„have you ever experienced absolute loss?”
(◄◄) na ezért kell alkalmazni olyan nagyszerű színészeket, mint ray wise, ha azt szeretnénk, hogy igazán hatásos legyen a drámai jelenetünk... az már egy más kérdés, hogy egyből a szívbemarkoló kezdés után átbillentünk a túloldalra, mikor is nyakig merültünk andy sperma-problémájába... és egy jelentős darabot kiharapott az epizódból a lucy-féle dráma, amiben az a jó, hogy cseppet sem drámai, ellenben szórakoztató intermezzó. mint ahogy azzal sincs bajom, hogy sokat szöszmötöltünk a rejtélyes utazó újságíróra való felkészüléssel is, mert attól lesznek emberiek a karaktereink, hogy ilyen apró/cseprő dolgok foglalkoztatják őket. btw, az étterem egy tök jól használható helyszín, mert több szálat is lehet oda futtatni párhuzamosan, csak át kell svenkelni az egyik asztaltól a másikig... josie is visszatért végre, hogy egy szexin kidobja a szép lábait a rafinált új ruhájából, valamint hogy tovább építsék a rejtélyes hongkong-i vonalat... volt még egy visszatérőnk, akiről azt hiszem már első nézéskor is elég egyértelmű volt, hogy ki lapul az álca alatt, most viszont már tökéletesen látom a vonásait a bajusz alatt... (#04.08.)
