soroló

„he’s not a boy, he’s a symbol. of a time, of a people, of a way of thinking. he’s hope to a vanquished foe. and while he lives, hope lives.”

tágra nyílt szemmel nézem a show-t mióta megtudtam, hogy ezt az évadot már nem kazasztán-ban forgatták, hanem jórészt nálunk -és ha figyeltétek a vadkan-vadászós részt, ennél tipikusabb magyar közép-hegységes hátteret már nem is találhattak volna... nem gondoltam, hogy marco-ék máris hazaérnek a gyermekkel, de nem baj, hogy a vadonban lévő kergetőzésük ilyen hamar véget ért, mert így bekapcsolódhatnak az intrikákba a kínai nénivel, és az ifjú császár is jó katalizátora lesz a konfliktusoknak. főleg most, hogy már csak egy élettelen test a padlón... továbbra sem törekednek arra, hogy pozitív színekkel ruházzák fel a kánt, van hibája bőven, főleg a befolyásolhatósága, és persze a ragaszkodása a hatalomhoz. érdekes, hogy a választási ellenfele viszont egy kifejezetten megnyugtató jelenség, egy olyan ember, aki láthatóan sosem hoz gyomorból döntést (bár azt nehezen viseli, ha meg kell alázkodnia valaki előtt -vagy ha alkohollal kínálják...). így a nézőnek sem lesz könnyű döntenie arról, hogy kinek szurkol majd a nagy megmérettetésen. (polo mester visszatérésekor egy helyen vártam volna több drámát -amikor találkoztak a hercegnővel, valahogy nem égette meg a képernyő szélét a fájó szenvedély...) ($$07.06.)

„america’s an awful bitch. i’m done with it.”

egy flashfoward, durant életének alkonya kellett ahhoz, hogy végre megcsapjon az elmúlás érzete, hogy realizáljam, hogy igen közel a sorozat vége. (valahol elégtétel volt látni nincstelenül a nagy szarkeverőt, ugyanakkor kicsit csalódás is, hogy nem bohannon lett a végzete...) nem gondoltam, hogy ennyivel a vége előtt bevállalnak egy olyan epizódot, ahol nélkülöznünk kell a főhőst, mert rászánjuk az egész időt erre a szomorú kimenetelű ál-elrablásra. de azért nem kell orrot húzni, mert aggattak a fő történetre bőven kiegészítő csecsebecséket, például az íreket, és elsősorban mickey lelkivilágát. de az is jó volt, hogy nem új arcok érkeztek a városba rendet tenni, hanem régi ismerőseink, de logikus is, hogy egy ilyen horderejű eseménybe be kell vonni a wyoming-i kormányzót is. ami viszont igazán drámaivá tette az egészet, az nem is a halál, hanem hogy mr.durant-nak ilyen kevés juthatott abból, amit általában boldogságnak nevezünk... (de vajon a lelkiismeretét nyomó súly hatással lesz-e a későbbi életére...?) ($$07.05.)

„i’m talking about kissing crotches in front of 50 other women, but for you, it’s awkward?”

na, idén most először éreztem az orange-nál oly’ megszokott kaleidoszkóp-szerkesztés előnyeit, ahogy nagyon szépen össze-simítják a lichfield-ben történteket, ahol minden felmosó-szagú sarokban ott lapul egy kis mosolygás vagy könnycsepp. és az ember kedvére csemegézhet közülük, hogy melyiket fogyasztja a legszívesebben. például én ma is imádtam a soso/p kapcsolat alakulását, mert tele volt cuki pillanatokkal, ugyanakkor tudtuk előre, hogy a kiscsajnak gyakran eljár a szája, és abból mindig csak baj származik -így kellett egy kis engesztelés is, hogy elmúljon a dráma (ahogy illik, hangtechnikát emelve a fej fölé...). de a judy king szálat is jól görgetik, ahogy arcoskodva celebeskedik az udvaron, tudomást sem véve arról az életveszélyes tényről, hogy egy másik idősödő vöröshajú nő tyúkszemére lépett... de nagyszerű ötlet volt taystee-t caputo igazgató mellé helyezni, mert nehéz ennél nagyobb ellentét-párost elképzelni... és hát ne felejtkezzünk el az epizód csúcspontjáról sem: morello házaséletéről -a beszélőn, egy asztallal elválasztva, mindenki füle hallatára... ($$07.05.)

„this is just a set crush, is what this is. you’re aware of that, right?”

