„-how do you think you bring down an empire?
-with fear. once the pons are scared, they stop responding an start reacting. and they strike back blindly. and fear spreads.”
ha már mozgásba lendítettük a karaktereket, akkor most már nem fognak leállni, szépen gördülnek előre -még ha ez a mozgalmasság néha mellék-küldetésekkel is együtt jár... bár nem volt bajom azzal, hogy a nemrég megtalált férfiasságát frank arra használja, hogy mélyebbre ássa magát az ellenállásban (meg egy csinos japán lány bugyijába), és így az izgalom kedvéért veszélyes feladatokat is végez nekik, főleg mert nem csak feszültség volt a bomba körül, de jól kapargattuk a múltat is a japán gyűjtőtáborok szomorú történetével... julianna-nál is érződik egy jól működő kettősség, mert amíg a smith család jelenlétében tökéletesen tudja magára venni az ártatlanság álarcát, addig a küldetése közben erősen a tilosban járkál, és ez utóbbit persze a titkos-ügynökök sem hagyhatják annyiban -úgyhogy ide is jutott bőven a feszültségből, és a repkedő lövedékekből... joe-val viszont egy picit megrekedtünk, de tényleg nehéz lehet neki elfogadni a tényt, hogy az apja nem az a szörnyeteg, akiről ő egész gyerekkorában hallott... (#01.11.)
