„you know what i find helps soften bad news? a british accent.”
kár, hogy kilométerekre előre látható volt, hogy hova vezet majd a szerelmi háromszög vége, de azért szépen ki volt kövezve az út halott delfinnel és bevándorlási hivatallal... az a pillanat tetszett a legjobban a részben, amikor az elkényeztetett tinilány panaszkodni kezdett, és kimmy az összes bajt át tudta transzformálni a saját életére -és az is vicces volt, ahogy szembesítette a lányt a lázadó tini pózával. ($$03.04.)
„so we have one fleet and two men claiming it. there is only one way i know of to resolve that. pistols, then swords.”
hmm, pont azon gondolkoztam a rész előtt, hogy itt vagyunk az évad közepén, ilyenkor kevesen számítanak meglepő húzásokra, úgyhogy milyen cool lenne, ha az írók most húznának valami váratlant -és megfagyott bennem a levegő, amikor majdnem igazam lett... mert eljött végre a nagy találkozás ideje, blackbeard és flint kapitány farkasszemet nézhetett egymással, érdekeket és érveket ütköztetett, aztán mindez szép organikusan torkollott bele egy pisztoly- és kard-párbajba... és ott a tengerpart fehér homokjában meg voltam győződve arról, hogy végig csak etettek minket feketeszakállal, és nem is lesz fontos karakter. azt mondjuk éreztem, hogy ahhoz nem lesz tökük, hogy indiana jones-osan zárják rövidre a nézeteltérésüket, de abba azért reménykedtem, hogy több vér fogja színezni a homokot... a rész másik nagy találkozása nem fizikai összecsapást hozott, hanem szellemileg feszült össze a két ellenfél -mert a humorától megfosztott rackham kapitány még fifikásabb, mint eddig volt, sőt, még egy jó adag elszántságot is magára vett, így nassau-ban is szép összecsapások várhatóak már a flották érkezése előtt is... (plusz mr.silver lelkivilágát (és lábát) is rendbe raktuk kicsit.) ($$03.03.)
„lisa, i don’t know what the fuck i’m doing. look at the two kids i got. one’s a mute, the other one’s a fuckin’ lunatic.”
a történet olyan, mint egy izom -időt kell neki hagyni, hogy fejlődjön, edzeni kell, hogy erősödjön... ez csak azért jutott eszembe, mert olyan szakaszba értünk az évadban, amikor minden kicsit lelassul, amikor úgy nézel minden percet, hogy tudod, hogy később kifizetődő lesz, hogy ha túlélted a kellemetlenebb részeket... mondom inkább a kedvencemet: ryan és a verekedős lány kapcsolatát igazán remekül építették fel, kezdve a közös (összeizzadós) edzéssel, majd az (izzadós) szauna-jelenettel, és persze a koronával, a közös italozással, keith-szel és egészséges szexszel... mennyivel másabb hangulata volt ennek az iszogatásnak, mint amit alvey-ék előadtak az irodában, ahol pontosan érzed azt, hogy ez a pénzügyi machináció rossz irányba fog menni (plusz a végén bevágták a magányos lisa-t is, hogy még rosszabbul érezd magad). ...nem is tudom, valamiért úgy érzik az írók, hogy egyszerre csak egy jó kapcsolat jár nekünk -mert amíg ryan sínre kerül, addig jay-nek hirtelen rossz lesz -csak azért, mert nem mondta el, hogy az anyja tolta a cuccot...? nők... azt már inkább megértem, ha valaki kiakad, mert meleg pornót talál a faszija telefonján... ($$03.03.)
„well, i’d like to postpone armageddon if we can help it.”
azt hittem, hogy tartogatnak valami nagy robbanást a végére, de szó szerint vették a hollywood-i befejezés címet... mármint nem csak a csókra és a le-blendére gondolok a végén, hanem az odavezető útra is. gyorsan helyrehozták a néger dokit, csattanós belépővel megérkezett howard is, úgyhogy az ecetes hering rajongó okoskával együtt már három koponya dughatta össze a fejét, hogy hablatyoljon és összedobjon egy szuper szerkezetet, amivel megakadályozhatják a gonosz tervét -a világvégét, mi mást... a nagyjeleneténél még lehetett volna egy kis dráma, de nem mertek feláldozni senkit, igaz, azért volt egy izgalom a repedésnél. gonosz oldalon kicsit batman-es volt a befejezés -azaz a gonosz nem meghal, hanem elmegyógyintézetbe kerül, és általában ez a szomorúbb vég, ez hozza az igazi drámát (főleg ha az olasz gengszter arcára nézel). a kerek befejezés nem azt jelenti, hogy ne szúrtak volna oda egy gonosz coda-t a végére, hogy moroghassunk, ha az abc nem lesz kegyes, és elkaszálja a sorozatot... most még nem tudom elképzelni a jövő, izé, a múltat jarvis poénjai és peggy mosolya nélkül... ($$03.03.)
