„we’ve screwed maharajas, we’ve screwed moguls, and this man is merely a london mongrel.”
hamar lerendeztük a múlt héten belengetett párbajt -jól ráfogtuk ezt is a kelet-indiai társaságra... (de azért azt nem mondhatjuk, hogy ne süvített volna itt is a stílus, hajnalban egy erdős kis szigeten, háttérben egy cigány-asszonnyal...) de könnyű mostanság mutogatni a nagyhírű társaságra, mert nagy felületet adnak a támadásra. az ellopott salétrom utáni hajszában csak rohangálnak fel-s-alá, eredménytelenül dúlva a londoni házakat és raktárakat. eközben a régensherceg is örömmel döf kést a hátukba -egész pontosan tudja, hogy nem magára a társaságra kell ráhúzni a vizes lepedőt, hanem a vezetőséget kell össztűz alá venni (és megsüvegelendő, hogy egy régi rabszolga-ügyet ástak elő, mert ezzel a korszak egy újabb problémáját is be lehet építeni)... eközben hősünk szokásához híven pengeélen táncol a frakciók között, és a maga módján gondoskodik arról, hogy hűségesek legyenek hozzá az emberei -hol pénzt és gyémántot csap ki az asztalra, hol egy hüvelykujjat csap le a hűtlenek kezéről... beszélnünk kell még a családon belüli erőszakról is -mert teljesen természetes volt akkoriban (is?), hogy a férj megverheti a hitvesét, de azért hogy valaki egy pappal ördögűzést végeztessen a feleségén -az már végképp a határ túloldalán van... (#02.05.)