„you have 104 spies in london. and we have 202.”
...nem is baj az, hogy ennyi kém hallgatózik london utcáin, mert így nem kell hosszú perceket pazarolnunk arra, hogy a karakterek egymásnak magyarázzanak el bizonyos dolgokat, mert mindenkinél ott van már a tudás kulcsa, mielőtt párbeszédbe kezdenének... jut nekik (és nekünk) így is elég titok, ezek főleg a múltból erednek, bár azért már egyre inkább fény derül ezekre is (ahogy beigazolódott például az incesztus ténye is). ebben az is a segítségünkre van, hogy hősünk saját kezűleg ás le a mélyre, rothadó pincékben és elszenesedett kandallókban kutat. pedig nincs jól, de szomorú is lettem volna, ha a maláj tőr pengéje nyomát nem hordja magán néhány epizódon át. viszont ha a teste sérült is, az elméje nagyon is tud villogni. tetszett, hogy egy egyszerű lépéssel túljárt a kelet-indiai társaság eszén, de az is nagyon működött, ahogy konfrontálódott a sógorával -mert tom hardy apró arcmimikával érzékeltette, hogy mennyire azon a határon van a karaktere, hogy megfogja a tűzforró kávés-kannát, és szétverje vele annak az alávaló mocsoknak a fejét... (vizuálisan is megjelenítik nekünk a múlt felszínre hozását, ablaktáblák résein szűrődik be a fény, vagy vízhullámokról tükröződik a plafonra.) (elriasztó képet kaphattunk a korabeli színházi körülményekről is, ami lehet hogy jó szórakozási forma volt a pórnépeknek, de a színészeknek rémálom lehetett...) (#01.22.)