most nagyon fura dolgot fogok írni, mivel egy képregény-sorozatról van szó, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy jót tett a show-nak, hogy feldúsították benne a képregény-elemeket... de tényleg azt érzem, hogy az első évadnak a retro földhözragadtsága volt az egyik legnagyobb előnye, hogy nem csak a korszak hangulata jött át, hanem az akkoriban virágkorát élő noir is (valamint a társadalmi témái, a nők helyzete a korszakban, satöbbi, satöbbi). és ezekhez elengedhetetlen volt a newyork-i borongós hangulat. hollywood-hoz viszont a pálmafák mellé az őrültebb ötletek passzolnak, így egy rejtélyes dimenzióból érkezett anyagot hajszoltunk végig, egy igazi comic gonosszal az élen. de volt némi nagyon titkos világuralomra törő szervezet is, meg a legjobb kém-filmes hagyományokra hajazó ki-kit-ver-át játék is. tehát nem volt igazán nagy csalódás, mert azért sok eleme működött -például a főszereplők továbbra is imádni-valóak, hailey atwell örökké a szerelmem marad, és james d'arcy az egyik legtehetségesebb komikus jelenleg a szakmában, és hát howard stark-ra is mindig számíthattunk, amikor végre bekukkantott a show-ba. de jó volt a tempó is, ültek a poénok, bár néha át-átcsúsztunk a drámába is, a kalandok kellően izgalmasak voltak -csak azt a fránya hangulatot rontotta el kicsit az a fekete zmötyi meg a napfény...
„santa claus is coming to town.”
hmm, lehetne még pár ilyen fordított nap -vagy legalábbis én szívesen nézném még liz botladozásait, akár josh helyett is... pedig mondhatjuk, hogy megint egy darab zseniális ötletük volt, de azt következetesen végigvitték: azaz hogy bedobták hősnőnket szeretőnek egy férj karjaiba, és gyönyörűen végigjárták az összes kötelező danielsteel-i fázist, a szikra fellobbanásától, a titkos találkákon át a nyílt kapcsolat kudarcáig -de elég volt ez az egyetlen csavar (t.i.: a csalfa házas a nagyszakállú miki), hogy ne a klisé-halmazt lássa az ember, hanem a poénokat. ($$03.03.)
„people like to see famous people. go to a little town in wales, turn up in lampeter with richard blackwood, and go, ’oi, everybody! little surprise for you. richard blackwood.’ they’re gonna go, ’what are you doing here?’ and not in a racist way. they’re happy to see him. he’s welcome ’cause he’s famous.”
hmm, elég nehezen vettem rá magam erre a karácsonyi speciálra, mert valljuk be, ez egy monstrum, és az ember aggódik, hogy milyen érzés majd’ 100 percet eltölteni david brent társaságában -de nem is volt olyan vészes. illetve -csak a szokásos katasztrófa volt... annak az aggodalmamnak sem volt alapja, hogy nagyon karácsonyi lesz a rész, mert megúsztuk néhány dísszel a diszkógömb körül, meg pár diszkósított karácsonyi dallal. de azért a szeretet átjött az ünnepből... de menjünk visszább kicsit, mert kíváncsi voltam, hogyan hozzák vissza azokat, akik ilyen/olyan okból elhagyták a céget, de egész jól megoldották. igaz, az már nekem is gyanús volt (nem csak neil-nek), hogy david annyit lebzsel bent az irodában, de tudjuk mi jól, hogy miért tette ezt, és ez az igazán a nagyszerű a karakterében, a drámai háttere, azaz hogy minden vágya, hogy ez a szaros munka újra az övé legyen (meg persze mindenki szeresse őt, a humorát és a kifinomult zenei ízlését) -az már szinte mellékes, hogy milyen kínos kalandokba keveredik megállás nélkül... na jó, csak viccelek, mert david-et ezért utáljuk imádva, vagy fordítva, mert bárhová is veti a sors, biztos, hogy a katasztrófa ott lesz a lába nyomában... (érdekes adalék volt, hogy az olcsó celeb-létbe is bepillanthattunk most általa.) talán az erősebb doku-jelleg tette (több kérdést hallhattunk a ’készítők’-től), de néha talán kényelmetlenebbül mozgolódtunk a nézése közben, mint általában. na de vissza a bulihoz, ahol némi alkoholizálás és seggfogós lassúzás után a többség megnyugtató boldogságra lelt. bár igazából nem is kellett volna ide kifuttatni mindent, hiszen hallhattuk is, hogy a kamera forgása nélkül is megy tovább az élet -de azért mindenkinek jól esik egy kis happyend, nem? ($$03.02.)
nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába, hogy aztán hamar azt érezzem, hogy ez most egy kicsit maga alá temet, hogy nem szabad túl sokáig bent lennem, mert nehezebben viselem a légkört, mint ahogy előzetesen terveztem... és ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz lenne a sorozat, vagy olyan nagy csalódás lett volna, de az kétségtelen, hogy kevésbé tudtam ráhangolódni, mint az extras-ra vagy a life’s too short-ra. és biztos, hogy nem a celebek hiánya miatt -talán azért, mert ezeket a karaktereket nehezebben volt megszerethetni. kivéve persze a dawn+tim párost, akik a normalitást képviselték a sorozatban, és egy kínos-vígjátékhoz képest meglepően éretten volt felépítve a romantikus száluk. a többiek viszont mindig hozták az általam jól viselt vakarózós humort és arcoskodást. ricky gervais egyből elment a falig, és megalkotta minden idők egyik legösszetettebb karakterét, akiről tudod, hogy nem tudnád elviselni, ha az életben kapcsolatba kéne lépned vele, ugyanakkor átérzed a drámai hátterét is, mégha legszívesebben megütnéd minden egyes alkalommal, amikor kinyitja a száját -de pont ezért működik! kétségtelen, hogy tele van briliáns pillanatokkal (és köszönjük szépen martin freeman felfedezését), de nem bánom, hogy nem ezzel kezdtem a gervais/merchant birodalomba való belépésemet, mert lehet, hogy akkor nem kerültem volna ennyire mélyre a ’rajongó’ feliratú dobozban. érted...? papír? doboz? na? ehh, hagyjuk...
„what’s your season seven pitch?”
szipp, nem gondoltam, hogy volna, hogy ennyire szép búcsút kapunk -a szezontól? a sorozattól? jaj, arra gondolni sem merek... pedig tök logikus írói hozzáállással készült a rész -szedjünk össze a fináléra mindent, ami a sorozat esszenciája, amit szeretünk írni, és amit szeretnek a nézők. így persze végtelenségig metának kellett lennie, a földig lebontva a negyedik falat, ugyanakkor helyén kellett lennie a szívének is. és mindennek a karaktereken kellett alapulnia. legjobb esetben ez a három egyszerre valósult meg, mint az alternatív hetedik évadok, amik jól jellemezték az adott karaktert, és egyszerre voltak viccesek és meghatóak. ...olyannyira szíven ütött a lezárás, hogy nem tudom, hogy el tudnék-e képzelni ezek után még egy évadot. talán csak egy filmet... #andamovie ($$03.02.)
ahogy abed is mondta a fináléban, egy sorozatnál rengeteg buktató van -ha minden marad a régiben, akkor az a baj, mert unalmas, ha meg változtatnak a formulán és a felálláson, akkor meg az a baj, hiszen nem a megszokottat kapja a néző. itt a hatodik évad végén azt gondolom, hogy kicsit mindkettőből kaptunk idén, így lett talán ilyen kiegyensúlyozott a végeredmény (mindig szoktam panaszkodni, hogy hullámzó az epizódok szerethetőségi indexe, de talán idén nem volt rész, amit nagyon nem szerettem volna -de olyan sem, ami magasan kiugrott volna a többi közül). voltak változások, amiket a kényszer szült, mondjuk a színészek távozása ilyen, de azért próbálták csökkenteni a hiányérzetet (sajnos ez csak részben sikerülhetett, mivel annyira összeforrt az évek alatt a troy-and-abed), de a csoport-dinamika viszonylag konzisztens maradt. és voltak olyan elhagyott megszokások, amik csak a végén tűntek fel, hogy hiányoztak, gondolok itt a dean beöltözéseire, vagy abed ’cool cool cool’-ozására. úgyhogy mindenképp köszönetet érdemel a yahoo, hogy lehetővé tette nekünk a sixseasonsandamovie egyik felét -reméljük a másik fele is teljesül majd egyszer...
