„you ever have that feeling like something’s happened before? except differently.”
talán egy kicsit kevésbé erős az élmény, ha az ember tisztában van azzal, hogy amit lát, az biztos, hogy nem a valóság, nem? de az a jó, hogy ennek tudatában az írók máshogy dolgoztatták meg az agyunkat, mint mikor ott hagytak minket az árva gondolatainkkal a labirintusukban... mert ebbe a szépia-színű lenny-féle alter-valóságba hozták magukkal a karakterek a személyes problémáikat, hogy kicsit más szögből rágják meg őket, és ide is be tudtak hatolni az álmok és az asztrál-sík fura világai. de érdekesen jöttek elő a párhuzamok a hasonlóan barna melegítős pilot-tal is. szóval volt itt agy-kirakó bőven, és közben szokás szerint erősen vizualizáltak is (syd ágyba-lebegése olyan volt, mintha mondjuk egy michel gondry klipből keveredett volna ide). és nagyon helyesen hagytak teret aubrey plaza-nak, hogy megmutathassa az eddig kevésbé ismert sokszínűségét, egyszerre lehetett szexi és félelmetes -bár nagyon fura érzés gonoszként tekinteni rá, mert annyira bírom a csajt... (mindig fura bizsergés van az emberben, amikor david igazi édesapját (gy.k.: xavier professzort) emlegetik -pedig a többi percben egyszer sem jut eszedbe, hogy ’ja, tényleg, ez egy x-men sorozat!’...) (#03.18.)
