soroló

„i actually got goose bumps that time. do you see these fucking goose bumps, people?!”

amikor meghallottam, hogy hálaadás-napi epizód, kicsit beparáztam, hogy mit fogunk majd összenyűglődni a családokkal, de az epizód első felében még másfajta problémák jöttek elő. végre láthattunk részleteket a készülő darabból, és felcsendültek mellé a (direkt a sorozathoz komponált) csodálatos dallamok (megszereztem pár hete a mini-soundtrack-et, szoktam is hallgatni visszatérően). de a feelgood-ot hamar elvették paul kiállhatatlanságával, aki képtelen elviselni, hogy másnak jó legyen, ha neki kurvaszar. még akkor is, ha az általa agyon-gyötört emberek megalázkodnak, és a kedvére akarnak tenni... no, nem kerülgethetem tovább a forró édeskrumpli-pürét, lássuk azt az elbaszott pittshburgh-i családot -az apa pont olyan kellemetlen alak, mint amire számítani lehetett, de ez még beleférne a családi háttérbe, ha nem lenne ott a testvér-szerelem szála, ahol őszintén bevallom, már hangosan vitatkoztam a monitorral, hogy 'elég már, ennek semmi értelme'. és tényleg nincs értelme... (vizuális ingerekkel nyugtattam magam, volt egy tök jó kanapés beállítás, meg persze sarah hay csodálatos mellei...) ($$02.05.)

„welcome, gentle lords and ladies and especially you, friars. thank you for letting us use your club. today, we roast queen madalena, a target so easy, it almost doesn't seem fair.”

áramlik a sok érzelem a három (?) királyságban, valakit eltalál a szerelem, de valaki túl vak, hogy észrevegye; de vannak sötétebb érzelmek is, megbántottság és rossz álmok és árnyám. de hé, ki engedte be a gonosz érzelmeket a mi vidám perceink közé...? ($$02.05.)

„we realized that a king is only a king if the people say he is. and if they don't, well, he's just a man with a metal hat who's only in charge because his father wore a metal hat before him, which is pretty crazy if you think about it.”

nem elég, hogy összehasonlítják az autokráciát és a (többé/kevésbé egyenlőségre épülő) demokráciát, de még akkor is kacsintanak ránk, amikor az értelmetlen háborúról esik szó. hát nincs tisztesség ezekben az alattvalókban, amikor a hatalomról van szó...? ($$02.05.)

„a tidal wave is coming, agent carter. and you are going to have to work very hard to stay afloat.”

azt hittem, hogy csak egy jópofa poén felvezetőjének szánták a nyitó flashback-et, de aztán rendre visszatértünk a múltba. és érdekes is volt látni a kapitány előtti időkben peggy-t, hogy hogyan lett belőle az a kemény nő, akinek mi már a kezdetektől ismerük, hogy milyen borzasztó is lehetett volna az élete egy unalmas férj mellett. és ezzel párhuzamosan az évad gonoszára is kellően rászánták az időt, mert az sosem baj, ha kidolgozott negatív szereplővel ellensúlyoznak -nála is fontos elemek kerültek a felszínre, leginkább a szokásos agentcarter-es témákat ragadták meg, mondjuk hogy a huszadik század első felében a nőknek nem szabadott álmodozniuk tudományos karrierről, csak egy szép pofival lehetett elérni bármit is. ez azért mára megváltozott szerencsére (vigyázz, irónia!)... peggy a jelenben már a kemény jellemével tündökölt, nyomozott, nyugtatózott, verekedett, kihallgatott, csak a szokásos, igaz, hogy a kiterjedt csápokkal rendelkező gonosz szervezet ellen még az ő ereje sem elég. pillanatnyilag. ($$02.04.)

„when you feel you have no choice, so you... you run away.”

vágás-technika, első óra: egy arc tűnik fel a rész elején, a néző nem ismeri fel, aztán gyors-vágás rayburn anyura, és hirtelen mindenki megvilágosodik... vagy vegyük ezt: mutatják a rosszarcú ír fotóját, az fbi-os figura felteszi a kérdést, 'vajon kik lehetnek a társai?' -egy pillanatra látjuk john gondterhelt arcát, majd hopp, már danny-t mutatják, és mindent értünk, vezetik a szemünk... tetszik, hogy john a nyakába vette a környéket, mert a nyomozó-ösztönével érezte, hogy valami kurvára nem stimmel a bátyával, és talált is erre bizonyítékokat, és így kicsit minket is felvilágosítottak az eddig homályban tartott múltról. a bátyó egyébként hozta a formáját, és előadta a kenyérre-kenhető arcát, miközben burkolt és nyílt fenyegetéseket tett azok felé, akik az útjába próbálnak állni -vagy csak érezhetően nem szimpatizálnak vele. (hmm, érdekes ez, hogy megan-nak annyira berögzült a balesetes hazugság, hogy meg volt róla győződve, hogy tényleg úgy történt. furán működik az emberi agy.) ($$02.04.)

