„guys, i’m, like, loving these lyrics, but i feel like it’s missing harmony.”
ültetek már egy sarokban duzzogva egy parti közepén, miközben mindenki jól érezte magát körülöttetek? ha igen, akkor tökéletesen meg tudtátok ti is érteni a buli-gyilkos mickey-t, aki jelenleg képtelen ráhangolódni a gus-körüli gondatlanul vidám életre. így nem is csoda, hogy ha a srác a cuki (de picit idegesítő) kanadai színész-hölgy punciját választja... ($$06.30.)
„we buy shit that’s not even there. show us something real and free and beautiful. you couldn’t.”
az élet egy mókuskerék. beletörődünk a monotonitásba, abba, hogy napról-napra leszedál a média, hogy nincs más dolgunk, mint kiszolgálni a rendszert, azt enni, amit adnak, legyen az vizuális szennyezés vagy jól kiporciózott érzelem. nincs egyéniségünk csak virtuális életünk, ott meg annak hazudhatjuk magunkat, akinek csak akarjuk. még reményt is vehetünk, nem is olyan drága, de nem biztos, hogy megéri, mert ha elmúlik, még nagyobb lesz bennünk az üresség, mint előtte volt... borzongatóan rémisztő anti-utópia, ami itt van egy karnyújtásnyira, és nem mondanám, hogy az epizód megtekintése megerősített volna abban, hogy nem errefelé tart a világ, mert a hollywood-i hősiesség helyett inkább egy kényelmetlenül cinikus befejezést kaptunk -csak egyféleképpen törhetsz ki a kisemberség skatulyájából: ha eladod magad... mert ha a nép bekajál, akkor a média kurvát csináld belőled, a nép boldog lesz, te meg boldogulj, ahogy tudsz, cseppet sem számít, ott állnak sorban a többi birka, akiket helyetted be lehet lökni a reflektor-fénybe... nem igazán érzem most jól magam, pedig maga az epizód lenyűgözött, csak be is mászott a bőröm alá, és most nem hagy nyugodni... (jessica brown findlay-t alig akartam megismerni ezzel a hajjal, pedig a downton óta nagy szerelmem.) ($$06.29.)
„san diego’s the best!”
huh, milyen kesze/kusza, kissé fárasztó epizód volt is ez. és egy kicsit unorthodox, mert elég messze csatangoltunk portland-ből, a napfényes és mindig fun kaliforniáig. de hogy mi volt a mayor-féle összeesküvés meg a black-metálos jövő-szervezés...? kell egyáltalán értelem az ilyen skeccsekbe...? ($$06.29.)
„your country’s turning brown. there’s more of us every day, fucking pendeja, and there’s fucking nothing you can do about it!”
tudtam, hogy lesznek súrlódások a zsúfoltság miatt, de arra nem számítottam, hogy nem elsősorban rassz alapon megy majd az egymásra fújás, hanem a csoportokon belül feszülnek össze -országok szerinti felosztásban. mert bele sem gondoltam eddig, hogy a spanyol-ajkúak ennyire sok helyről jöttek, és ekkor szakadék van köztük a származásuk szerint. pedig sok mindenben lehet különbség egy mexikói, egy dominikai vagy egy puerto rico-i között, már csak abból adódóan is, hogy mit neveltek beléjük gyerekkorukban. örülök, hogy akkora a populáció a börtönben, hogy még mindig sikerül előszedni olyanokat, akik eddig kimaradtak a flashback-ekből, és arra is gyakran rá tudok csodálkozni, hogy milyen ügyesen fiatalítják a színésznőket a múltbéli eseményekhez. no, de nem csak faji alapú eltérés volt itt, éleződni kezdett egy vallási összecsapás is, ha már tavaly fontos szerepe volt a zsidóságnak, hát most itt az örök nemezis, a muzulmán hit is... ezek közben persze nem felejtkeztünk el a kis-színesekről sem (rossz-az-aki-rosszra...), red például az éjszakai zaj-ártalmakkal folytat komoly küzdelmeket, chapman még mindig az arcára gyúr, de leginkább soso és p párosa tetszett, remélem engednek nekik egy cseppnyi boldogságot... ($$06.28.)
