soroló

„no! only dip!"

így halloween közeledtével az ember szívesen néz spooky dolgokat, még akkor is, ha a rémisztgető alkotások ritkán lopják be magukat a szívébe. és lehet azt gondolni, hogy az étel-horror nem tartozik a legfontosabb szub-zsánerek közé, de igenis lehet félelmetes egy óriási japán tészta... carrie és fred szokás szerint felfokozták az őrületet epic szintre a fináléban, mi meg erre feljebb csavartuk a mosoly-mutatónkat... ($$10.27.)

bár a sorozat egyik alap-tétele, hogy portland-ben kicsit megállt az idő, de ez nem jelenti azt, hogy az írószobában is csak ugyanazokat a köröket járhatják újra-és-újra. úgyhogy a srácok/lányok elkezdtek kicsit kísérletezni idén, nagyobb lélegzetvételben gondolkozni, így az epizódok többségében hanyagolták a klasszikus szkeccs-formátumot, és egyetlen témára vagy karakter-párosra koncentráltak csak (sőt, volt dupla-epizód is az évadban!). így kicsit másabb lett a hangulat, talán a koherensebb sztorik kicsit háttérbe szorították az agy-eldobós őrületeket, de azért így is lehetett nagyokat szórakozni a heti húsz perc alatt. (ez utóbbi nem biztos hogy érződött az írásaimból, mert valamiért mindig kihozza belőlem a show a konyha-filozófust...)

„why does dinner have to be a crossword puzzle?”

veszélyes tud lenni egy kapcsolatra az, ha nem vagytok azonos intellektuális szinten a partnereddel, mert ez nehézségeket fog okozni a szociális életben vagy akár a mindennapokban is. de a szív nem mindig megy az értelem után, így könnyen lehet, hogy nem a tied lesz a legokosabb nő, de attól még imádni fogod... ($$10.26.)

„ghost busted.”

elég sokféle hangulatot sikerült ma összehegeszteni egyetlen epizóddá úgy, hogy egész koherens maradt végig a rész. kezdtük egy jó adag indiana jones vibe-bal, amire bear mccreary is rárakott egy lapáttal a kalandfilmesre komponált dallamaival. aztán betörtünk a börtönbe a lovas nagybátyjának kiszabadítása miatt, és rengeteg kellék előkerült a rácsok mögött játszódó filmekből. innen egy könnyed lépés volt az akció-filmmé való transzformálódás, főleg daisy étkezős verekedését lehetne könnyedén beilleszteni egy pörgős-bunyós filmbe. plusz azért a szellemek egy kis horror-fűszert tettek az egész tetejére (nem beszélve a lovas újabb fellángolásáról, bár ezzel kapcsolatban még egy maffiás bosszúállós vonalat is tudnék ide keríteni...). szerencsére a változatos mozgalmassága mellett maradt hely a karaktereknek is, mert például tudjuk azt, hogy daisy lelkében sokkal mélyebbek a sebek, mint amiket most az arcára szerzett, és persze coulson sem tudja megállni, hogy ne szekáljon valakit egy kicsit némi lelkizéssel (ma épp may-t)... az új igazgatót is finoman alakítgatják, hogy a sármja mögé tudjunk nézni -és örültem, hogy ezt ma kicsit simmons-on keresztül vitték véghez. ($$10.26.)

„i mean, who are you people? ragtag band of criminals and bloodsuckers, fighting for what? truth? justice? the mexican-american way?”

