor hosszú idő után találkozunk, mindig egy kicsit máshogy néz ki, egy kicsit máshogy viselkedik, ott vannak azok a vonásai, amiket megszoktam tőle, de mindig fel tudok fedezni újabb és újabb rétegeket, és apám, mindig baromi jó a társaságában lenni. veszélyes, vicces, és mindig feltölt. akár ölthet álbajuszt is, hogy egy piros ferrari-ba ülve idézze meg a régi korok bűnüldözőit, mindig ő lesz az én femme fatale-om... ($$04.04.)
„remember, hood, you’re not the sheriff anymore.”
annyi szar történt az előző évad végén, hogy nem kezdhettünk vidáman, de arra nem számítottam, hogy ennyire sötét lesz a hangulat -vagy hogy másfél/két évet ugrunk, hogy aztán flashback-ekből próbáljuk összerakni az eseményeket. mint ahogy hood-nak is össze kell raknia magát újra, kellett neki egy cél, hogy újra élni akarjon egy kicsit. és nem mondom, elég kegyetlen célt találtak neki, mert a szívem szakad bele, hogy egy karakterrel húztak egy laura palmer-est... és érteni vélem, hogy miért őt választották az írók, mert jó indikátora lesz az eseményeknek, ráadásul sokan kötődnek hozzá érzelmileg -köztük a nézők is... érdekes volt látni, hogy ki hogy dolgozta fel az elmúlt időt, hogy ki az aki nem változott sokat (sugar), ki az, aki megtartotta a korábban felvett jó irányát (brock), és ki az, akiből önbíráskodó szuperhős lett (carrie) -de tényleg, nézzétek meg a sikátor-jelenet operatőri munkáját, simán elmehetne egy képregénybe is a megjelenítése... talán túl vagyunk a nehezén, fájó szívvel felvettük az utolsó évad szálait és súlyos terheit, talán innen a hangulat is egy fokkal világosabb lesz. bár a gyilkossági nyomozás és a neonácik tevékenysége nem segít abban, hogy ilyesmiben reménykedjünk... ($$04.03.)
„yaminote. it means, ’the hand’.”
ha elektra, akkor a kéz-nek is meg kellett érkeznie; ha a kéz, akkor ninják hadonásznak a kardjukkal és dobálják a shuriken-eket -és ez azt eredményezi, hogy olyan látványos összecsapásokat fogunk kapni, mint amik keretbe foglalták az epizódot. akár lehetne attól tartani, hogy a halhatatlanság misztikumát ledobja majd magáról a sorozat, de scott glenn olyan hatásosan mesélte el a legendát, hogy eddig működni látszik a dolog. a másik ember, akinek elhittük minden szavát, az frank castle felettese volt, mert clancy brown úgy dörmögte azokat a szavakat a tanúk padján, hogy nem lehetett nem a hatása alá kerülni... mert bizony nem csak a ninjákkal való harc volt hatásos, hanem az is, ami a tárgyaló-teremben történt. végre matt is kapott egy erős jelenetet az esküdtek előtt, de aztán nem arra vitték el a szálat, mint amire számítottunk volna, hanem a teljes káosz felé. de ez a váratlan fordulat két dolgon bicsaklott meg: 1. karen vádló szavain, mert nagyon nem akartam, hogy összevesszenek matt-tel; és 2. bár nagyon okosan csak a végén írták ki a vendégszereplő színész nevét, amikor elindultunk a hosszú sétára a folyosón, már ki lehetett találni, hogy ki lesz az út végén... ($$04.03.)
„your duty is to the flame now... fleimkepa.”
azt hiszem elértük azokat a network-tévés határokat, amik még benne lehetnek a sorozatban, de mutatni tilos őket -ilyen például egy gyerek levágott feje... egy kifejezetten jól pörgő epizóddal tért vissza a sorozat a három hetes pihenőről, ahol minden szálon lehetett izgulni, és az egészet végig belengte valami fenyegető árnyék. kicsit mindig tudok sajnálkozni azon, hogy követem a tévés világ híreit, így mindig jól értesült vagyok, ha egy aktuálisan futó sorozatból elszerződtetnek egy színészt egy új helyre, mert ez legtöbbször az adott karakter halálával is együtt jár, így a magas várhatósági faktora miatt csökken a drámai hatás -de azért mindenképp nagyon szépen vezényleték le az utolsó perceket a zenével és a kamera-szögekkel, méltó búcsút adva a karakternek és a színészeknek. és bár a skaikru-knál is tele volt izgalommal és érzelemmel minden perc, megint a polis-ban eltöltött perceket élveztem jobban. az ice nation tagjai megint hatásos belépőt kaptak, jól belekavarva a várható mitológiai továbblépésbe, de valahogy nem tudok haragudni az új (imposztor) parancsnokra, sőt, alig várom, hogy murphy-vel közelebb sodorják őket egymáshoz. annak meg kifejezetten örülök, hogy clarke új küldetést kapott, mert az ő habitusához az ilyen történet-szálak illenek a legjobban. bár idén morogtam már egy kicsit a sorozatra, ez a visszatérés most a hitem is visszaadta kicsit. ($$04.03.)
