soroló

„traffic cop, facilitator, translator, keeping information moving with no snafus, no tie-ups on an endless ribbon of virtual highway.”

kár volt azt mondani, hogy a hazugság-vizsgálatnál a rázósabb kérdéseknél szorítani kell az ánuszt, mert szerintem ezek után mindenki zárt farpofákkal nézte a jeleneteket... de egyébként mindig jól jön a poligráf a mozgóképes alkotásokban, mert jól lehet velük feszültséget építeni. bár egyébként is volt izgalom a részben, mert eljutottunk egy újabb fontos küldetésig, ahol meg kellett hackelni egy szobányi számítógépet, kvázi az internet-szerver elődjét -egy szovjet poloskával, ami kábé akkora volt, mint a combom... plusz ugye folyton ott van a fenyegetettség, hogy az áruló katonatiszt a jó kémek ellen fordul-e... a mozgalmasság mellett sajnos nem volt idő a magánéletet tovább bogozni, bár más nézők meg velem ellentétben most biztos fellélegeztek, hogy végre történt is valami a lelkizés mellett -de nem értenek ők semmit... (na azért valahol magánéletnek számít nina párfordulása nem? szerintem most mindannyian nagyon irigyek vagyunk egy bizonyos oroszra...) ($$09.06.)

„have you ever had anything you would die for, amor?”

lehetne felháborodottan írni, hogy ’és ezt a részt egy nő írta?’, pedig teljesen logikus, hogy egy nő írta. megmagyarázom... mert lehetne azt mondani, hogy túl sok volt a szexualitás az epizódban, de ez nem lenne igaz, mert minden jelenetnek komoly funkciója volt. végre hőseink úgy kívánják egymást, ahogy egy jól működő házaspárnál illik (bármennyire örültem a fordított lennon/yokoono felállásnak az ágyban, azért értetlenkedtem is, hogy miért csak a nő vetkőzött le -ráadásul szegény keri russel-t nagyon fura szögben fektették arra az ágyra...). plusz a későbbiekben is tetszett elizabeth incselkedése, egész addig, amíg drámába nem fordult az erőszak-szexet kívánása. és itt jön elő, hogy nő írta az epizódot, mert egy férfinál csak legyintenénk, hogy ’áh, csak azt akarja ábrázolni, hogy a nők nem tudják, hogy mit is akarnak’, de egy nőnek elhisszük, hogy ilyen ellentmondásosan működik a női agy... a másik komolyabb szex-jelenet is komoly jelentőséggel bírt, hiszen végigélhettük, hogy egy kezdő kém-nő hogyan éli meg, hogy szexuálisan is aktívnak kell lennie bizonyos szituációkban... no, ha félrerakjuk az érzelmeket, láthatjuk, hogy tovább bonyolódik a politikai helyzet a sorozatban, már a közép-amerikai zűrzavart is behozták, jó lesz figyelmesnek lenni, hogy el ne vesszek... (no, kezdenek jönni a nyolcvanas évek, fejlődik a kompjúter-technika, és ott virít rick springfield posztere a falon. megyek is meghallgatni a ’jesse’s girl’...) ($$09.06.)

„america is our father who thinks we’re not ready to drive his fast car. so, sometimes when he’s not looking, we get behind the wheel, and we take it for a spin.”

(ha tudnék oroszul, akkor most szép ciril betűkkel az az idézet állna itt, hogy ’mi jobb vodkát készítünk, az amerikaiak meg jobban értenek a dohányhoz’...) az előző rész cliffhanger-éből meglepő fordulatot hoztak ki, mert újabb szereplőket helyeztek fel a titkos-ügynökök térképére, már a moszad is rejtőzködve dolgozik amerikai földön -ezzel sok kellemetlenséget okozva mindenkinek. de főleg philip-nek fájhatott a feje a zsidók akciója miatt, de meglepően sokat elbírt ma, a feszült várakozást a búvóhelyen, a rab megalázó kiszolgálását, és azt, hogy végig kellett hallgatnia a fickó összes mondandóját, legyen szó az időjárásról vagy az izraeli kommunista módszerekről. plusz még a lelkiismeretével is el kell majd számolnia a tudós kapcsán... eközben persze clarke-ként lett volna jelenése, de elizabeth egy merész döntéssel elébe ment a problémának, és egészen lenyűgöző volt nézni, ahogy a két nő együtt borozik a kanapén, és figyelni hősnőnk reakcióit a furcsa szituációra, hogy itt az a naiv spiné, aki fülig szerelmes az ő férjébe, és még azt is végig kellett hallgatnia mosolyogva, hogy a szexuális életüket kibeszéli... az fbi megint pórul járt, sőt, oleg-ről, a szovjet apuci kedvencéről kiderült, hogy lelkes támogatója a kapitalizmusnak, és ennek a levét stan fogja meginni, de nagyon csúnyán... ($$09.05.)

