„-ray, did you hire one your parolees to steal money from your brother?
-no. not money.”
bár a mai divatos kifejezéssel ’antológia-sorozat’-nak nevezik a fargo-t, azaz minden évad egy önálló egység, ami magában is szépen megáll a lábán, azért nagyon ügyesen úgy csinálják noah hawley-ék, hogy mindig az első pillanattól érezzük, hogy mit is nézünk -és most nem csak a hóra, vagy a szokatlan nevekre és akcentusokra gondolok, hanem azokra a mintázatokra, amik minden minnesota-béli történet alapját képezik. mert mindig akadt egy nagy félreértés, ami aztán szokatlan utakra tereli a karaktereket, egy olyan morbid ösvényre, ahonnan már általában nincs visszaút. piti kis ügyek ezek általában, amik tökéletesen passzolnak a piti kis főszereplőkhöz, de pont ezek miatt a kisszerűségek miatt működnek igazán ezek a sztorik. félreértés és véletlen ballépés volt most is már bőven, a hulla-számláló máris kettőre ugrott. kegyetlen, hideg világ ez, még ha szépia-barnába is van csomagolva a külcsínje... az előző években is pedigrés volt a szereplőgárda, de azt hiszem, hogy most igazán sikerült elejteni jópár nagyvadat -ewan mcgregor kettős szerepben brillírozhat, hozhatja a széles mosolyát, a furára faragott akcentusát és a kerekedő sörhasát is; de david thewlis még rajta is túltesz furcsa-beszédben és műfogakban (és az miért jutott eszembe most, hogy mindkettejüket láttam már a vásznon tökpucéran...?); mary elizabeth winstead régi szerelem, és örülök, hogy újra a nézőteremben került; carrie coon meg mindig csodálatos, és örülök, hogy megint egy erős nőt kapott megformálásra... so, jó nekünk, hogy áprilisban bele kell bújnunk a téli kabátba, hogy vigyorogva fagyoskodjunk egyet amerika északi végein? hát hogy a csudába’ ne! (#04.20.)