„what is a date, really? it's just an interview for sex.”

nem mondhatjuk, hogy nem játszanak a szerkezettel idén eleget... de miért ne lehetne megbontani a hagyományokat, és hozni egy olyan epizódot, ami nem a karakterek szerint van elkülönítve, hanem csak az idővel játszik. meg az időjárással, mert a viharos eseményeknek mindig drámai hátteret ad egy vihar a háttérben. és szépen fokozták is fel, hogy a végére dörrenjen a legnagyobbat. helen még csak az erősödő szélben kapott egy alkalmi partnert, a már korábban látott dokit, aki eléggé összetett személyiség lett, egy sármos surmó. aztán noah-nál már igencsak sötét lett az ég, de igazából nem tudom őt sajnálni, mert a fejbe szállt dicsőséget és arroganciát csak az ilyen méretű tökönrúgásokkal lehet orvosolni. allison gyermeke nem várta meg a finálét, máris hatásos belépőt követelt magának. és hát ott volt cole is a vihar közepén, a szokásos problémáival, az önsajnálatba boruló átkával. jeffrey reiner a szokásos magas színvonalon vezényelte a villámokat és dörgéseket, noah drogos megkészülése sikerült igazán hatásosra, de ami a legjobban tetszett a megoldásai közül, az az volt, amikor a meddőség bevallásánál nem a lányt mutatta, hanem cole arcát. ($$02.04.)

„i can see why you get bored here all by yourself though.”

a srácokkal nem sok minden történik -ilyenkor szedik elő a legegyszerűbb ultimate tervet: dugni kell. vagy csak simán kihasználni a helyzeti előnyt, és lesmárolni egy csomó modell-lányt, mint ahogy drama teszi... kicsit azért morcos vagyok, hogy vince idén sem fog dolgozni, hanem csak lógatja a lábát, meg a... tudjátok... (heti bohóckodó híresség: david schwimmer.) ($$02.04.)

„strife makes a man strong. for if a man is capable of confronting death daily, functioning in the face of it, there's no telling what else that man can do, and a man whose limits cannot be known is a very hard man to defeat in battle.”

azt mondanám, hogy vihar előtti csend volt az epizódban -ha nem lettünk volna a rész felében egy vihar közepében... és shit, végleg bebizonyosodott, hogy elfelejthetjük a 'tévés költségvetés' kifejezést, mert iszonyú jól nézett ki az egész szegmens, és megvolt a kellő drámai hatása is, önfeláldozással és értelmetlen halállal. és ami a szereplőinknek rossz, az nekünk jó -legközelebb is küzdhetnek az elemekkel... a többi helyszínen viszont alapoztunk tovább (erre utaltam az elején), blackbeard épp' csak megérkezett nassau-ba, ahol kifejthette ódivatú nézeteit a férfiasságról, valamint mentünk egy újabb kört az arany védtelenségének problémáján. a szöszi szálán pedig nem is az új negatív szereplő volt az érdekes, hanem hogy a kikérdezés során sok új információt megtudhattunk a múltból -olyan dolgokat, amik jobban megvilágítják például vane kapitány tetteit. ($$02.03.)

„life is a series of peaks and troughs and you don't know whether you're in a trough until you're climbing out or on a peak until you're coming down. you never know what's round the corner. but it's all good. if you want the rainbow, you've got to put up with the rain. do you know which 'philosopher' said that? dolly parton.”

azért nincs gyász-hangulat az irodában, mert david 'én vagyok a világ legjobb főnöke' david elmegy, de azért akadnak fagyos pillanatok (hangosan röhögés tőlem: -mit szeretsz egy férfiben (hatásszünet) -ha fekete. (kínos csönd)). pedig nem illik közösségben élni a magánéletet... (tetszett a doku-jelleg erősödése a végén, amikor rohant az operatőr tim után, majd a mikroport is lekerült.) ($$02.03.)

david brent persze nem lépett feljebb az évadzáró után, de azért történtek változások, hiszen kapott maga fölé egy erőskezű főnököt, akivel bőven akadt konfliktus, hogy egy kicsit komolyítsák a hangulatot, amolyan angolosan. sose' gondoltam volna korábban bármikor, hogy ilyet fogok írni, de ami nagyon tetszett még, az a szerelmi sokszög nyűglődése volt -mert zseniálisan volt felépítve, hogy mindig a másik akart többet, a zavart kinézések a kamerába, a kellemetlenségbe forduló szituációk. ezek az apró többletek jól egészítették az eddig is erős humort, amit egyébként is jól skálázták végig a kínos levegő-megfagyástól az alpáriságig.

