soroló

„whatever you do, please, do not make love with her. no fornicate. no fornicate. grazie.”

a velence-i turisztikai hivatal köszönte szépen az ingyenes imázs-filmet -én is kedvet kaptam, hogy pakolni kezdjem a bőröndömet, és szaladjak gondolázni egyet a csatornákon... erős bizonyítékot kaptunk arra, hogy érdemes eredeti helyszínen forgatni -és arra, hogy az olasz háttér és az olasz opera mennyire harmonikus egységben áll egymással... és ha már talján-földre hozták a sztorit, illet felkeresni az olasz filmművészet egyik nagyasszonyát is, hogy vállaljon szerepet a sorozatban, és ugye nem kell mondanom, hogy monica bellucci beragyogta az egész epizódot (annyira imádom őt, hogy még azt is meg tudom neki bocsátani, hogy az ének-playback-e nem tökéletes). és fantasztikus párost alkotnak rodrigo-val -reméljük, hogy mihamarabb megszegik az egyes számú szabályt, és szexuális kapcsolatba is lépnek egymással... na jó, viccelek, mert az is működik, ahogy a tüzes latin felszítja az önbizalom-hiányos énekesnőben a tüzet... a zenekarból csak hailey volt jelen, vele turistáskodtunk és bénáztunk kicsit, aztán gyorsan közös szálra hozták őt rodrigo-val, mert ők együtt az igaziak (és persze azonnal kiszúrtam, hogy lola kirke megirigyelte a nővérétől a hónalj-szőrt). no, járatom itt a számat, pedig elég lett volna annyit írnom, hogy az első jelenettől széles vigyorra húzódott a szám, és úgy maradtam fél óráig, és ez a sorozat legnagyobb erénye... ($$12.11.)

„what a beautiful dragon you’ve built for us, floki. now let’s fly her to rome.”

nem sok tisztelete maradt egy királynak, ha már az utca egyszerű embere is le meri köpni... és az a durva, hogy ragnar-t már nem is nagyon érdekli, hogy ennyire elveszítette a tekintélyét, őt már csak az angolok elleni bosszú élteti. és ezért hajlandó mindenre, megalázza magát, elosztogatja a vagyonát, hajókat kunyerál a saját fiától, pedig valószínűleg ő is tudja, hogy ezzel a szedett/vedett csapattal és három hajóval halálra van ítélve a küldetése -és akkor még nem is érkezett meg a (viking hajóutakon menetrend-szerűnek mondható) hatalmas vihar... érdekes kontrasztja volt ragnar útra-kelésének björn indulása a földközi-tengerre, mert neki sok embere és sok hajója van, és mindenki jó szívvel búcsúzik tőle, nagy dicsőségeket kívánnak neki... de egyébként is ügyesen játszottak az ellentét-párokra ma, természetesen ezek közül a lagertha/anslaug ellentétet szerettem a legjobban, mert örülök annak, hogy a szívünkhöz közelebb álló szőke bosszút fontolgat. ugyanakkor a királynővel is tudtam ma szimpatizálni, legalábbis átéreztem a fia iránti aggódását -és kifejezetten tetszett, amikor áldozatot mutatott be az útrakelők segítésére. mindig öröm számomra, amikor ilyen hangulatosan ábrázolják a vikingek hiedelem-világát. ($$12.09.)

„you’re still just a petty thief.”

tök alap-képesség a szuperhős történetekben a nagyon gyorsan futás, de kétségtelen, hogy nagyon hasznos tud lenni a veszélyes szituációkban, és jól lehet vizualizálni is -és még elviccelni sem mindig muszáj (ugye kedves fox...) (kevin tancharoen-ék itt most próbáltak egy picit újítani, így yo-yo futásainál az ultra-lassítások mellett fázis-megjelenítést is alkalmaztak, ezért tényleg picit máshogy nézett ki a superpower használat -mondhatjuk, hogy képregényesebben.)... no, nyolc részben le is zártuk a misztikus szálat, némi dimenziókon átívelő magyarázattal közelebb hozva a tudományhoz a megoldást, ellökve minket a mágia veszélyes talajáról -és szépen meg volt magyarázva az a tudományos tétel, hogy a semmiből nem lehet létrehozni valamit, mert az a valami valahonnan el fog vonódni, és nem csak úgy létrejön... eközben kicsit rendezték a szétzilált csapat-viszonyt is, daisy végre hivatalosan is visszatért, mack-ék viharos vonzódását is új szintre emelték, és már az igazgatóval is kezd megbékülni mindenki -de nyugi, ez a látszólagos nyugalom csak elterelés, lesz még itt széthullás bőven... mert túl szép lett volna, ha egy olyan dekoratív androidot kapunk, aki a fejét lehajtva teszi csak a dolgát, és nem fordul meg a mesterségesen létrehozott agyában, hogy a teremtői ellen forduljon... ($$12.07.)