„not fair to take someone someplace and then demand that they have a specific reaction to it.”
a zokniban szexeléssel csak egy dolog veheti fel a versenyt nálam a bosszantó skálán: a szemüvegben szexelés... (ja, és azért paul rust csak írt magának néhány szexjelenetet!) egy kicsit hiányoltam eddig a természetesség igazi illúzióját a sorozatból, de most megkaptam töményen, mind az éttermi beszélgetéseknél, mind az ágy-jeleneteknél. ehhez valószínűleg kellett steve buscemi értő rendezése is. ...hjaj, azért a randi végére megint előjöttek a nézet-különbségek, az ágyban meg a kielégületlenségek... ($$06.28.)
„when you take the king’s shilling, the king expects you to kill.”
smúzolás a népekkel, lendületes kör-kamerával felvett zsibongás, aztán puff, lecsap a dráma -és innen már nincs megállás, csak kapjuk egyre a pofonokat... ebben a közegben nem lehet szentnek maradni, most épp michael került be a darálóba, de igazából tommy mindenkit ránt magával a mélybe. kicsit bele is keseredett az egészbe, mert hiába tesz meg bármit, ő akkor is egy ír cigány marad a gazdag népek szemében, ráadásul egyre csak gyülekeznek az erősebbnél erősebb ellenségek is. de a legnagyobb baj, hogy a családja felé is megtört a bizalom... nekem azzal nincs bajom, hogy figyelni kell, hogy épp ki-kit árul el, vagy ki mozgatja a szálakat a háttérből, mert nem várom el, hogy azonnal hozzájussak a tudáshoz, megvárom, míg összeáll a kép. egyébként örültem, hogy a szép orosz hercegnőt tették a pókháló közepébe, az eddigi pajkos őrületéhez jól passzolt ez a fordulat... úgy tűnik, ahogy ásunk le a mélybe, egyre megterhelőbb lesz nézni a sorozatot, kimossa a whiskey a karakterekből a humort, de azt hiszem jól fog állni a sorozatnak ez a komorság. mint ahogy az sem véletlen, hogy idén ennyire feldúsultak a radiohead számok is a soundtrack-en... ($$06.27.)
hol van már a piti kis birmigham-i banda -most már minden szinten jóval előrébb járnak. nagyobb az üzlet, több a pénz, magasabb a kockázat is. világméretű összeesküvések közepén csücsülnek, és majdnem magukkal is rántja őket a nagypolitika mocska. mert a nagyobb tétekhez nagyobb dráma illik, és steven knight idén sem kímélte shelby-éket, sőt, mindent megtett, hogy tommy-t testileg és lelkileg is nyomorékká tegye -de ez a szívós ír cigány csak nem hagyta magát... az orosz szállal elsőre megleptek, de tatiana hercegnő miatt megérte őket is elhozni a vidéki angliába... de az is rendben volt, hogy egy alávaló papot tettek meg főgonosznak idénre... aki talán kicsit megszenvedte ezt az évadot, az polly volt, mert nem sok teret kapott idén a karakterfejlődésre, de lehet, hogy a boldog nőkkel nem lehet mit kezdeni a képernyőn... idén sem lehetett panasz a gondosan kimunkált operatőri munkára és a pedigrés színész-csapatra sem -de úgy egyébként is, mindig öröm, amikor erre a pár órára összekenhetjük lószarral a cipőnket...
„i do things because they feel good.”