az már biztos a könyökötökön jön ki, hogy mennyire ambivalensen indult a sorozattal a viszonyunk. hogy nehezen illeszkedtem be a társaságba, hogy elsőre hisztisen elvonultam, és csak évekkel később léptem be újra a tanulószoba ajtaján. hogy kellett idő az összeszokáshoz. de ti is tudjátok szerintem, hogy így alakulnak ki a legerősebb kapcsolatok, mert elszakíthatatlan lesz a kötelék. így kerültek nagyon közel a szívemhez a karakterek, történjek velük bármi furcsaság, kerüljenek bármekkora érzelmi hullámba, mindig ott voltak velem. pontosan tudta az ember, hogy ki hogy fog reagálni egy-egy szituációban, de pont ez az ismerősség volt az egyik ok, amiért visszajártam hétről hétre. a másik ok ennek pont az ellenkezője, a kiszámíthatatlanság volt, hogy sohasem tudhattam, hogy milyen őrületet forraltak arra az epizódra az írószobában. ez persze azzal is járt, hogy nem tudhattam, hogy számomra mennyire fog működni az adott rész, hogy visítva fogok-e röhögni, vagy csak bután nézek magam elé értetlenkedve. hamar kiderült, hogy a beteg ízlésemnek a teljesen elszállt epizódok fekszenek a legjobban, amikor kieresztették a meta-szellemet a palackból, amikor kimerítették az egy percre jutó popkult-utalások keretét, amikor annyira elröpült az alkotók agya a fehér tábla előtt, hogy meg-megkérdőjelezte az ember az épelméjűségüket... szokásomhoz híven az utolsó részre készülődve olvasgattam a jegyzeteimet, jeleneteket keresgéltem a youtube-on, és nagyon sok minden visszajött az elmúlt évekből -ha van sorozat, amiből lehet majd szemezgetni nagyon sokáig, akkor ez az, mert biztos, hogy minden egyes újranézéskor ki lehet majd belőle facsarni valami rejtett zsenialitást. vagy csak jó érzés lesz újra ejtőzni egyet a tanulószobában. mert mindenki tudja, hogy a greendale sosem végez veled...
„skateboarding is sort of the golf of portland.”
mennyire fura lehet, hogy itt van egy amerikai nagyváros, ami igazából kisváros, egy kifejezetten élhető hely -egy kívülállónak ettől biztos felrobban az agya... (vagy minden vágya lesz ideköltözni!) megvoltak a szokásos túlzások is a város-imázson túl, a baristák titkos szövetségével és a gyúrós hippikkel. ($$03.02.)
„i’m not black. i’m o.j.”
fame’s complicated. nagyon érdekes dolgok történtek itt a felkészülési szakaszban is. ez a kilencvenes évek, ahol igazán felpörgött a média, és az ott dolgozók megpróbálták kiszolgálni a szenzációra éhes tömegeket -nem számított az, hogy ezzel mennyit ártanak az ügynek, hogy mennyire befolyásolják a közvélekedést (elkészült az ikonikus fotó is a time magazin címlapjára). igaz, hogy az ügyvédek is ebben látják a kiutat, hogy befolyásolják az embereket, hogy elbizonytalanítsák a bizonyítékokat, hogy módosítsák a témákat -és baromi érdekes figyelni, ahogy kialakul a stratégia, ahogy eljutnak oda, hogy ki kell játszani a ’fekete kártyát’ -és ahogy ehhez szép sorban megtalálják a megfelelő embereket, akiknek a tudásuk mellett a média-ismeretségük is megvan... (btw, tök jó, hogy ennyi ismert arcot meg tudtak nyerni a sorozathoz, ugyanakkor kicsit furcsa is nézni a sok ismert arcot a parókák alatt..) és persze érdekes látni az ügyészség oldalát is, akiket váratlanul érnek ezek a nagy nyilvánosságot kapott oldalvágások, és képtelenek reagálni a kor tempójára... (aranyos volt az elején, ahogy a kardashian lányok megtanulták, hogy csupán ’híresnek lenni’ nem életcél -mert azért tudják az írók, hogy mai szemmel is nézzük a show-t...) ($$03.01.)
„...we’re a sinking ship tossing deadweight overboard.”