„men breaking each other's balls. this is the shit your dad's supposed to be teaching you.”

szerintem még én is rá tudnék mutatni a vágószobában azokra a jelenekre, ahonnan le lehetne csippenteni annyit, hogy ne csorduljon megint túl az epizód a szokásos kereteken -mert egészségtelen, hogy idén rendre ilyen bővített részeket kapunk... főleg azért, mert az események sem igénylik az extra játékidőt, simán csak azt érzi az ember, hogy az alkotók beleszerelmesedtek önnön vélt zsenialitásukba... ez főleg abból látszik, hogy megint cirkalmas monológokat írtak negan-nek, akiről ismét nem tudtunk meg többet annál, mint hogy egy szadista vadállat, aki imád az emberek fejével játszadozni (mármint most a gondolataikra gondoltam, nem a koponyájukra), és meggyötör mindenkit, aki alatta áll, azaz, izé, mindenkit, hiszen ő a mindenható uralkodó a környéken... persze a nagy számok törvénye alapján lesznek jelenetei, amik működnek, és ma azért több ilyen is volt -de lehet hogy ezeket csak carl badass-ségének köszönhetjük. mert a srác tényleg eltökélt, és igazából csak azért mutatja a gyengeség jeleit néha, mert gyerekből van, és léteznek számára érzékeny dolgok -mondjuk a szeme, vagy a húga, akiről mindenki hajlamos elfelejtkezni... ma kivételesen több szálat is kaptunk, de azoknál sem tudnék igazán újdonságokat felfedezni, vannak karakterek, akik bátrabbak és vannak gyávábbak, jó fejek és seggfejek. inkább talán csak előkészítettünk a jövő heti fél-fináléra velük. ($$12.06.)

„we’re lucy and desi. barack and michelle. sonny and cher.”

(ööö, alkohol-mámoros amnéziában szenvedek, hogy én nem emlékszem a csajok által emlegetett leszbi-szex-jelenetre a múlthétről? (hehe)) a szív vagy az ész? az ész vagy a szív? mert dörömbölnek a vágyak, és kurva nehéz elmenekülni előlük... és valahol tisztelem az írókat, hogy szembemennek a konformista klisékkel -mert hagyományosan hollywood-ban az lenne az út, hogy fiona kitart az elvei mellett, és keserves küzdelmek árán, de boldogan felvirágoztatja az üzletet, nem pedig az, hogy pénzzé teszi az első adandó alkalommal... vagy mondjuk ian-nál azt vártuk volna, hogy hűséges marad az átlagosabb de sokkal nyugodtabb életéhez, és mondjuk feldobja a zsaruknak mickey-t -nem pedig azt, hogy mindent eldob magától, mert, izé, szenvedély... valószínűleg az a baj, hogy mégiscsak sok átment a szüleik dns-éből a srácokba, hisz’ frank-nél és monica-nál köztudomású, hogy vágy-vezérelt ösztön-lények, akik magabiztos megbízhatósággal választják mindig a rossz utat -persze, szórakoztató nézni a mindennapos katasztrófájukat, ma is az volt, ahogy modern-kori bonnie és clyde-ként bénázták végig a játékidőt. megkészülve, persze... szegény lip-nek sajnos csak ez utóbbi jutott a gén-ruletten, az ambivalens viszonya az alkohollal, ami elkezdett ijesztő méreteket ölteni, nagyon remélem, hogy ki tud végre mászni ebből a srác. ahogy abban is bízom, hogy a többi gallagher sem ront tovább az életén vagy a lelkivilágán. de hé, v és fiona kibékültek legalább, az is már valami, nem...? ($$12.06.)

