„i’m in charge of fbi counterintelligence, and my secretary married a kgb officer.”
óh, és folytattuk is egyből a martha kálváriát, méghozzá olyan feszülten, hogy majd’ lerágtam mind a tíz körmömet. de nem is az volt a legjobb, hogy az fbi és philip-ék is rohangáltak körbe-körbe washington-ban, hogy megtalálják az elveszett titkárnőt, hanem az, ahogy martha paranoiáját és kétségbeesését ábrázolták -ahogy minden öltönyös alak és minden fekete autó gyanússá vált az utcán, ahogy a híd korlátjáról lenézve ott volt a szemében, hogy nincs más út, csak ami lefelé vezet. bár lehet hogy a hosszabb út lesz a nehezebb... mert miután elizabeth a maga keménységével bele forrasztotta a szót a megtört nőbe, philip-től kapott még néhány őszinte verbális pofont is -de talán jobb is az, ha nem ringatják őt hamis reményekbe, mert soha nem fognak ők ketten kaviárt zabálni a gum áruházban közösen... egyébként nem értem, hogy miért kell egész moszkváig futni, amikor elég lenne csak a kubai tengerpartig hajózni, nem? az mégis csak szimpatikusabb lenne mindenkinek, mint a nagy orosz tél... (egész a végéig nem esett le, hogy miért ’travel agents’ a címe a résznek -pedig még térképeket is nézegettek a kgb utazó részlegénél...) (#02.01.)