ússzunk az árral szemben? vagy adjuk el magunkat? ragaszkodjunk az elveinkhez, a barátainkhoz, a saját alkotásunkba vetett hitünkhöz...? annyit játszanak velünk, hogy komolyan oda kell figyelni, hogy épp flashback-et látunk-e, vagy álomszerű víziót, vagy épp a rideg realista valóságot... kicsit bánom, hogy ennyire előtérben van a gyilkosság, de értem, hogy miért tartják melegen a szálat, mert ez indítja el ritchie-t a lejtőn, ezért kellenek neki a tudat-tompító szerek... kicsit féltem attól, hogy olivia wide-dal egy tipikus otthonülő feleséget akarnak eljátszatni, aki csak sápítozik folyton a férjének, de talán egy érdekesebb verzióját kapjuk meg ennek a karakter-típusnak így, hogy tevékenyen részt vesz a művész-életben is... (plusz amíg cicit mutat, addig maradhat bármennyit a képernyőn!) egy híresség megszemélyesítésére vonatkozó kaszting egyik alapismérve, hogy azonnal felismerhető legyen az ikonikus karakter, és mivel az első pillanatban felsikoltottam, hogy ’ez bazdmeg alice cooper’, mondhatjuk, hogy sikert értek el... de aztán egy nagyon-is alicecooper-es szálat is kapott, úgyhogy elégedetten csápoltam. végre jobban belefolytunk a lemezkiadós háttér-munkába is, megtapasztalhattuk, hogy milyen könnyű egy tollvonással kiesni a pikszisből... ($$03.01.)
„i feel the best philip roth for kids is no philip roth.”
az élet azért állít elénk problémákat, hogy megoldjuk őket... mondjuk több olyan probléma volt ma, ami nem tűnik súlyosnak, csak olyan girls-ösen eltúlzottnak. mondjuk hogy ray-nek konkurenciája támadt a munka frontján. vagy hogy hannah-nak és fran-nek egyikük lakásában sincs igazán nyugta a lakótársak miatt. vagy hogy nem léphetnek szintet jessa és adam -ez utóbbira mindenképp kitérnék, mert baromi jó hangulatú volt a kvázi randijuk, és főleg annak betetőzése, a ’nem érünk egymáshoz szex’, aminél én biztos röhögve fordultam volna le a kanapéról... ami komolyabbnak tűnik az akadályok közül az adam nővérének belefáradása az anyaságba, és legfőképp hannah-apu első bizonytalan lépései az idősödő meleg férfi szerepkörébe. ($$03.01.)
„i drove into my own house for you, aaron, my own under-insured overpriced beverly hills motherfucking home. i took my car and i put it in gear and i drove right into my own goddamn living room.”
az évek során megtanulhattuk, hogy az ügynököknek mindent meg kell tenniük az ügyfelekért, igazán le kell menniük kutyába, hogy ezek a nagyarcú művészek elégedettek legyenek -valószínűleg még táplálkoznak is a fájdalmadból, mint valami vámpírok... (ja, és egy írónál az is jó pont, ha szó szerint tudsz idézni a korábbi műveiből...) jaj, ez az e-féle szenvedés mennyire fárasztó már, csak dugnia kéne, nem rinyálni... ($$03.01.)
„your world’s about to get a whole lot bigger.”
érdekes időszakban járunk a sorozat életében -igaz, hogy jártunk már pár közösségben, de most egy csomó új helyet és embert ismerhetünk meg. különböző túlélési megoldásokat. miért ne lehetne, hogy valakik megpróbálkoznak a csere-kereskedelemmel? igaz, hogy ahhoz meg is kéne tudni védeni az értékeidet... és milyen értékük van hőseinknek? hogy tudnak harcolni -úgyhogy teljesen logikus, hogy felajánlották ezt a képességüket, a védelmüket némi ételért (és egy tehénért) cserébe. tetszett, hogy nem rick durva módszereivel tárgyaltak, hanem maggie-t emelték a középpontba -kellett már, hogy kicsit foglalkozzunk vele is, mert eléggé hanyagoltuk mostanság, és örülök, hogy a határozott kiállása is hangsúlyos lehet, nem csak az elkövetkezendő anyasága. kellett is, hogy az asztalra csapjon, mert az új hely vezetője eléggé seggfej, tudni kell kezelni (xander berkeley persze most is jó). de nem felejtkeztünk el a magzatról sem, egész véletlenül egy szülészbe is botlanak, akinek történetesen még egy működő ultrahang-gépe is van... de egyébként is kiemelt figyelmet kaptak ma a párjaink, volt pár ölelkezés meg kézfogás, meg az egészen fura irányba elvitt abraham, aki végigmélázta az egész epizódot, belezavarodva az érzéseibe... ($$02.29.)