„it's red nose day. what's more important? you, neil, with your report or starving children? oh, i don't know. what would lenny henry say? imagine him going out on comic relief day and dawn french is going, 'you haven't done the washing up. do it yourself! i've got to save some africans!'”

minden jó humorista tudja, hogy mikor kell a vicc mellé drámát tenni, és azt is, hogyan kell kikönnyíteni a drámát. érett már david elbocsátása, és gonosz módon egy vicces(nek szánt) napon jött ez el. a red nose day-en történt minden, ahol minden megtörtént, amiegy ilyen helyzetben csak elképzelhető/elképzelhetetlen lenne -megaláztatás, kínos táncmozdulatok, zavart okozó csókok. (és végre itt van a páros magasabbik fele is!) ($$02.03.)

„viagra on pointe shoes.”

áh, kettős a cím -mert ugye az eddigiekhez hasonlóan egy katonai kifejezés (ez vajon honnan jött egy táncos sorozathoz...?), és ugye a szobatárs neve is mia. kicsit a középpontba is került a kellemetlen lány, mert rajta lehet jól prezentálni, hogy nem jó dolog hosszútávon szórakozni a szervezettel, mert megsínyli azt. ráadásul a lelke sincs rendben claire idegbeteg tesója óta -kicsit azért féltem, hogy a szórakozóhely wc-jében mi fog történni, miután kifejtette a csaj előtte a szemdokinak, hogy tavaly egy lánynak milyen hasmenése volt... eléggé parti-orientált epizódot kaptunk, egymásra voltak vágva a drogos elszállások és alkoholtól fülledt táncmulatságok. és persze az orosz elit is megmutatta, hogyan tud kulturáltan szórakozni -oké, csak viccelek, tudjuk, hogy nem elit ők, csak tetovált rosszfiúk, akik a vodka mellett az igencsak fiatal lánykákat sem vetik meg. de legalább a kultúra tényleg érdekli őket. ...csak én rettegek minden csodás tánc-jelenet alatt, hogy claire meg fog sérülni...? és akkor még csak most fog belekavarni a maffia ügyleteibe is... ($$02.02.)

„john, your fucking problem is you've never left. you've got a small-town mind-set.”

egy verés után az a legkevesebb, hogy eltörik néhány bordád, vagy hogy monokli lesz a szemed alatt... és most nem is csak a lelki fájdalom az, ami a rosszabb, de a pénztárcára is súlyos csapást mért ez az alattomos támadás... óh, danny, és az ő kis játékai... kevin esetében villogott ám a szeme, amikor az mindenkinek a tudomására hozta a verést, aztán a következő lépése az volt, hogy leitatta john-t, és arra biztatta, hogy tizenhét év után ugyan már méltóztassa más nőben is megmártani a farkát, ne csak a feleségében... aztán még egy kicsit a hugicájára is rászállt, csak hogy teljes legyen a kör. ja, és még az anyját is behálózta, hogy a hotel környékén is minden a szájíze szerint alakuljon -és csinálhassa a homok-gereblyézés mellett a piszkos üzletét is. imádnivalóan utálatos figura... (meglepő módon most tért vissza a narráció és a jövőbe-nézés, fura ez, mert miért épp most, vagy miért hanyagoltuk az elmúlt részekben ezt a kezdést/zárást...?) (hmm, elhallgatva a sok spanyol-ajkút ma, el kéne gondolkodnom egy kis nyelvtanuláson...) ($$02.02.)

