„one kill to prevent thousands, that’s good politics.”
továbbra is az évad főtémája az emberek megmentése, és az a lelki dilemma, hogy mekkora áldozatokat kell hozni azért, hogy a többség túlélje az apokalipszist. és továbbra is nagyon kiütközik a különbség a hideg pragmatikusok (pl. raven) és az emocionális döntéshozók (pl. abby) között. kicsit már túl is tolják a tech-lánynál ezt a vészmadárkodást, mert szegénynek a hegesztésen túl semmi más nem jut az epizódokban, minthogy csúnyán nézve kioktasson mindenkit, mert azok a bolondok nem akarják belátni, hogy szükség van minden kézre, minden felszerelésre, minden gyógyszerre -ha legalább egy pici lelket csepegtetnének bele, máris könnyebben azonosulna az ember a véleményével. oké, azért a kislány halála őt is megrázta... mert nem csak a levegőbe beszélünk a sugárfertőzés terjedésével, hanem már a vízben és az állatokban is befészkelte magát a halál, úgyhogy a halászó/gyűjtögető földiekre sötét idők jönnek. és ők épp most akarnak visszamenni az őskorba... egész pontosan most ütötte fel a fejét köztük egy luddita csoport, akik romboló-túrát tartanak a modern tárgyak között. és ahogy az ilyen típusú embereknél lenni szokott, sok eszet nem kaptak az izmaik mellé, úgyhogy octavia könnyen túl tud járni az eszükön... ami kevésbé tetszett az epizódban, az a látszólagos írói kényelmesség volt -mert jaha épp’ most talált egy tabletet, rajta egy túlélésre szánt bunkerről szóló anyaggal. örültem amikor kiderült, hogy nem ezen a könnyű úton akarnak járni az alkotók. (#02.16.)