„see, james, that’s why we do what we do. that’s why we’re driven to tell the truth. not only because we want to be good journalists, but because we also want to be good people.”
az igazságszolgáltatás a civilizációnk alapja... ezt kapargatta ez az epizód is, belekeverve némi aktuál-politikát (guantanamo), és a lelkiismeretet. mert hősök csak a törvényes úton lehetünk... mert lehet, hogy valakiről tudjuk, hogy bűnös, de ehhez igazi bizonyítékok is kellenek, nem lehet öntörvényűen ítélkezni, nem lehet a saját kézbe venni a hóhér-munkát. tetszik, hogy egy őr is túlélte az alien csodabörtön lezuhanását, mert egy új színt lehetett vinni a heti-gonoszba általa (és még a felszerelése is olyan menő volt, hogy azért egy kicsit megizzasztotta kara-t (igaz, hogy a verekedések közben volt időm azon gondolkozni, hogy mennyivel nehezebb lehet a kaszkadőrök dolga, mint a többi berlanti sorozatban, ahol maszkot és kapucnit viselnek a hősök, mert itt legtöbbször látszik melissa gyönyörű arca...)). és jó volt az is, ahogy az igazságszolgáltatásról (és közvetve az újságírásról is) tanultunk. a jó mellett bőven volt baj is az epizóddal -minden, ami a magánélet címén van benne, az borzasztóan van megírva... ($$02.29.)
„you only get scars once you’ve healed.”
érdekes párharcok vannak itt kialakulóban -csak győzzük kivárni... mert lexa-ékban pont most buzgott fel a béke-vágy, az ’erőszakra nem az erőszak a válasz’ elve, amikor a túloldalon az új kancellár semmi mást nem ismer, csak az erőszakot. ez főleg azoknak lesz rossz, akik eddig is már a két oldal közé lavírozták az életüket, gondolok itt elsősorban octavia-ra, aki lassan mind a két oldal szemében probléma lesz. de végre kane is belátta, hogy akadnak gondok ezzel a demokráciával... hű partnere, doctor abby egy másik szálban is érintett, mert a segítséggel kezdtünk el többet megtudni a jaha-féle szuper fájdalom-csillapítóról. és tök jó ötletnek tartom, hogy fián keresztül érzékeltetik, hogy valami nem stimmel ezzel az egész misztikus csodaszerrel, mert nagyon is emlékszünk még, hogy mennyire tönkrement, amikor megtudta, hogy meghalt a fia. fura, hogy amíg az elején húztam a számat, ebben az átmeneti időszakban ez a szál vált a legérdekesebbé. vagy csak sikerült mellé olyat sodorni, ami jobban felbosszantja az embert -igen, még mindig nem tettem túl magam bellamy zombi-üzemmódján... ($$02.29.)
„this city will always need a green arrow.”
nem csak a multiverzummal lehet játszani, hanem a jövővel is, hiszen az egy képlékeny dolog, nincs garancia arra, hogy tényleg úgy fog minden megtörténni, ahogy most láttuk -azaz nem kell messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy itt ugrált diggle junior... bár starling-nak semmiképp nem lenne jó, ha ez a jövő következne be, mert szomorú sötétség borulna a városra. köszönhetően annak, hogy az új generáció rosszfiúi semmivel sem másabbak, mint a régi generáció tagjai, csak simán átvették a stafétát. és ugyanezt teszik a hősök is, mert valakinek ki kell állnia a káoszt éltetőkkel szemben. és az sosem árt, ha egy tapasztalt mentor áll a hátuk mögött... kár, hogy elcsicseregték előre a félkezű oliver érkezését, ütősebb lehetett volna, ha csak úgy előbújik a sötétségből és az önsajnálatból egy utolsó nagy küzdelemre. kicsit kár, hogy a sötét jövőképet próbálták kicsit világosítani azzal a gyerekes hülyeséggel, ami a hajón ment -nem is értem, hogy miért vetődött fel bárkiben is, hogy kendra-nak most új párt kell találnia -tényleg csak erre jók a női szereplők...? még jó, hogy el is felejthetjük máris ezt az egész hülyeséget... ($$02.28.)
