„we’ve got to find the one-armed man.”
(◄◄) jó mélyen belemerültünk mind a magán-életbe, mind a nyomozásba -de ez már csak így szokott lenni a sorozat-évadok ezen szakaszában... persze rázhatna a hideg a szerelmi háromszögektől, de elég ízlésesen vezetik őket, mondjuk humort adnak hozzájuk (lucy piperkőc csütörtöki faszija minden megmozdulásában nevetséges), vagy karakter-pillanatokkal veszik el a szappanoperás élt (bár lara flynn boyle nem egy színész-istennő, de szerettem azt, ahogy kifakadt laura sírjánál)... a sheriff-nél is zajlott az élet, jöhetett egy újabb csörte albert-tel, és leland is érdekes adalékkal gazdagította a mitológiát... eközben fenn északon michael parks megmutatta a francia akcentusát -és ha végiggondolom, hogy hogyan beszélt a kill bill-ekben (ahol két karaktert is játszott), már kezdem érteni, hogy miért ő tarantino egyik kedvenc színésze... (#04.07.)