„nature... god's video game."

azért frank grillo hálás lehet ezért a szerepért, hogy végre megmutathatja, hogy sokkal többre képes, mint hogy üres erőembereket játsszon... sok szálon futottunk ma, és nem igazán van kedvem rendszerbe foglalni róluk a mondandómat, úgyhogy csak idehányok mindent, ha nem baj... szóval tetszik a kulina tesók közti kapcsolat, az is, hogy együtt edzenek -de aztán persze jön az este, és amíg jay kellemesen lazít egyet, addig nate-el megint csak szarságok történnek... (btw, ki gondolta volna az ifjú disney hercegről, hogy egyszer bevállal egy biszex jelenetet...) christina nem is lenne önmaga, ha nem keveredne bele valami esztelen hülyeségbe az elvonón is, mondjuk hogy pillanatok alatt magába szippantja a pszichiáter/pszichológus(?) farkát... (és persze ismét mélységes hódolatom a bevállalós joanna going-nak!) alicia-nál a jól bevált ’a semmiből felbukkanó rokon’ fordulatot szedték elő, de egész jól működött így elsőre a sister-ség, úgyhogy nem hánytorgatok -maximum azért, hogy az írószobában itt sem bírták ki, hogy a felhőtlen szórakozás mellé ne keverjenek egy kis drámát... ($$09.05.)

„every mayor has a canister of sperm in a beer fridge behind their desk.”

mikor megláttam fred kezében egy régi floppy-tartót, egyből felkiáltottam: hé, nekem is volt ilyenem! öreg vagyok... még szerencse, hogy pont erről szólt a rész is, az öregedésről, vagy annak elutasításáról, és persze a kérdések kérdéséről: hogy mi célunk az életben... (te milyen nőgyógyászt akarnál magadnak -komolyat vagy vicceskedőset?) ($$09.05.)

„the fox was out of the cage and the hunt was on.”

oh elég volt hallanom boyd holbrook baritonját az első narrált mondatnál, hogy érezzem, hogy jó helyen vagyok... pontosan ott folytattuk az erdőben, ahol tavaly elejtettük a fonalat, és nem is érződik, hogy változott volna bármi is... tehetnek bármit pedro escobar-ral, bebörtönözhetik, üldözhetik, szövetkezhetnek ellene, ő akkor is menni fog előre céltudatosan, minden hurokból kiemeli a fejét, minden konfliktusba beleveti magát dühös bika módjára, és megragad minden alkalmat, hogy szimpátiát keltsen a kisemberekben... és annak ellenére, hogy megvetem, mint embert, még mindig élvezettel nézem a működését, a kis trükkjeit a céljai elérése érdekében, a hideg kegyetlenségét, amikor példát statuál. de azért mindig örömmel konstatálom, amikor egy kicsit szűkebbre húzzák körülötte a kerítést (ahogy ezt most a besúgói vérdíjjal tette a karakán elnök)... remélem, hogy lesz idő a körülötte dolgozó sleppre is, például a nagypofájú srácra, akinek majdnem a vesztét okozta ma is a farka (sose bízz meg egy kurvában!), de legalábbis kis színes történeteknek örülnék, mint amit ma is kaptunk a taxi-sofőrrel meg a szép lánnyal a hátsó ülésen... a fejlett nyugatot képviselő nyomozóink kicsit háttérbe szorultak most, bár azért nekik is kijutott egy kis akcióból és drámából. és pont ez a két dolog, amiről úgy gondolom, hogy jól viszi majd a hátán az egész évadot. ($$09.04.)