és igen, lehet egy elbaszott nap még elbaszottabb... mindig érdekes kicsit mögé-nézni hollywood-nak, mondjuk hogy milyen lehet ténylegesen egy írószobában dolgozni, ahol egy frusztrált showrunner vezet egy csapat indiszponált írót... de persze ez nem tartott sokáig, mert a magánéleti zűrrel kellett befejeznünk az évadot. mickey-nél érdekes volt a szex-és-szerelemfüggők gyűlése, mert hallhatta, hogy vannak az övénél sokkal rosszabb sorsok is, gus meg csak simán megint egy kínos szituba keveredett, bár nem hiszem, hogy ennyi rész után ezen bárki is meglepődött... ($$07.05.)

egy fura sorozatba fura karakterek illenek -és fura hozzáállás a néző részéről... mert minden adott volt, hogy ez legyen az idei titkos favoritom, egy független kis gyöngyszem, ami úgy vág bele a valóságba, hogy közben elemelten szórakoztat, ami a klasszikus édes/keserű kombinációval játszik hangulatában. és sajnos ez csak részben valósult meg... mert a karakterek annyira valóságosak lettek, hogy nem rejtegették a hibáikat, az önzőségüket, a taplóságukat, a gyengébb pillanataikat, így nem mindig sikerült velük egy hullámhosszra kerülni, mert ezek a hibáik fura módon nemhogy erősített volna a szerethetőségükön, hanem elidegenítettek tőlük -főleg gus-nál éreztem ezt. és a sztori-ívvel sem voltam maradéktalanul elégedett, mert hiába lépdeltek sokszor mellé a romantikus komédiák alap-elemeinek, azért néhány panelt telibe kaptak, főleg a drámázósabb második felében. de elég a hibák sorolásából, mert minden kapcsolatban törekedni kell az értékek keresésére, és az apróbb szájhúzások ellenére azt mondom, hogy szükség van az ilyen fura sorozatokra, a fura szereplőkre, és a fura érzésekre a szívem és az agyam tájékán... (kicsit morgósabb lett ez az értékelő, mint elsőre terveztem, úgy tűnik, nem vagyok a legjobb passzban mostanság. vagy talán csak az a baj, hogy féltékeny vagyok gus-ra, hogy két ilyen nőt is megkapott egy évad alatt...)

„i’m not just some girl that you can fuck for a while to prove to yourself that you can be dangerous and edgy, and you’re not some huge dork, and then you go off and marry whatever boring lady.”

van, amiben próbálják kerülni az általános szabályokat -mint például amikor az írószoba azonnal tudomást szerzett arról, hogy gus-tól származik az ötlet, és nem csak simán lenyúlták a forgatókönyvét. vagy mondjuk az ausztrál lányka sem mindig úgy reagálja le a shitty szitukat, ahogy elvárnád. viszont van, amiben a tankönyv szerint haladunk kíméletlenül -azaz a finálé előtt el kellett jönnie a nagy-drámának, ahogy az egy romantikus filmben illik... de klisé vagy sem, elég rossz kedvem lett a rész végére... ($$07.05.)

„nesting birds and well-fed dogs always return to the walls of their master.”

tízezer lángoló kínai fecske repül kétségbeesve az éjszakai égbolton -azt hiszem nem kell ennél hatásosabb kezdés egy évad nyitányaként... (és még csak nem is öncélú látványosság volt a prológus, hanem egy későbbi konfliktust alapoztak meg vele.) bár a ’marco polo’ cím azt sugallja, hogy van egy abszolút főszereplőnk, de szerencsére többen is vele egy szinten helyezkednek el a ranglétrán, így nem zavaró, hogy párhuzamosan több helyszínen szövik tovább a történetet. hősünk végre igazi ’marcopolós’ kalandokba keveredett a dél-kínai mocsárvidéken, működik is a kalandfilmes hangulat, és jó látni, hogy messze hagytuk már a kezdetek tutyimutyi főszereplőjét, már oda tud csapni, ha kell, de azért az eszét sem az erszényében hordja (mondjuk ha továbbra is ennyi alkoholt dönt magába, akkor még lehetnek gondok...). eközben mongóliában azt kapjuk, amit eddig megszoktunk, látványos esküvőt és intrikákat nagy mennyiségben, mert attól, hogy a nagy kán most már nagy császár is egyszemélyben, nem hogy csökkent volna, hanem nőtt az ellenségei száma. (ezek a külön szálak akkor főleg jól fognak együtt működni, ha így össze-montázsolják őket, ahogy a végén is tették -akkor meg különösen, ha az esküvői dobok vezetik a ritmust...) ($$07.04.)

„the great khan wants a report on how you fight blindfolded.”

ha már kényszerből másfél éves hiátus van egy sorozat két évada között, nem hülyeség helykitöltésnek készíteni egy rövid speciális epizódot -ha van rá anyagi forrás és ötlet. és nem tűnt elvetélt ötletnek a marcopolo alkotóitól, hogy épp’ hundred eyes-t állítsák ennek a speciális résznek a középpontjába. bár én arra gondoltam, hogy megnézzük pár röpködős verekedését, és azzal el is megy a félóra, de a nyitójelenet után inkább az életét meghatározó megvakulással foglalkoztunk, így legalább még egy főszereplőt be lehetett hozni az epizódba. és hát mi más lett volna a megcsonkítás (elég durván, kígyó-méreggel), ha nem példa-statuálás. mert minden lénynek a földön azt kell tennie, amit a kán óhajt, még ha ez fájdalommal is jár együtt... ($$07.04.)