„the nba players that i fuck with, they fuck with me because i provide a service, and i am worth it. i am cultured, intelligent, and beautiful. and that is hard.”

mindig érdekes megnézni, hogy a másik oldal hogyan látja a dolgokat -mondjuk ezért kell egy tesztoszteron alapú sorozatba női epizódot írni. mert azt már láttuk, hogy milyen csóró fekete férfinak lenni atlantá-ban, most megnézhettük, hogy milyen a csóró fekete anyukák élete, plusz extra kontrasztként azt is, hogy milyen annak az élete, aki kihasználta a lehetősségeit és dobbantott innen -elsősorban a testét használva a kiútra... persze donald-ék nem bírták megállni, hogy ne írjanak a természetes párbeszédek mellé valami bizarr közjátékot is, így megtanulhattuk, hogy egy pelenkás anyjaként hogyan kell drog-mentes vizelethez jutni... ($$12.06.)

„these violent delights have violent ends.”

valaki jól felhúzta az erőszak-szintet a fináléra -bár tudjuk jól, hogy a forradalmi változások mindig sok vérrel járnak együtt... no, a végére csak kibogoztuk a dolores-féle loop-ot, kiegyenesítettük az időt és a labirintust, ezáltal teljessé téve több karakter drámáját is, felfedve eddig a homályban tartott részleteket. és nem mondom, még most a végén is koncentrálni kellett a síkokkal való játék miatt -még szerencse, hogy a hozzám hasonló intuitív befogadók számára segítettek eligazodni a ruhák segítségével... persze ahogy a rejtélyekben erős sorozatoknál lenni szokott, itt is minden válaszra jutott egy újabb kérdés, amik majd foglalkoztatják a nézőt addig, amíg újra ki nem nyitja a kapuját a park a következő szezonban... mert oké, hogy megtörtént a nagy esemény, az androidok már sosem lesznek azok, mint régen, csakhogy azt (szándékosan) nem tisztázták, hogy az öntudatra ébredésük az evolúciójuk új szintje, vagy ez is a programozói elme és a nagy történet-szál része-e. hogy sikerült-e a legfontosabb lépcsőfokon túljutniuk -azaz képesek-e önállóan döntést hozni...? és én élvezem, hogy ilyen bizonytalanságban tartanak, még azoknál is, akik a legmesszebb jutottak az úton (dolores és maeve), de bevallom, nekem az is elég tud lenni, ha a gépek az öntudatra ébredésük után csak tombolnak egy egészségeset -és hát ma is hullottak szépen a kezük által a karakterek... (ha az egész évad zenei felépítését nézzük, nem volt kérdés, hogy az ’exit music’-kal búcsúzunk a radiohead-től.) (ha eddig nem figyeltél volna fel a kígyó-tetoválásos lányra, hát most ingrid bolsø berdal bátorsága tett róla, hogy ne felejtsd el...) ($$12.05.)

kitárta a kapuit a westworld, és mi már a bejáratnál eltátottuk a szánkat, és kimeredt szemekkel sétáltunk végig már az előszobában is -pedig az igazi látványosságig még csak most értünk el... látom, hogy azért nem mindenki érzett így, és biztos, hogy nem mindenkinek való ez a fajta dramaturgiai felépítés, de én az a naiv típus vagyok, akit könnyen meg lehet venni a mystery-box-szal -mert én egy pillanat alatt el tudok veszni a világ-építésben, a kaleidoszkóp-mozaikban, amit a homályos rejtélyekből építenek. és itt minden annyira kimunkált volt, hogy nem is eresztett egy percre sem, nagyon könnyen be tudott szippantani a világába. és nem csak a sztori és a rejtélyek (azaz a mélysége) segítették ezt, hanem a felszín is, azaz hogy gyönyörűen nézett ki, és hogy hagyták ramin djawadi-t dolgozni, mind a saját zenei témáin, mind a csodás pop-zenei feldolgozásokon (voltak napok, amikor muszáj volt újra-és-újra megnéznem a főcímet a youtube-on, vagy meghallgatni a ’paint it black’-et). és persze tudtuk előre, hogy sir anthony hopkins zseniális lesz, de a többiek is felnőttek mellé a feladathoz (thandie newton, my love!)... no, ahogy érezhető szerintem, én alig várom, hogy újra elmerülhessek ebbe a világba, bár megértem, hogy hosszabb idő lesz létrehozni a következő szintet, így türelmes vagyok -addig is jöhetne egy kis szamurájos eastworld kitölteni a hosszú várakozási időt...

