„i’m an ex-spy, dar. i don’t pretend to be anything more than that.”
’eddig is voltak lassabb részei a sorozatnak, úgyhogy most lehet hogy nem is a lassúsággal van igazán bajom, hanem azzal, hogy nem tudják érdekessé tenni a sokfelé futó szálakat’ -és ez a mondat egészen negyvenötödik percig igaz is volt, aztán jött a nagy csavar... persze annyiban nem panaszkodom, hogy azért voltak jelenetek a durvulás előtt is, amikkel fel tudtak kissé pörgetni -például claire danes és f. murray abraham közös játékát mindig öröm nézni. és tulajdonképpen nem volt sok bajom saul közel-keleti kalandjaival sem -főleg azért, mert itt újfent érződött, hogy mennyire ki akarják egyensúlyozni a véleményeket az írószobában, hogy megadják a lehetőséget az izraelieknek is, hogy beleszőjék az álláspontjukat a sokféle igazság közé. ahogy otthon amerikában sem fekete/fehér a muszlimokhoz való hozzáállás (köszönhetően elsősorban carrie-nek), viszont a néger sráccal szerintem túllőttek egy kicsit a célon -mert oké, hogy túlhevült az ifjonti vére, de eléggé idegesítő a makacssága, ami miatt mindenáron közölni akarja a világgal azt, amit igaznak vél... de persze nem is a homeland-ről lenne szó, ha nem emelnének a tempón a negyedik epizód végén... (#02.13.)