„tonight, we shall celebrate with a dazzling display of sky pyrotechnics, fireworks.”

kertben sütött hambi, vörös/fehér/kék díszítés, szépen pukkanó tűzijáték -és a látványosan felmutatott középső ennek az egész ünnepnek, vagy bármelyik másik össznépi hacacárénak... persze stílusosan, belekeverve a deep-web-et meg egy gyanús identitású balkáni fegyverkereskedőt, a tökéletességet hajszoló parti-gazdákat, és egy komoly tanulságot (tanuljuk meg, hogy nem leszünk attól kevesebbek, ha köszönés nélkül lelépünk!)... na, megyek hallgatni egy kis autentikus punkot... ($$07.04.)

„our worst nightmare was coming true, and i felt completely helpless in the face of it.”

nem gondoltam volna, hogy elérünk idén a rettegett culloden-i csatához, pedig már itt toporgunk a kapujában -csak ahhoz még el kellett rendezni pár dolgot, hogy minden logikusan elsimuljon a jövőben. elsősorban randall-éknál kellett tisztázni frank múltját, és szerencsére kellően logikusak lettek a csavarok, hogy ne érezzük az erőltetettséget (van gyerek és van esküvő is, de nem úgy, ahogy gondoltuk volna). és hát a katonai táborban is úgy kellett sakkozni a hadi-tettekkel, hogy hiábavaló legyen jamie minden kétségbeesett törekvése, és ne tudják elkerülni a nyílt-színi összecsapást ezzel a fáradt és elgyötört sereggel. plusz felbukkant még egy visszatérőnk is, akinek szintén el kellett rendeznie a családja jövőjét, mielőtt végképp legyűri a betegsége (vagy a kitartása). és szép paralel lett a két haldokló, akiknek claire próbált enyhíteni a fájdalmán, és akik mindketten nagy áldozatot kértek a fivérüktől. és szokatlan módon mind dougal, mind black jack randall sok emberi vonást mutatott ezekben a sötét és komor percekben... de jöjjön hát a csata, tudjuk meg, hogy megváltoztatható-e a végzetünk... ($$07.02.)

„every breath you take with this in your hand, is a challenge to god.”

nem lehetett könnyű az élet a vadnyugaton, amíg mr.nobel meg nem ajándékozta a világot a találmányával, a dinamittal... mindig jó látni, amikor behoznak a sorozatba a vasútépítés felgyorsításához használt újdonságot, lehet érzékelni így, hogy milyen tempóval halad a kor, plusz az is benne van a levegőben, hogy hőseink mindent meg akarnak tenni, hogy úttörők legyenek ezeken a kietlen tájakon. a nitroglicerin most ehhez hozzáadott egy jó adag veszélyes elegyet is, mert aki a közelében merészkedik, az életveszélyben van. már harmadik hete hangoztatom, hogy bármennyire is közel állnak hozzám ezek a karakterek, most nem az ő drámájukra vagyok kíváncsi, hanem a nagy történetre, a vasút-építésre, de ma a rész végére be kellett látnom, hogy csak úgy tud érdekes lenni ez a nagy történet, ha törődök ezeknek a karaktereknek a sorsával... mert csak úgy alakul ki bennem igazi feszültség, ha aggódok bohhanon-ért és a cuki kínai szeretőéért, amikor azok ketten állnak neki fúrni az életveszélyes alagútban... (nincs bennem kor szerinti diszkrimináció, mert lehet egy színésznő negyvenen felül is, ha szépen kerekednek a mellei a ruha alatt, akkor azokra fogok koncentrálni, és nem arra, amit mond...) ($$07.02.)

„she’s upstairs, you know, waiting to have sex with me and i’m sat downstairs watching redos of, like, some hot times with some hot girl that i just picked up in some place and i’m fucking pulling myself off.”