szerencsés húzásnak tartom, hogy mindig a finálé előtt jelenik meg az adott évad filmzene-albuma, mert így egész nap tudja magát hangolni vele az ember a rész előtt. viszont azt elcsíptem a twitter-en, hogy van egy nagyon hatásos zongorás téma az epizódban, így azt a számot az első hangokat hallva ügyesen átugrottam, hogy a képekkel együtt fogadjam be az élményt -és ez jó döntésnek bizonyult, mert így tudott igazán maga alá gyűrni hangulatilag a királyvári nagyjelenetek súlya, kezdetektől tudott vitt magával a 'valami történni fog' érzetet hozó dallamvilág... annyit emlegették a wildfire-t az évad folyamán, hogy tudtuk, hogy valamilyen formában elő fog kerülni a zöld folyadék még a végefőcím előtt, de arra szerintem kevesen számíthattak, hogy ennyire kegyetlen lesz a nagy tisztító-tűz -és annak minden következménye, a sok ismert karakter szörnyű pusztulása, és a baratheon-ház kihalása (ami egyúttal a cercei-ben lévő emberség utolsó morzsáinak elpusztulását is jelentette). új királynőt üdvözölhetünk a trónon, és nem lesz köszönet az uralkodásából... ezzel szemben északon sokkal reménykeltőbb esemény az új király kikiáltása (köszönjük drága lady mormont!), bár láttuk már azt, hogy ez a lelkes közfelkiáltás nem mindig vezet jóra (plusz ne feledjük, hogy a földrész legnagyobb konspirátora is ott ólálkodik deres-ben). de keletről is megkezdte az útját a legtöbbek szemében jogos jussot követelő dany, hatalmas hajóhaddal, erős szövetségesekkel, bölcs tanácsadókkal -és persze a legyőzhetetlen sárkányaival. régóta vártunk erre, hogy kimondhassuk: a sakk-tábla felállítva, a felesleges bábuk eltávolítva, felkészültünk lélekben az igazi küzdelmekre... voltak még örömteli jelenetek az epizódban (pl. arya egy újabb nevet kihúzhatott a listáról), de egyébként elmondhatjuk, hogy az öröm mellett igen széles érzelmi amplitúdón játszottak velünk a készítők ma is. sőt. ennyire kielégítő finálét már rég láttam a televízióban -kielégítőt, amitől mégis nagyon éhes maradsz... ($$06.27.)
a járatlan út mindig veszélyes terep. és hiába kárognak hangosan hátul a varjak, a vezetőink az elveszített iránytűjük nélkül is megtalálták a helyes ösvényeket... mert igen, voltak lassabb epizódok is az évadban, de be kéne már látni, hogy szükség van ezekre az építkezésekre, hogy aztán földhöz vágjanak a megfelelő helyeken. és egyébként is, hogy lehet unni ezeket a csodálatos karakter-pillanatokat, hmmm? csak a szédítő tempójú csaták az érdekesek? hát szerintem meg mindegyikre szükség van... nem emlékszem olyanra az elmúlt tíz hétből, hogy ne tapadtam volna végig a képernyőre hétfő esténként, minden pillanatát be akartam szippantani ennek a csodás világnak. pedig nyilvánvaló, hogy ez még mindig csak a felvezetése volt az igazi végjátéknak. amihez mostantól megint számolhatjuk a hosszú napokat, jön a mulandó nyár, a szomorú ősz, közeleg a tél, és mi végig várjuk reménykedve a tavaszt...
„the prime minister will perform an indecent act on your screens, in the hope that it will ensure the release of princess susannah.”
mivel mostanság épp elveszítették a britek a józan eszüket, ezért arra gondoltam, ideje megnézni a megőrülésüket szatirikus formában is... persze hallottam már a részről, ha máskor nem, akkor david cameron ’piggate’-je kapcsán, úgyhogy tudtam, hogy mire fog kifutni az egész, de mégis élvezetes volt végignézni ezt az abszurd, de mégis drámaként maró epizódot. mert pontosan ez a kettősség volt a legérdekesebb aspektusa -hogy fog egy hihetetlen alapötletet (ti. hogy a miniszterelnöknek élő adásban kell közösülnie egy sertéssel váltságdíj gyanánt), és teljesen logikusan végigmegy a realista aspektusain. hogy reagálna a nép? mennyire lenne lojális a média? milyen intézkedéseket venne végig a miniszterelnök közvetlen stábja? és persze mi játszódna le egy ember lelkében, amikor egyre inkább tudatosul benne, hogy mit kell tennie, és ez milyen következményekkel jár. és a néző is érzelmileg végigjárja ezt a skálát, a ’hehe, disznóbaszás!’ vigyorgástól az együtt-érző elkomorulásig. ezt az abszurd kifordított sztorit jól támogatták a minőségi angol színészek, a képi világ tipikus angolossága sem bántó, azért viszont respekt, hogy nem ízléstelenkedték el az aktus mutatását, mert egyébként is sokkal érdekesebb volt, hogy hogyan reagálnak az egyszerű emberek, így inkább az ő arcukat néztük. ugyanakkor azért is respekt, hogy egyből egy ilyen megbotránkoztató sztorival merték berúgni a sorozatvilágra az ajtót... (az a legizgalmasabb ebben az antológia-formátumban, hogy fogalmam sincs, hogy mire számítsak legközelebb.) ($$06.26.)