„the best gift you can give him is his childhood.”
oké, essünk túl oliver gyermekének problémáján... tudtuk, hogy egyszer eljön ez, amióta megtudtuk, hogy létezik a kissrác -mert mi tudtuk, de sajnos nem mindenki, mert még mindig szeretnek titkolózni, és aztán ennek nagy feneket keríteni... de azon kívül, hogy felicity besértődött egész jól kijöttek az epizódból. és ezt vixen-nek köszönhetjük. mert a rész megnézése előtt csak egy ramdom gimmick-nek tűnt, hogy most hozzák át a rajzolt világból a hősnőt vendégszerepelni, de ennél több okuk volt rá -hiszen neki is nehéz gyerekkora volt, így rá tudta terelni oliver-t a helyes útra, el tudta magyarázni neki, hogy mivel tenne a legjobbat a gyermekének. meg egyébként is badass karakter... de tényleg, annak ellenére, hogy damien darkh azért jól oda tudott neki csapni, nem lennék szívesen szuperbűnöző detroit-ban sem... (és még a felvillanó állat-totemek is jól néztek ki!) egyébként fontos volt az apaság is az epizódban, meg is mutatták, hogy kik a legfontosabb apák a sorozatban -igen, diggle és mr.lance -az a két ember, akik leginkább jelöltek abban, hogy év végén abban a bizonyos sírban fognak feküdni... ($$02.28.)
„let’s go fishing.”
mi volt az érdekesebb a cápa című filmben -a vadászat vagy a személyes dráma...? a helyes válasz persze az, hogy mindkettő, csak az arányokon múlik minden. és nem azt mondom, hogy nem kell megrágni a másik földön történtek következményeit, és voltak részek, amik működtek is, de sajnos már ott elvesztettek, amikor kitalálták a visszatérők, hogy ’jaj, ne mondjuk el a többieknek, hogy mi történt odaát, mert...’, aztán húsz perccel később úgyis elmondták, és nem lettek borzasztó következményei sehol sem... jól látják az írók, hogy barry-t kicsit elvitték az oliver queen-i úton, azaz mindenért saját magát hibáztatja, ami egy nem mindig működő szuperhősös hozzáállás, úgyhogy talán vissza kéne fordítani erről az útról... kicsit indokolatlannak éreztem azt is, hogy a diggle házaspár vendégszerepelt a részben, és mindent ráfogtak amanda waller-re, de végülis az a.r.g.u.s.-ból simán kinézem, hogy fegyvert akarnak gyártani minden élő- és élettelenből, úgyhogy belefért, hogy őket is belekavarták a cápa-vadászatba (plusz jó pont, hogy barry érdeklődött felicity hogyléte iránt, mert az ilyen kis apróságokkal kötik össze ténylegesen az univerzumukat). a king shark-kal való harc rendben volt, főleg a vízen futó nagyjelenet működött -meg persze a sharknando és jaws poénok... ($$02.28.)
„my legally incestuous wife”
ha van valaki, aki megérdemelné a boldogságot, akkor az garreth, erre a mi kis csapatunk majdnem elrontja a tökéletes napját, mert maguknak akarnak egy tökéletes napot... na jó, túlzok, de érdekes, hogy ilyen körítést kapott a csapat-dinamikát körbejáró epizód, gondolva itt mondjuk abed-re, aki a kamera túloldalára került. a végén meg meglepő módon chang lopja el a pillanatot... de tele volt vicces dolgokkal a közös készülődés, és a jogilag nem teljesen legális esküvő. (és külön kiemelném annie csábító videóját, wow-wow-wow!) ($$02.28.)
„it’s about loyalty. and trust! something you can’t understand.”
kezdi megfertőzni a sorozatot a trónok harca kór, egyre több helyszínre terjeszkedik el a cselekmény (ma sem fért bele mindenki), és ha nincs valami vezérelv, könnyen érezhetjük azt, hogy szétesős a rész. mert michael hirst továbbra is szerelmes angliába, és nem tudja elengedi az ottani karaktereknek a kezét sem. és fura módon nem tudom ezért kárhoztatni, mert ecbert király mindig is kedvenc volt számomra is, és tulajdonképpen még az sem unalmas, ha judith-tal az iniciálékról beszélgetnek... (na jó, inkább az a téma, hogy hol is volt a nők helye a 800-as években). de azért kitekintettünk párizsba is, ahol rollo végleg elveszni látszik a pojácaság álarca alatt, teljesen jogosan röhögi ki őt ezért a hitvese (oké, szervezkednek a császár ellen is, de ez még elég kezdeti stádiumban van). otthon meg floki-t üldözik elég sokáig (itt új zenetéma szólt a jelenetek alatt nem? valahogy több volt benne a gitár, mint eddig a score bármelyik részén), és ragnar is bemutathatja, hogy szerinte hol van a nő helye -a padlón, két pofon kíséretében... ($$02.27.)