„up onto the overturned keel. clamber, with a heart of steel. cold is the ocean’s spray. and your death is on its way.”
örülhetnek a kaszkadőrök, hogy létezik ez a sorozat, mert bőven tudnak nekik munkát adni benne, most is rengetegszer hallhattak meg benne, akár nyilak akár tűz által... érdekes volt a hozzáállásom a csatához, mert persze a vikingeknek szurkoltam, ugyanakkor tudtam, hogy rollo trükkjei be fognak válni (alig vártam, hogy felemelkedjen a lánc), és sok derék harcos fog elhullani itt a kietlen frank tájon. azt viszont már nehezen viseltem, amikor a táborra támadtak, mert kevés elvtelenebb undorítóbb dolog van, mint nőket és gyerekeket leöldösni... szépen kitette az epizód felét a csatajelenet, eddig le is voltam nyűgözve a hangulattól és a kidolgozottságtól, de a második húsz perc nem tudta tartani ezt az élményt. mert bár a leendő angliai királyság-egyesítés izgalmasnak hangzik, most még csak alapoztunk erre, és ragnar megzuhanásában és függőségében is van potenciál, ugyanakkor a falat kapartam, amikor vissza-visszatértünk kattegat-ba -mert tényleg azt kell néznem, hogy kevin durand minden nőt lekap és megkap a városban...? és ezt még súlyosbították egy fura álom-jelenettel is. kedves alkotók, tessék a kardokat élezni, és egymás ellen ereszteni testvért és ellenséget -az sokkal jobban megy, mint ez a misztikus orgia... ($$04.02.)
„-hey, cliff, for what it’s worth, i think you’re a good guy.
-for what it’s worth, i think you’re an asshole.”
bár alapvetően szeretjük a sorozatot a hangulatáért és a képi világáért, de akkor szeretjük a legjobban, amikor hagyják, hogy saul kibújjon egy kicsit jimmy-ből, mert azzal nagyot tudnak dobni a szórakoztatási faktoron... és valószínűleg már akkor nagyot mosolyogtunk volna, ha csak látjuk a felfújt reklám-figurát, amivel megint szép nagyot kacsintottak az anya-sorozat felé, de ezután jött az 'operation fire', mert nem lehetett nem imádni, minden tökéletes volt benne, a hetvenes évekre hajazó mozaikos vágás a hozzá tartozó funky zenével, a szivárvány színeiben pompázó pompázatos öltönyökkel és nyakkendőkkel, és a különböző trükkökkel, hogy jimmy végre kiszabaduljon a béklyóiból... és nagyon tetszene, ha nem a szóló-projektjét kéne nézni jimmy-nek, hanem vállvetve küzdenének kim-mel az igazságtalanság aknamezőin, ugyanakkor nem tudom, hogy mennyire működne ez a két ember szövetsége, akik bár nagyon össze tudnak kapcsolódni, azért nagyon különbözően gondolkodnak a világról. (ja, és tetszik, hogy tényleg a teljes képet akarják nyújtani mr.mcgill átalakulásánál, és egy gyerekkori jelenet is sokat hozzá tud adni egy ilyen képhez.) ($$04.02.)
„holographic analytical reciprocating digital computer.”
mindig érdekes látni, hogy az adott kor alkotói hogyan látják a mesterséges intelligenciákat, hogyan viszonyulnak hozzájuk -oké, egy szuperhősös történetben mi mást várnék, mint hogy a gép az ember ellen fordul, és így jól el kell látni a baját. az volt csak ezzel a bajom, hogy a neo-gótikus sorozat-díszletek közül eléggé kilógtak a robotok, főleg amikor pók-üzemmódba kapcsoltak... (ja, és az tuti, hogy a transformers-hez innen nyúlták a táska méretű lopakodó izé ötletét...) kicsit soknak is éreztem, hogy két részt rászántak erre a témára, tömörebben lehet, hogy jobban működött volna. viszont így volt idő exponálni a következő hős-generáció egy újabb tagját, üdvözlünk kedves barbara a csapatban! ($$04.02.)