„whatever you build here you will test personally. i expect your malfunction rate to drop substantially.”

thrawn főadmirális ma eloszlatott minden kétséget azzal kapcsolatban, hogy mennyire kegyetlen is tud lenni a taktikus énje alatt -nagyon... (és tegyük hozzá, azért a disney-ék részéről is kellett bátorság, hogy ennyire nyilvánvalóan robbantsanak fel egy embert a rajzfilm-sorozatukban.) mert a kék színű birodalmi ma igen aktívan kivette a részét a cselekményből, aminek a kedvéért még a lothal-hoz is visszakanyarodtunk -és ez azért jó, mert plusz érzelmi töltetet lehetett így adni ezra-nak -ezzel és azzal a bizonyos halállal egyaránt... kiderült az is, hogy ki a csapat birodalmi besúgója, de mivel teljesen logikus lépés volt ezt meghúzni, így nem ért meglepetésként. meg vele kapcsolatban is az lesz majd igazán érdekes, amikor thrawn összeszorítja körülötte az ujjait... ($$12.05.)

„some of the truth is better than none of the truth, which is what you used to get.”

jobban örülnék, ha a heti-küldetések helyett komolyabban ráfeküdnénk az átívelésre, de ha már megint hajszolunk kell valamit a világűrben (most épp proton-bombákat), akkor legyen a közelben hondo, hogy növelje a szórakoztató-faktort... mert így lehetett nevetni a szokásos kalóz-hülyeségeken, és igazából jól nézett ki a felhőben/nagy szélben végrehajtott érték-mentés is. ($$12.04.)

„how we choose to fight is just as important as what we fight for.”

örömteli, hogy ezra fejlődött, komolyodott az évek során, nem kéne újabb ifjakat behozni a show-ba, hogy emlékeztessenek minket arra, hogy milyen kihívás volt megszeretni a főhősünket... mert nem könnyű azonosulni az ilyen önfejű és akaratos tinikkel, akiket legszívesebben finoman orron koppintanál, hogy észhez térjenek -szerencsére valamennyire megteszi ezt helyettünk a birodalom... bár nem nagyon, mert thrawn továbbra is egyedi taktikát alkalmaz, nem csap le, csak tanulmányoz... az űr-csata megint félelmetesen jól sikerült, sőt, már maga a háttérben lévő bolygó is baromi jól nézett ki. ($$12.03.)

„your father’s return brings calamity, disorder, chaos, tragedy and death.”

kicsit diszkriminációnak érzem, hogy míg a férfiaknál szakáll-hossz-növekedéssel ábrázolják az idő múlását, a gyerekeket lecserélik idősebb színészekre, addig a női karakterek pontosan ugyanúgy néznek ki mint eddig, mintha őket nem mernék öregíteni... ezt leszámítva erős volt ez a visszatérés, ami nagy örömömre végig viking-földön játszódott, így nem kellett megosztanunk a figyelmünket a sok helyszín és történet-szál között, így az alapokra tudtunk koncentrálni -azaz ragnar érzéseire... mert nem csak a külsején látszanak az évek, de lelkileg és gondolkozásban is sokat érett a király, igaz, hogy lenyugodnia nem sikerült, és még nem tett le arról, hogy véres bosszút álljon angliában. ám ehhez újra fel kell vennie a kapcsolatot a szeretteivel, és ezeket a pillanatokat jól el tudta ma kapni michael hirst. nagyon szerettem azt, ahogy megbékéltek floki-val, ahogy újra érezni lehetett a szikrákat lagetha-val -de persze a legfontosabb a fiaival való kapcsolat-felvétel volt... mert egyre közeledik a generáció-váltás ideje, így komoly hangsúly esik már a lothbrook gyerekekre is, és ahogy várható volt, elsősorban ivar-ra, akire talán most még talán az ’érdekes’ jelző a legigazabb -mert láthatóan egy kellemetlen alak, akiben a betegsége miatt rengeteg feszültség gyűlt fel, és nem mindegy, hogy miként fog ez kitörni belőle (és nem csak a lábak elsorvadásáról van szó, hanem az ezzel járó lelki terhekről, plusz még szexuális frusztráltságot is adtak a bajokhoz). de, hé, pozitív főhősöket követni olyan unalmas már, nem...? ($$12.02.)