„the owls are not what they seem.”
(◄◄) teatyaég, mekkora trollkodásokra volt képes lynch már majd’ harminc évvel ezelőtt is... elég ha csak a fájdalmasan túlhúzott kezdést nézem, ahol a jelenet végén már kiabálsz a trottyant vénemberrel, hogy kapjon már az eszéhez, és hívjon segítséget cooper ügynökhöz... de tökéletes trollkodások azok a jelenetek is, ahol a lüke humorral ki tud zökkenteni a drámából, legyen az albert röhögése big ed szomorú históriája alatt, vagy andy orrfájdító bénázása és rogyasztott toporgása az udvaron... azért figyeltek arra az írószobában, hogy új évadot kezdtek, így szépen felsoroltak minden fontos tudnivalót a nézőknek, el ne felejtsük, hogy mennyi dráma történt az évadzáróban, vagy hogy épp’ hol tart a nyomozás állása -úgyhogy könnyű volt felvenni a fonalat, főleg úgy, hogy egy-két dolog igencsak élénken megmaradt a fejemben, maximum csak azt felejtettem el, hogy ebben az epizódban következtek be (például leland kifehéredése tipikusan ez az eset). és hát végre elhangzott az egyik legkultikusabb mondat is (a baglyokról), úgyhogy szemérmetlenül azt is választottam idézetül... (nagyon bírom, hogy természetesnek vesszük, hogy egy óriás csak úgy megjelenik a semmiből, és rébuszokban beszél...) (heh, tök véletlenül néztem rá az imdb-re, és akkor láttam, hogy a zongorázó kislányt alicia witt játszotta hamvasan -bár esküszöm, hogy valahol hátul a nyúltagyamban volt egy olyan érzésem, hogy ismerős ez a lány...) (#03.24.)