„when one spends too long in an alien timeline, one loses ties with one’s former self, former identity.”
kicsit azért rám ijesztettek, hogy egy egész epizódot rászánunk arra, hogy milyen az élete 1958-ban (meg ’59-ben, meg 1960-ban...) az ottmaradóknak -de ennyi is bőven elég volt ray hisztijéből meg a romantikus rétegből... oké, értettem, hogy próbálták megmagyarázni, hogy ha túl sok időt töltesz egy olyan időben, ahova nem tartozol, akkor kicsit megzakkansz... ami értékeltem, hogy sarah hova máshova menekülhetett volna, ha nem ra’s al ghul karjaiba, igaz, hogy nem igazán használták ki nanda parbat-ot, bár 1. ott zajlott a végső csata (igaz, hogy a liga-tagok megint csak ágyú-töltelékek voltak); és 2. becsempészték talia-t is az univerzumba... ja, volt egy kis csetepaté, amit megelőzött egy nagy felfedés, amit akkortól lehetett sejteni, amikor a gonosz snart-ot vitte magával, mert ki más lenne, aki pont őt akarná fogolynak -és egész jó megoldásnak tartom, hogy így tarják a karaktert a sztoriban. abban a sztoriban, ami talán jó irányba indul el, mert végre a jövőt célozzuk meg a jövő héten... ($$04.01.)
„we’re in a ’die hard’ movie with bees.”
kezdenek komoly gondok lenni a sorozattal, mert sem a komolykodás, a drámainak szánt részek nem állnak jól neki, sem az, ha vicceskedni próbálnak az írók... lehet, hogy azért nem, mert a poénok nagyrésze szóviccekben koncentrálódott, de olyan mértékben, amilyet a batman&robin-ban láttam utoljára szuperhősös vonatkozásban... ezen kívül az sem tudott jól elsülni, hogy kényszeresen telenyomták a rész popkult utalásokkal, és így kicsit fárasztó volt a sok kacsintás (viszont respekt, hogy még azt is végiggondolták, hogy oliver vajon olvashatta-e a potter köteteket...). és még curtis-t is túltolták, igaz, hogy ő pont az a vicces karakter, akit könnyű túltolni... a visszatérő gonosszal sem voltam kibékülve, főleg, amikor méh-embert is csinált a mini-robotjaiból (és persze, mert minden mondatában hozott egy méhecskés poént) -egyedül az volt oké, hogy azért hajtott felicity-re, mert neki is szüksége lenne a csoda-chip-implantátumra. so, kipanaszkodtam magam, jöhet az ilyenkor kötelezően felmerülő kérdés -a sorozattal van baj vagy velem...? ($$04.01.)
„hey, i'm barry allen. i'm the fastest man alive. also think i am on the wrong earth.”
egy ilyen jól beharangozott crossover-nek két célja lehet: összepacsizni a rajongókkal, akik a képregényekben megszerették az ilyen nagy találkozásokat, valamint hogy így olyanok is belenéznek az egyik vagy másik sorozatba, amit alapvetően nem szoktak követni -és persze abban reménykednek így a készítők, hogy azok a nézők, akiknek tetszettek a látottak, maradni is fognak. csakhogy ehhez olyan epizódot kéne írni, ahol nem kell szerencsétlen újoncoknak kapkodniuk a fejüket, hogy mi is történik. mert az még oké, hogy visszahoztak egy gonoszt, egy másik karaktert meg most juttatták el az igazi gonoszságáig, de a történet nagyrészét a kapcsolatokra építették, amihez viszont elengedhetetlen volt az előtudás, hogy ki kivel milyen viszont ápol, hogy kit ki iránt fűznek gyengéd szálak. oké, de legalább a barry-s részeket élvezhették ezek a hipotetikus flash-nézők, mert olyanok voltak, mint a flash általában, szórakoztatóak és jópofák, és grant gustin-nak jól is áll ez a fajta bohóckodás, de szerencsére hagyták mellisa benoist-t is sokat mosolyogni. so, vegyesek az érzéseim, mert jól szórakoztam az első közös kalandon, de át tudom érezni azoknak a gondolatait, akiket frusztrált a sok átívelő romantika és női dráma. ($$04.01.)
„you must keep the timeline intact. it’s gonna be hard to course correct if anything gets altered, so get what you need and come back, preferably to this moment, this exact time you’re leaving, or else you might set off some kind of ’12 monkeys’ time loop you'll never get out of.”
az írók szeretnek felhozni régi dolgokat, nem is a nosztalgia miatt, hanem hogy más szögből megnézzenek rájuk, vagy ütköztessék a karakterek különböző állapotait -és van-e ennél jobb mód annál, ha a főszereplőd alkalmas az időutazásra...? úgyhogy egy évet ugrottunk vissza egy nagyjából logikus indokkal, és tényleg jó volt látni tom cavanagh-t tolókocsiban gonoszkodni, és persze eddie is itt volt, hogy megint kicsit elszomorítsák iris szívét -és vele együtt a miénket is... hiába minden óvintézkedés, azért persze nem sikerült észrevétlenül barry utazása, de azért nem mertek meglépni semmi radikális változtatást egy időhurok által. ami furának tűnt, az az idő-lidérc volt, aminek a kinézeténél nem is titkolták, hogy a harry potter dementorai ihlették... (hmmm, vártam és vártam, hogy mikor jön valami konkrét utalás arra, hogy barry hogy kerül át supergirl világába, de be kell érnünk annyival, hogy most épp kísérletezik a nagyon gyors futással...) ($$04.01.)