„if i lose, i lose. teddy roosevelt lost. john adams lost. winston churchill lost. so plenty of presidents have lost and gone on to do great, great things. ...are we done, sweetie? ...i can’t fucking lose this thing.”
oh. végre teljes valójában láthattuk a catherine-féle video-projektet, és még zseniálisabb lett, mint amire számítottunk. mármint nem maga a doksi, mert az nagyon amatőr módon volt összerakva, hanem mint egy veep epizód. mert végigmentünk az évadon -alulnézetből. voltak új szituációk is, de nagyon sok helyen kiegészítő információkat kaptunk az eddigiekhez. plusz rengeteg magánéletet, ami volt jellemző eddig a show-ra. de persze mindenki nagyon önmagát adta ebben az új megvilágításban is... ja, megvolt a nagy szavazás is, és a várhatóan legviccesebb megoldás született az elnök kilétére. ($$06.26.)
„i can assure there is no skynet type of situation here. no. pied piper will in no way become sentient and try to take over the world.”
no, csak előjött egy újabb nagy probléma, de szerencsére nem légből-kapottan, hanem logikusan beépülve az idei történésekbe. mert tudtuk, hogy lesz még abból baj, hogy richard zseni-fejjel gondolkozik, és képtelen megérteni az egyszerűbb emberek igényeit -hát itt az eredmény, az egyszerű embereknek fingjuk sincs arról, hogy miért jó termék ez a jövőbe-mutató csúcstermék. és hangulatosan jöttek a tűzoltó-tevékenységek, valamint richard megzuhanásának jelenetei sorban -persze a cinikus befejezéssel, a szorgos bangladesh-i embereket mutatva... ($$06.26.)
„you'll release the englishwoman, surrender your horses and weapons.”
örülök, amikor látom, hogy egy alkotó aktívan részt vesz a műve adaptálásában -és diana gabaldon persze nem vallott szégyent a rész szövegkönyvének megalkotásánál sem. rég kaptunk már igazi romantikus pillanatokat fraiser-éknél, ebben például érzem az írói gondviselést... egyébként eltávolodtunk a csatamező zajától, de ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna izgalmak. mert lehet, hogy a skót vezetők nem mernek london ellen vonulni (hogy ezzel kilépjenek a történelem keretei közül), de azért a vöröskabátosok nincsenek olyan messze, hogy ne okoznának komoly galibát. örülök, hogy claire továbbra is használja az eszét, a furfangját, nem hagyja, hogy a férfiak harcias ösztönei győzzenek körülötte -de azért nem árt, ha jön a hercege fehér lovon, hogy megmentse őt egy kastély fogságából... sandringham hercegét mindig szívesen látjuk a show-ban, mert lehet, hogy egy alávaló kétszínű mocsok, de ezeket a pálfordulásait mindig szórakoztatóan adja elő -ahogy a fölényes monológjait is. kicsit sajnálom is, hogy beteljesedett rajta murtagh bosszúja. mert bizony okosan előszednek félbehagyott szálakat az évad elejéről, hogy csavarjanak rajtuk egyet. ($$06.25.)
„we’ll just reset our apps.”
megint a munkahelyek felől közelítjük meg a két karaktert. mondjuk már az attitűd is érdekes, amivel beérnek dolgozni hisz’ gus telve van reményekkel és sokkal menőbbnek is gondolja magát, mint általában, mickey-nél viszont nem látszik ez az izgalom. aztán persze a srác lelkesedése fokozatosan lohad le, miközben a szöszit összetöri a kedves munkatárs bunkósága. így aztán fura kalandokba keverednek egy cuki színésznővel meg andy dick-kel, aki andy dick-ket játssza. bár mosolyogtunk sokat, azért nem mondanám, hogy ez egy vidám kis epizód volt... ($$06.25.)