tudtam én, hogy az kell, hogy santanico visszatérjen, és minden helyrebillen a sorozatban... persze túlzok, mert nem csak ő-szépsége kellett, hogy élvezetes legyen a rész, hanem az is, hogy megint lépjünk egy párat a végcél felé -meg persze az is, hogy la diosa ne csak a formás popóját hozza vissza a show-ba, de carlito darabkáit is. mert oké, hogy egy alávaló szarkavaró fickó ő, mégis szórakoztató nézni a megmozdulásait, plusz tudja emelni az egyébként is az egekben járó cool-ság faktort. a kettejük párosa azért is jó, mert nem csak a verbális adok/kapok megy köztük nagyszerűen, hanem a segg-szétrúgásban is jól tudnak kooperálni. és volt bőven segg, amit szét lehetett rúgni... még geno segers-t is behozták heti-démonnak, aki világéletében ilyen brutális verő-embereket fog játszani, de mi másra számíthat az, aki ilyen lóbaszónak született... robert knepper-t bezzeg nem ilyen izom-gonosznak hozták, csak simán egy simulékony alávaló alaknak, ami meg neki meg nagyon jól... megint kavartunk a felálláson, miközben metálra ment a bunyó, és ennyi most pont elég volt, hogy eszembe se’ jusson húzni a számat... ($$10.25.)

„i have to play the numbers game. we all do, that’s what we’re in. that’s how the fucking world works.”

eddig is voltak már felkavaró jövőképek a sorozatban, de ez a mostani készített ki a legjobban... egy: a mizantróp antiszociális személyiségem végig-rettegte ezt az egy órát, mert egy olyan világgal kellett szembesülnie, ahol a közösségi lét határoz meg mindent, ahol nem csak a társadalomban betöltött szereped alapja az, hogy mások mit gondolnak rólad, hanem a mindennapi teendőid, a napi rutinod is függhet egy kibaszott átlag-ponttól... és persze, hogy ez hatással lesz az emberek viselkedésére, kiveszik így az őszinteség a világból, mindenki mesterkélt lesz, mert retteg attól, hogy lepontozzák. mintha csak az amerikai ötvenes évek idealizált kartonból vágott világába tévedtél volna, a mű-mosolyok mellé mű-barátok is járnak -szigorúan csak lágy pasztell-színekben... kettő: szerintem minden néző az első pillanattól azt érezte, hogy a nem túl távoli jövőben járunk, mert nagyon sok ma élő embernek lehet(ne) fekete tükör ez a rész, mert mindannyian ismerünk olyanokat, akik a virtuális közösségi térben élik a mindennapjaikat, és csak mások virtuális szeretetével tudják meghatározni önmagukat. innen már csak néhány apró lépés, hogy egy modern kaszt-rendszer alakuljon ki a lájkok / tetszési indexek segítségével... örülök annak, hogy a sorozat ilyen hamar kult-státuszba került, mert így felkarolta a netflix (anyagi biztonságot nyújtva), és könnyebben a hálóba tudnak csalni igen nívós alkotókat is, hogy még emeljék a minőséget. és elég durva egy stáblistán látni joe wright, rashida jones, mike schur és max richter nevét, miközben a képen bryce dallas howard és alice eve hozzák szerethetően az idegesítő kacagásokat. (már most érzem, hogy rágja még majd az agyam egy darabig még a rész, de titeket elengedlek most -azzal tanulsággal, amivel az epizód is záródott: tessék kurvára kibaszottul őszintének maradni! mert lehet, hogy utálni fognak érte, de nektek kurva jól fog esni!) ($$10.25.)

„i think there may be something wrong with this world. something hiding underneath. either that or or there's something wrong with me.”

érdekes ez, ahogy a sorozat szerkezetében megjelenik a sztorijának egy-egy eleme -például a valóságban is sok apróbb sztori-szálból áll össze a narratíva, pont úgy, mint ahogy a parkban létrehozzák a nagy komplex történetet... de a sok apró sztori-szál nem minden -kezdem úgy érezni, hogy ez a show a magam-fajtáknak készült, akiknek sokkal fontosabb az, ahogy épül föl egy alkotók által megálmodott világ, mintsem az, hogy mi történik ebben a világban. és itt a westworld-nél nagyon szépen tágítják a világukat, mindig csak annyival többet adnak hozzá a rejtély-kirakóshoz, amennyit szükséges, vagy csak sok apróságot bele dobálnak a nagy egészbe, hogy el tudjunk veszni a részletekben. és ma is volt egy-egy ilyen bedobott gyöngyszem, ami kiragyogott a többi közül -például az, hogy az éjszaka beküldött javító-brigád tagjait az indiánok misztikus lényeknek tartják, és mélyen beépült a vallásukba a jelenlétük. vagy hogy az egyre sűrűbben emlegetett labirintusnak köze lesz ahhoz az eredeti alkotóhoz, aki rejtélyes körülmények között halt meg a parkban. biztos vagyok benne, hogy sokaknak frusztráló lehet ez a sorozat-készítési/szerkesztési mód, de én örülök, hogy ennyire hagyják, hogy elmerülhessek a részletekben, nem sürgetnek, nem rohannak a kész válaszokkal... (basszus, sir anthony hopkins úgy tud félelmetesen fenyegető lenni, hogy fel sem emeli a hangját, csak ül nyugodtan egy teraszon...) ($$10.24.)