uhh, tök jó lenne valami jót írni most, de amíg lementem inni egy pohár vizet, kiszaladt az összes gondolat a fejemből... ja, kicsit elviccelem, mert eléggé nyomasztott ez a rész, kell egy kis feloldás... megint egy egyszerű scifis alapötletből indultunk ki, mi lenne, ha egy eszközzel tudnánk rögzíteni az összes emlékünket, és így ezeket visszatekerhetnénk, kivetíthetnénk. és mi csináltak ebből a nagyszerű ötletből? egy családi drámát... de ez így volt jól, annak ellenére, hogy a való életben nehezen viselem a féltékenykedő embereket, itt talán azért tudtam együtt-érezni ezzel a szerencsétlennel, mert volt alapja a hisztijének. és elég félelmetes belegondolni, hogy bármilyen veszekedés előszedhető lenne bizonyítékként később, hogy a hozzám hasonló nosztalgiára hajlamos emberek mennyire benne tudnának ragadni a múltban egy ilyen eszközzel (arról a nagyon szomorú jelenetről már nem is beszélve, mikor úgy nyomja a házaspár a rutin-szexet, hogy közben vissza-flessel a kezdeti tűzre...). szóval ja, nem hiszem, hogy szívesen élnék egy ilyen eszközzel, valószínűleg csak ön-ostorozásra használnám... ($$07.01.)

hmm, nem könnyű három rész után évad-értékelőt írni, főleg ebben az esetben, ahol az antológia-jelleg miatt ennyire különbözőek az epizódok. ami mégis összetartotta őket, az az, hogy mindegyik egy egyedi ötletre épült, és érdekesen építették fel erre az ötletre az adott részt. elkerülhetetlen, hogy kedvencet válasszon az ember, és gondolkozás nélkül írhatom, hogy a második volt az, ami a legjobban elvarázsolt és elgondolkodtatott. de a másik két rész is nagyon szórakoztatott és rágott belülről épp eleget, hogy emlékezetes maradjon ez az évad.

„general george washington could climb out of his grave right now and i would rather eat out his zombified wooden asshole twice a day his than be his vice fucking... fucking anything!”

...éééés köszönjük a heti egy hangost röhögésünket -legalábbis én nem bírtam magamban tartani a kínos vinnyogásomat, miközben gary kifakadt a többiekre... egyébként is az egyik kedvenc karakterem, de most csilloghatott igazán... kellett nagyon ez a pillanat (a többi apróbb poén mellé), mert bizony a szokásosnál sötétebb hangulatú lett ez a zárás. simán elkönyveltem a rész megnézése előtt, hogy arra megy majd ki a játék, hogy újra méltóak legyenek a címhez, azaz ismét veep legyen ms.meyer-ből, de ezek a piszok írók egy sokkal gonoszabb utat választottak -leginkább azért, hogy alig várjuk emiatt a folytatást, hogy megtudjuk, hogy hogyan is tovább innen... (azért is megérte az új elnök beiktatását megnéznünk, mert egy tanulmány volt selina összes arckifejezése a háttérből...) ($$07.01.)

ha nem olvasom az évad előtt, hogy új showrunner vette át a gyeplőt a sorozatnál, fel sem tűnt volna a változás, mert szerencsére az új főnökség is pont annyira érzi ezeket a karaktereket, mint a régi garnitúra, így ki tudja belőlük hozni a maximumot, még így öt év után is. sőt. nem tudnék mondani az utóbbi időben nézett vígjátékaim közül egy olyat sem, ahol minden egyes kibaszott epizódban lett volna egy olyan pillanat, amikor ledobta az agyam az ékszíjat, és ordenáré röhögésbe törtem volna ki -ezt az egyet leszámítva, természetesen. kicsit hiányozni is fog jövő héten, hogy nem tölthetek el egy újabb fél órát ezek között a szeretett seggfejek között...

„it was like i was bobby fischer if he could really fuck.”

tök jó volt, hogy mindenki a saját habitusa szerint reagált a kamu felhasználókra. jared-et persze meggyötörte a bűntudat, dinesh és gilfoyle sötét praktikát vetett volna be a titok elfedésére, elrich megsértődött, hogy ő nem is tudhatott róla, richard meg persze összeomlott a súly alatt... és most mehetünk vissza a kályhához, újra kis cég lett a piped piper, egy összetartó csapat, akik még sokat fognak sodródni a tech-világ hullámain... (könnyen összerakható volt, hogy mi lesz a vége csattanó, mert emlegették eleget a blog eladásából származó lóvét, de azért nem baj ez, mert ennek így kellett lennie, így kellően kielégítő a vég.) ($$07.01.)

a tavalyi pénzügyi zűröket nem éreztem közel magamhoz, idén viszont olyan problémák jöttek folyton/folyvást szembe a srácokkal, amiket sokkal szórakoztatóbban lehetett prezentálni. átélhetőbb volt az a kínkeserves út, amíg egy termék eljut a végfelhasználóig, amíg keresztül verekedi magát az idióta döntéshozók, hozzá-nem-értő sale-esek, csapnivaló pr-osok hadoszlopain. és aztán jöhet a végső koppanás -hiába zseniális a produktum, ha nem kell a népnek... persze néha már morogtam kicsit, hogy túl sok a bukkanó a srácok életében, ettől függetlenül végig nagyon jól szórakoztam az elmúlt tíz hétben.