„that’s all bob is. the evil that men do.”
(◄◄) tudom, hogy nem véletlenül vannak a sorozatban a szappanoperai elemek is (ma is kaptunk egy adag mother issue-t norma-val), de a misztikus vonallal olyan erős hangulatot tudnak teremteni, hogy az ember sajnál minden percet, amit nem arra szánnak (és jaj, tudom előre, pont rosszkor kesergek ezen, mert épp’ most jön majd a sorozatban az a szakasz, amikor a szappan habzása fog előretörni)... és most nem csak a rész végére gondolok, ahol cooper kihasználta a képességeit, hogy elkapja a lányok gyilkosát, vagy leland palmer igen erős utolsó perceire, hanem már az elején az is működött, amikor donna rájött, hogy a nem létezik az a furcsa páros, akiknek ételt szállított -vagy legalábbis nem úgy léteznek, ahogy ő gondolta eddig... speaking of donna, lara flynn boyle valamiért sokkal gyengébb színésznőként élt a fejemben, pedig jól megoldja a drámai helyzeteket -amikből bőven kijut neki a sorozat kezdete óta, mert bizony hiába kisváros twin peaks, azért a halál gyakran látogat a határai közé... (azért a nagyjelenetekkel tudnak drámaiak lenni, természetesen a gyilkos felfedésénél egy viharnak kellett tombolnia a háttérben, az őrsön meg egy egész felhőszakadásnyi víznek kellett lehullnia az oltórendszerből...) (#04.16.)