„your purpose in life is to find your purpose.”
amikor bejelentették a marvel/netflix univerzum sorozatait, akkor bevallom ettől tartottam a legjobban -mert nem tudtam elképzelni, hogy a sztorihoz szorosan kapcsolódó távol-keleti-fantasys hangulat jól adaptálható mozgóképre. aztán jöttek az aggasztó hírek a kritikusoktól az elkészült mű minőségére, amik szintén ellöktek attól a gondolattól, hogy nekem minél hamarabb be kéne próbálni a sorozatot. de hát ugye ha az embernek ocd-je van, ami miatt nem tudja elengedni azt a makacs késztetést, hogy egy összefüggő univerzumból mindent be kell fogadnia, akkor nehéz megállnia, hogy ne indítsa el a lejátszást... viszonylag felületesek az ismereteim danny rand-ről, csak néhány heroes for hire képregényt volt szerencsém olvasni az ő szereplésével, de azok nem voltak annyira meggyőzőek, hogy igazán beleássam magam a karakter mélyére. azt azért tudom, hogy a hetvenes években lépett a képregények lapjaira, amikor begyűrűzött amerikába a bruce lee láz, és mindent próbáltak távol-keleti ízekkel bevonni (még james bond-ot is) -viszont az eredetiséggel nem nagyon törődtek... mert hányszor láttuk már azt a toposzt, hogy a hős visszatér a halálból, és a távol töltött ideje alatt levetkőzte a dúsgazdag attitűdjét, és kitanulta a hősködés alap-mozdulatait, hogy most a régi városában szétrúghassa a rosszfiúk seggét... és sajnos ez a pilot semmi extrát nem adott hozzá ehhez a sémához, csak felmondta a már jól ismert elemeket, így a nézői figyelem is el-elkalandozhatott közben. azon gondolkozom már a rész óta, hogy hogyan lehetett volna csavarni egyet a felálláson, hogy izgalmasan tálalják nekünk ezt a kezdést -és arra jutottam, hogy talán én olyan őrült lettem volna, hogy a távol-keleten kezdtem volna, és rázúdítottam volna az egész misztikus hablatyot a gyanútlan nézőkre. mert készítőként kockáztatni kell, az unalmas középút ne igazán kifizetődő... az a szerencséjük scott buck-éknak, hogy a kedvetlen pilot nem tudott elriasztani a folytatástól... (#03.22.)