„welcome to a brand-new beginning, you sorry shits!”

egyértelmű volt mindenki számára, hogy rick nem lehet lucille áldozata, úgyhogy nem volt hülyeség vele kezdeni az epizódot, majd visszavágni az elmondhatatlanul borzalmas éjszakára. plusz rick volt a kulcs, őt kellett megtörnie negan-nek, ha uralma alá akarta hajtani az egész csapatot -és negan nagyon akarta ezt, így nagyon megtörte rick-et. és vele együtt tört össze minket nézőket is -és mégsem tudjuk őt ezért úgy igazán mélyen gyűlölni, valószínűleg a stílusa (és jeffrey dean morgan lehengerlő sármja) miatt... pedig könyörtelenül lesújtott lucille-lal újra és újra -majd újra és újra... mert azért scott m. gimple-ék ügyeltek arra, hogy ha már ennyire elidegenítették maguktól a nézőket az előző évad végén, akkor igazi sokkolással édesgessék magukhoz vissza őket. ezt mondjuk nem az agyonvert személyével érték el, mert számítani lehetett rá, hogy a logika szerint ő lehet a kiválasztott (a képregényben sem él már ennél a pontnál, úgyhogy igazából csak helyrehozták az egyensúlyt a forrásművel). de arra mindenképpen jó választás volt ő, hogy elaltatta a figyelmünket, megnyugodhattunk negyed óra után, ’oké, túlvagyunk rajta, megint nem voltak igazán tökösek az írószobában’, satöbbi, satöbbi, de aztán csak előkerítették a tökeiket, hogy meglepjenek mindenkit, és ebből a sokkoló meglepetésből kifacsarják az összes érzelmet, és aztán tolják még tovább és tovább, hogy őszintén azt érezd, hogy ezek az állatok az írószobában tényleg képesek bármire... viszont. biztos, hogy azzal fognak jönni a nyilatkozataikban, hogy azért a dupla-csavarért kellett tavaly olyan szörnyen elvágni az évadot, mert ez a fordulat csak így működhetett, pedig ez csak ön-mentegető bullshit lesz, mert továbbra is tartom, hogy ez a két rész egy nagy dupla-epizódként működött volna igazán, nem tört volna meg a feszültség lendülete, és lelkileg is sokkal megterhelőbb lett volna nekünk is. és szerintem nem kérdés, hogy a nyár folyamán ugyanúgy (ha nem jobban) ment volna a buzz az interneten, és nem lett volna a rendszeres nézők közül senki, aki ne akart volna visszatérni, hogy lássa, hogy ebből az összetört állapotból hogyan állnak helyre a hőseink. mert pokoli nehéz lesz, ezt garantálom... ($$10.24.)

„the problem with you church people is that you like to pretend that shit isn’t the way it is.”

tudva azt, hogy louie az egyik írója a show-nak, szerintem nincs semmi meglepő abban, hogy a vallásos emberek is kaptak egy szeretet-teljes csapkodást. mert igazság szerint nagyon is megérdemlik -aki mozgott már a köreikben, az tudja, hogy nagyon pontosan sikerült ábrázolni a képmutatásukat itt most. mert az áhítatos felszín alatt a mélyben mindig ott a dráma... (művészet úgy írni egy hisztis tinilányt, hogy ne menjen az ember idegére, de nem lehetetlen...) ($$10.21.)