„you’re under arrest for unauthorized distribution of unpasteurized milk!”
veszélyes terepre tévedtünk, kinevettük a betegségeket, de megint annyira jó volt az egész elé húzott görbe tükör, hogy egyáltalán nem az jutott az ember eszébe, hogy most valami komoly dolgon kuncog épp, csak felhőtlenül kuncogott. példákat? amikor azt mondja az orvos, hogy ’még negyven éve van hátra’, és ezen kiakad a páciens... vagy az illegális nyers-tej, mint dopping-szer... de nevethetünk akár a transzplantáción is... ($$06.24.)
„family is a cherished gift from heavenly father. marriage is a sacred vow. you would return his gifts?”
vannak sebek, amik sosem gyógyulnak be, amiket mindig tisztítani kell -legyenek ezek tényleges sebek a testünkön, vagy elvontabban értelmezve lelki sebek... és bohannon-nak nem csak a láb-sebét kell tisztítania, hanem kellett neki ez a két rész a visszatérés után, hogy lerendezze a lelki dolgait is, maga mögött hagyja a nemezisét és a családját, hogy a teljes figyelmét a vasútnak szentelhesse (meg persze egy formás távol-keleti testnek...). de másoknál is érezhető ez az átpozicionálás, mert eva-nak sem elég már, hogy megvan mindene, amiről csak álmodhatott kezdő kurvaként, kell valami új cél. és mickey is megelégelte a kocsmabűzt és a megvetést, igazi tisztes megélhetést szeretne magának. van aki persze sohasem változik, mert mr.durant, amíg világ-a-világ, addig nyerészkedni fog, függetlenül attól, hogy ehhez hány emberen kell átgázolnia... no, letudtuk a kötelező köröket, most már tényleg szeretném bohannon-t a sínek mellett is látni egy kicsit... ($$06.22.)
„my battle must end. you know that. or there will never be peace on earth. let it end.”
egy ilyen történet nem érhetett boldog véget... mert dorian gray örökké magányos marad, mert a teremtménynek újra el kellett veszítenie a családját, és mindenkinek a vállára kellett vennie a halál súlyát... bár két epizóddal ezelőtt még azt írtam, hogy érthető vanessa behódolása, most viszont kicsit elsietettnek érzem a benne lakozó sötétség győzedelmeskedését, az élete feladását a megváltásért, mert bár az áldozata gyönyörű volt, de talán az eddig megismert személyiségéből nagyobb küzdőszellem áradt. plusz a csodaszép búcsú-jelenetet megelőző nagy csatát eléggé kilógónak éreztem a sorozat szövetéből, túlságosan fizikai küzdelem volt ez a lírai megvalósításokhoz képest... és talán az is elvette az élét a halálnak, ahogy a médiában kezelték a sorozat zárását, mert először csak kósza hangok jöttek arról, hogy ez volt a vég, majd megérkeztek azok a nézők, akik már látták a finálét, és sejtelmesen annyit mondtak, hogy nem tudják, hogy innen hogyan is lehetne folytatni tovább, így az ember könnyen kisakkozhatta már, hogy hogyan is képzelte john logan a lezárást. aztán jött a hivatalos hír és az indoklás, hogy mindig is ez volt a terv, de az évad egészét elnézve erről nem vagyok meggyőződve... ($$06.21.)