„yes, mr. jarvis, there is a cost. one that i have paid for 100 times over.”
már csak ez hiányzott a showba -egy kis mgm csillogás... először azt hittem, hogy vannak olyan őrültek, hogy egy egész epizódon át tartják a kitérőnket az álom-világba, de aztán beérték egy dallal. ennyi pont elég volt ötlet-parádénak, egy kis színt vittek a sivatag egyhangúságába... ejj, tudja még mindenki követni, hogy ki-kit ver át? hogy hányszor fordultak már át az oldalak, ha az érdekek és ambíciók úgy kívánták? mindenkinek tervei vannak, amik aztán rendre besülnek a többiek terve miatt. a legnehezebb már mr.thompson-t követni, annyiszor dörgölőzött már ide-vagy-oda... mr.jarvis-szal és peggy-vel újfent eljátszották az előző részből már ismerős érzelmi fordulatot, az egyik pillanatban még nevetettek, a másikban már facsarták a szívünket -és ilyenkor látszik igazán, hogy milyen színészi teljesítmény is van a karakterek mögött... no, megforgattuk magunkat egy párszor a tánc-parketten, ezek után egy igazán kirobbanó fináléra vágyom csak, hogy teljes mértékben elégedett legyek az évaddal. ($$02.27.)
„ah, such a pity, that two accomplished women should be standing on opposite sides.”
mindig furcsa látni egy alapvetően vicces karaktert, amikor drámai szálat adnak neki -valahogy nagyobb lesz a súlya a szomorúságnak, mert tudjuk, hogy mennyire meg tud nevettetni az adott karakter. és ez jarvis-ra tökéletesen áll, különös érzés most látni az elkeseredettségét és elszántságát, úgy, hogy kihúzták alóla a fanyar humor ismerős ízeit. ennek ellenére nem mondanám, hogy humortalan volt az epizód, mert azért peggy-nek és sousa főnöknek adtak vicces egysorosokat meg egy 'bunyó a háttérben' jelenetet, de nem ez dominált. persze, egyre nagyobb a tét, egyre több a sérült, kevesebb a kedv a viccelődésre... kicsit erőltetett volt, hogy howard a semmiből épp jókor küldött egy tervrajzot, de ennyi belefér, hogy haladjon a sztori főszála a rejtélyes fekete anyaggal... egyébként meg rohamtempóval forgatják a karaktereket a különböző oldalak között, illetve mondjuk azt, mindenki az érdeke szerint választ oldalt, aztán esetleg később belátja, hogy tévedett. csak nehogy késő legyen... ($$02.26.)
„it looks like a school bus for 6-year-old pimps.”
beleszakad az ember szíve, amikor látja ezt a két turbékoló galambot, és tudja, hogy nem olyan sokára már nem lesznek együtt... de tényleg, odavoltam a kis összenézésekért, az irodában az apró érintésekért, vagy az olyan apróságokért, amikor kim a ’neked’-ről ’nekünk’-re vált észrevétlenül, amikor jimmy jövőjéről van szó. de az utolsó jelenet már elővetítette a bajokat, mert a szöszi nehezen viseli a törvényszegést, jimmy meg pont abban a legjobb. de tényleg, szó szerint kigurult belőlem a jóleső hatalmas röhögés, amikor egyre mélyebbre ment a pités fétis-pornó ecsetelésében... nála ilyen egy probono ügy, ordas nagy hazugságok kupacba rakva, mindenki megvezetve, miért baj ez...? a hivatalos munkája továbbra is ’túlszép’, maximum a bátyja közelsége árnyékolja be jelenleg. mert bizony megint itt van a mocsok kurafi, és már a jelenléte is idegzsábát okoz jimmy-nek, teljesen érthetően. (meglepő volt, hogy két élőben előadott zenei szösszenet is volt a részben, az egyik az idősebb mcgill-hez köthető, a másik meg az új ügyvédi iroda főnökéhez -keressem az összefüggést...?) mike mellékszálát is tök jól görgették ma, pedig csak megint bizonyította, hogy mekkora tökei is vannak, és hogy mindig is ideális jelölt volt új-mexikó mr.wolf-jának állására... ($$02.26.)
„sorry i don’t know hanson’s current hits, titus. i haven’t been to a sam goody since 1998.”
szerintem lehetett arra számítani, hogy kimmy első felnőtt születésnapja tele lesz meglepetéssel -és káosszal, és veszekedéssel, és kiakadással, de próbálták az írók annyira túltolni ezeket a dolgokat, amennyire lehetett. majdnem sikerült a túlpartig is... ($$02.26.)