„did you know that portland actually has the highest percentage of women’s bathrooms, female dogs, and restaurants that serve light beer?”

gyönyörű példája volt ez a rész annak, hogy milyen nehezen lehet megtartani egy ideológiát pusztán elméleti szinten, hogy milyen könnyű kiértékesíteni, kommersszé tenni azt. úgyhogy kedves hölgyeim, tessék előszedni a lélek mélyéről a harcias én-t, és határozottan kiállni a feminizmus eszméje mellett! ($$10.21.)

„i’ll be the best cuck ever. for our family.”

apróbb változások, fejjel előre a való életbe. gretchen vicces volt, ahogy felböfögte mindazt, amit az anyjától hallgatott éveken át, de végülis siker koronázta a keménykedését -mármint nem azoknak, akiken így próbált segíteni, hanem saját magának... jimmy sikeresen megnézte azt, amit úgy hívnak, hogy ’való világ’, és egész élvezte az egészet, segített kicsit újra-definiálni magát. lindsay-ék még mindig a kukkolós témát nyomják, egyre mélyebben. a legőszintébb pillanat viszont edgar-nak jutott, tessék hagyni mindenkit annyit szívni, amennyi csak jól esik neki! ($$10.20.)

„i fucking hate you. i want to rip off your face, throw it in the fucking toilet, flush it. do you want to stay the night?”

múltkor még csak alvey-val találkozott lisa, most viszont szépen végigvettük a teljes csapatot, hogy kire hogyan hat a visszatérése. és jó látni a különbségeket, hogy ryan-nel még mindig megvan az erős kötődés, hogy jay miatt egyből van egy kis félmosoly a száj-szegletben, hogy alicia és az ügyvédnéni is kényelmetlenül érzi magát a helyzettől, és hogy alvey-vel valószínűleg örökre megmarad ez a szeretlek/utállak kapcsolat (lásd az idézetet is)... szokás szerint nagykanállal faltuk a drámát, de ilyen töménységnél az ember legtöbbször már csak hátradől és várja, hogy kinek fog jobban fájni (jó példa volt erre az a zenés rész, amikor egymásra volt vágva az, hogy kirabolják christina lakását és az, hogy alicia komolyan összeszólalkozik a húgával -szóval ja, tessék választani...). (a bunyós rész szokás szerint olyan intenzív volt, hogy levitte a fejemet -de előre rettegek attól, hogy mi lesz, amikor alicia nem győztesen hagyja el a ketrecet. persze, hisz’ a sorozat adott már elég okot a rettegésre...) ($$10.20.)

„welcome, new gallaghers. come on. give daddy frank a hug.”

menetrend-szerűen beütött a szar. hurrá. taps... egy kicsit már várta is az ember, hogy megmerítkezzünk a negatív hullámokban, főleg azokon a szálakon, ahol megérdemelte az adott karakter, hogy egy kicsit a fejére koppintsanak -és itt most mindenki tudja, hogy debbie-re gondolok elsősorban... de ügyesen úgy alakították az epizódot, hogy mindenkinek (vagy mindenki miatt) legalább egyszer fel kellett hívni fionát, aki érthetően besokallt ettől, és így megint előszedte a lelke mélyéről a cél-kitűzős énjét, tudjátok azt, amelyik időről/időről előbújik belőle csillogó szemekkel, hogy aztán néhány sérüléssel később vissza is kucorodjon a rejtekhelyére... és ha belegondolunk minden gallagher-gyerek így szokott járni évenként egyszer-egyszer, most majd fi lip-pel versenyezhet, hogy melyikük jut tovább az élete összekaparásában... frank-en megint lehetett nevetni, mert kitartó csótány üzemmódba rakta magát, miközben lángoló pallossal a kezében vezette az új népét előre, de ha belegondolunk, azért komoly mondanivaló is megbújt a piszkos szórakoztató réteg alatt (gondolok itt a kipaterolt hajléktalanokra mondjuk). (uhh, mééééég v és svetlana cicit!) ($$10.20.)