„in america, i found a home, justice, dignity, baseball, and freedom...”

az egy dolog, hogy a történtek után elizabeth aggódik, de most már a munkájára is kihatással van az, hogy lelkileg nincs jól, hogy egy golyó ütötte lyukból lábadozik... mert lehetett volna azt gondolni, hogy a hirtelen elhúzódása a potenciálisan megvezetett áldozatától csak a terve része volt, viszont utána is láthattuk az arcán azt a kifejezést, ami az olcsó hotel-szoba ágyán is kiült rá, úgyhogy biztosan állíthatjuk, hogy nehezére esik most elcsábítani bárkit is (btw, volt egy shot, amikor hirtelen hátrafordult a kocsiban a rész elején, és azon a közelin kifejezetten tetszett keri russel arca)... mókás, hogy most már nem is a kislánya élete az, ami az aggódása középpontjában áll, hanem a vallása, mert ez a lüke tini egy keresztény közösségben találta meg önmagát, érzem én is, hogy nem leszünk jóban ezek után... ja, mert egy szovjetnek el kell utasítani élből minden vallást, az nem lehet, hogy az ő lányuk megtalálja istent... de gondolom, hogy nem véletlenül most került elő ez a szál, mert egyébként is egy zsinagógában kezdtük az epizódot -mert tudjuk jól, hogy a szovjetek hogy álltak hozzá a zsidósághoz. azt meg főleg nem tűrhették, ha egy tudós (legyen az bár zsidó) elmenekült az anyaföldről... (nina-éknak a nepotizmussal gyűlt meg a bajuk ma, hiába, tartozhatsz bármilyen nemzethez, a befolyásos apukák kicsi fia mindig eléri azt, amire vágyik...) ($$09.04.)

„a fresh start. restored connections.”

kicsit sajnálom, hogy nem használnak a sorozatokban több depeche mode számot, mert ahogy itt is tapasztalható volt, nagyon tudnak működni a mozgóképek mellé... kicsit visszafele tekingettünk, hogy összerakjuk a kirakós utolsó darabkáit, hogy hogyan is került elliot-ra a narancssárga ruha, és hogyan került elő a beszélgetések folyamán rendre a seinfeld... aztán visszatértünk a jelenbe, ahol már nincs elmaszkolva az igazság, igaz ettől még nem mondanám, hogy hősünk körül minden rendben van -és ezt egész ügyesen ábrázolta sam esmail, ahogy apró glitch-ekben váltakozott elliot és mr.robot (és erre még rá is játszott a ki-kimaradozó áram-problémával, azaz a villódzó fényekkel is). eddig azért jól elkülöníthető volt a két tudat-állapot, úgyhogy érdekes lesz nézni, amikor összefolyik a kettő... és a memóriájával sincs minden rendben a srácnak, lesz még ilyen meglepetés, mint ami most is eljött a dark army kapcsán... ha már a kínai vonalnál tartunk, izé, bd wong női alakban guggolva lehugyoz egy sírt, majd tökéletesre szabott öltönyben fenyegeti az evilcorp főnökét, wtf...? sok nyársat tartanak a tűzben így a finálé felé fordulva, reméljük érezhető lesz majd, hogy összeáll az évad egy nagy egésszé. ($$09.03.)

„you are gonna be the next giant one-name-only female music star, just like beyoncé and adele... and beck.”

a minap belefutottam a youtube-on az epizódot nyitó klippbe, de nem is jutott eszembe, hogy a majd sorozathoz is felhasználják -de miért ne tennék, ki kell használni minden ’dög’-öt, ami elizabeth gillies-ből árad... no, csak szétfeszítették az eredeti bandát, gigi-anyu eljátszhatta a helyi yoko ono-t, és amíg a lánya fülébe hamis szavakat suttogott, addig johnny-t természetesen a farkán keresztül tartotta a markában. a rock’n’roll sohasem a happyend-ről szólt... ($$09.02.)

valahogy mostanában érzékenyebben reagálok, amikor egy vígjáték-sorozat második évadában megváltoztatnak olyan elemeket, amiket az első évadban nagyon szerettem (példák itt és itt!), és a kiöregedett rockereinknél is voltak apróbb szájhúzásaim azért, mert túlságosan erőltették ava-t a díva szerepbe az évad első felében -és ezáltal háttérbe szorították az igazi sztárt, és alig hagyták, hogy hallhassuk gigi csodálatos hangját. de igazából nagyon nem kapálóztam, mert a szórakoztató faktora így is megmaradt a show-nak. sőt, még azért sem panaszkodom, hogy a magánélet teljesen eluralta a játékidőt, mert azért lássuk be, az első körben is ugyanolyan fontos volt a backstage, mint a színpad... (az meg egyszerre jó és rossz volt, hogy rehab és bambam ennyire külön úton mozogtak.)

update: huppsz, ez teljesen a semmiből jött, a csatorna elbúcsúzott a sorozattól... pedig lehetett volna még ezzel a csapattal egy újabb erős albumot összehozni. vagy majd jöhet pár év múlva egy bágyadt reunion turné, mi...?)