az első évad mozaikos kezdése után akkor kezdett igazán megtetszeni a show, amikor közelebb kerültek egymáshoz a különböző szálak. a második évadban (szinte) minden egy irányba tartott, és magával is ragadott mind a tíz rész. idén ismét széttartó lett a szerkezet, a legtöbben járták a maguk útjukat, és a végére is csak úgy nagyjából forrtak össze az események -nem is szerettem annyira, mint tavaly... persze így is megtartotta rengeteg erényét, amiért még mindig az egyik leginkább várt sorozatom volt az elmúlt hetekben -mert a nyomasztó london-i levegő még mindig működött, a karakterek még mindig érdekes voltak, a líraisága megkapó tudott maradni, és eva green soha nem szűnik meg gyönyörűnek lenni... a széttartó szerkezet mellett a másik bajom azzal volt, hogy a viktoriánus nyomasztás mellé belovagolt a napfényes western-hangulat is, és korántsem tudott annyira működni ez a vonal, mint a másik... arra ma jöttem rá, miközben néztem az utolsó részt, hogy lehet, hogy szerencsésebb lett volna a másik testvért főgonosszá tenni, azaz hagyni rothadni a vámpírokat és drakulát a sötétben, és helyettük érkezhetett volna lucifer és a démonjai, mert sokkal inkább megtörhették volna vanessa hitét. de ez csak az én agymenésem, el tudom fogadni, hogy john logan így akarta lezárni a kedvenc karaktere történetét -így is hálásak lehetünk a sok csodálatos percért, amit ms.ives-zal tölthettünk idén is.
jaj, nehezen veszem rá magam erre a nekrológra, még nem akarom elengedni a sorozatot... túl hirtelen is ért a lezárás híre, és az elmúlt években túlságosan is a szívemhez nőtt, hogy csak úgy könnyedén istenhozzád-ot kiáltsak, és továbbálljak... pedig csak egy felszínes szórakozásnak indult, egy hangulatos rémtörténet-parafrázisnak, ami szórakoztatóan merít a legnagyobb klasszikusokból, ügyes keverékben forgatja őket az éjbe és szén-füstbe borult viktoriánus-kori angliában. ahol természetes a természet-feletti, ahol a belső démonok épp olyan veszélyesek, mint a külső sebeket ejtő szörnyetegek... mindig érdekes látni, amikor egy sorozat fokozatosan nő hozzád, amikor azt veszed észre, hogy már várod, hogy újra megmerítkezhess a hangulatában, amikor már ragaszkodsz a karakterek, és nem csak érdekel a sorsuk, de komoly érzelmeket tud kiváltani az, ami történik velük. és annak ellenére, hogy néhány írói döntést nem helyeseltem a harmadik évadban, itt tökéletesen igaz mindez, szép lassan lett a szívem egyik csücske ez a show... nem hittem volna korábban, hogy lehetséges, de még mélyebb szerelembe estem eva green-nel, aki itt nem csak a szépségével tudott elragadni, de a színészi tehetségével is -szerencsére volt helye kibontakozni, mert a sok szereplő és ismert irodalmi karakter ellenére ő volt az igazi főszereplő (és a külön-epizódjai mindig az évadok fénypontjainak számítottak), így valahol megérthető, hogy a története lezárultával a sorozat sem folytatódik tovább. de azért most még mély a seb, még várni kell, hogy begyógyuljon. de lehet hogy csak el kéne mennem a jó frankenstein doktorhoz, hogy találjon valami gyógyírt az összetört szívemre...
„that is not fog. that’s what we thought at first, an especially dense fog mixing with the chlorine gasses from the factories. and then people started to die. first by the dozens, then by the hundreds. last week 7, 000 people died in london. it is not a fog, mr.chandler, it is a plague.”
nincs többé napfény -eltakarják az igazán gonosz horror-írók szellemei... a nappal is félhomályban bóklászik, a ködös albion már nem csak egy avíttas kifejezés, undort keltő teremtmények csúsznak és másznak elő a sötétből, mindenhol halál settenkedik elő a gyilkos pára alól. egyedül egy nőben találunk életet -aki az egész életét annak szentelte, hogy tanulmányozza a halált... igaz a vak kitartás ott van ethan-ben (és a vele egyívású apacsban) is, de furcsa, hogy csak ms.ives miatt veszi fel a harcot, amikor más történetekből tudjuk, hogy a vérfarkasok a vámpírok természetes ellenségei... a legszebb az volt az epizódban, hogy nem is a látható szörnyűségek viselték meg a legjobban az embert, hanem lily története a múltról, mert olyan emberi és mély volt, és végre hagyták billie piper-t is csillogni... (btw, hiányzott eva green az epizódból nagyon, bár megértem, hogy miért rejtegetik.) ($$06.21.)