„i believe love is a kind of faith. and when two people both believe, something very powerful happens.”

az ember azt gondolná, hogy mindenki magát láttatná jobb színben a saját visszaemlékezésében, de itt a sorozatban rendre azok a karakterek tűnnek rosszabb fejnek, akik elvileg a nézőpontját adják az adott szegmensnek. mert míg helen a saját felében a saját anyjára hasonlító szülő-szörnyé változott, addig a második etapban már egy elviselhetőbb, bár kissé harsány változatát láthattuk. míg noah nyugodt és belátó volt az exe szegmensében, addig egy nagy seggfej a saját verziójában... én örülnék neki, ha hagynák, hogy whitney a saját útját járja, bár azt is imádom, mikor két lábon járó lelkiismeret-furdalásként kimondatják vele az igazságokat (és milyen jól nézet már ki a boszi-felszerelésben a harry potter díszlet előtt...). és azt meg már két rész óta várom, hogy noah nadrágjából előtörjön a férfiasság a publicistáját látva... (egyébként örülök a könyv-szálnak, érdekes végignézni egy sikeres író útját.) (plusz megkavarták a szokásokat azzal, hogy többször is kinéztünk a jövőbe.) ($$02.02.)

„rather be in a slow car in portland then a car just barreling down a dumb, old hill in some city that looks like all the others.”

annyiszor futottam bele mostanában carrie browstein-be, hogy úgy éreztem, hogy ez egy jel, hogy folytatnom kell a portlandia-t. és egyből vissza is dobtak a közepébe, a szokásos osztások (hipszterek!), szálak (bookstore!) és vendégszereplők (kyle! chloe! jeff! martina!) mellett a legviccesebb a címadó sketch volt talán a mormonra fazonírozott portland-térítőkkel. jó újra itt lenni a nyugati parton -de nem seattle-ben! ($$02.02.)

„it's good when the family can help other people out. i mean, because, it's why people... they love working for us, right? it's loyalty.”

danny cool... de annyira cool, hogy jack white jár neki aláfestésül, és én végig is táncikáltam, amíg szólt a lazaretto... de tényleg tetszik, hogy mindent ezzel a zen-buddhista nyugalmával fogad, csinálja a kemény melót, törleszti a tartozását, és még azért sem akad ki, ha az öccse megdugja élete szerelmét. mármint hogy nem vágja pofán ott helyben... és pont ettől lesz feszültség, mert tudod, hogy majd szétfeszíti a feszkó a srácot, és ő mégis mosolyogva él bele a világba -és aztán csak a végén derül ki, hogy ez valójában csak a külső, elintézi ő fifikásan a bosszúját, ha igazán szükségét érzi... talán végre megtudunk valamit azokról a rohadt kannákról, amiket már az eleje óta hordanak a mangrove tövébe, azt ma már láttuk, hogy valami csere-üzletről van szó, és gondolom elég piszkos lesz majd a srácok keze, hogy szörnyülködni tudjunk... a többi szálon is szokás szerint adták a morzsákat, ügyvédkedés, rendőrködés, hajó-szerelés, mindenki rendben végzi a dolgát... ($$02.01.)

„just because you love somebody does not mean they have to love you back.”

köszönjünk istenünk az ünnepi családi étkezéseket, ahol mindig lehet számítani szaftos konfliktusra... hasznos dolog az időugrás, de engem mindig arra késztet, hogy gyorsan utánanézzek, hogy jó helyen járok-e, mert mérhetetlenül parázok attól, hogy elcseszem, és kihagyok egy epizódot... érdekes időbe ugrottunk egyébként, noah könyve már a polcokon, így mindenki szembesülhet vele, hogy honnan merítette az ihletett, kit és mit írt bele, kit is mit hagyott ki, és mire emlékszik másként, mint ahogy megtörtént (ez aranyos utalás a sorozat szerkezetére is, ugye). allison-nak ismét egy új szituációval kell megküzdenie, most hogy végre nem kéne osztoznia a szeretett férfin egy másik nővel, most egy rakás olvasóval és rajongóval kell osztoznia. és még arra is figyelnie kell, hogy kinek mit mond el... cole életét is felkavarja a könyv, de nála igazán azt tetszett, hogy végigjáratták ma vele a teljes érzelmi skálát, lehetett kedves és megértő, iszonyatosan bunkó, dühös a családjára és a múltjára, vagy akár búbánó bociszemű szerelmes is. ($$02.01.)

„i've spent 23 years failing my way from ap science all the way down to the last rung of the teaching ladder... ged prep.”

igen még az olyan borzasztó dolgokon is lehet viccelődni, mint az iskolák anyagi helyzete, és a tanárok kiégése... egyébként érdekes a sorozat abból a szempontból, hogy percekig faarccal ülsz, mert elrohannak melletted a poénok, aztán jön egy-egy, ami meg nagyon betalál -általában az abszurdak... (mint amikor kilép egy japán üzletember a tipikus amerikai folyosói szekrényből, mert azt vette bérbe szoba gyanánt...) ($$02.01.)