„-does it speak? will we understand it?
-well, depends upon what aspect of your language have survived over so many thousands of years.
-emoji. it speaks emoji!
-of course it does!”
az emberiség mindig valami pozitív jövőben reménykedik (happyface), de sajnos a valóság mindig rácáfol ezekre a világos vágyálmokra (sadface)... vagy csak a scifi íróknak ilyen borús a hangulatuk -a whoniverse-ben is leginkább azt láthattuk eddig, hogy bármilyen jövőbe is érkeztek a doktorék, mindig valami baj történt az emberiséggel -de hé, nem ezért van velünk a kétszívű hősünk, hogy rendre megmentsen minket...? ha már a mosolygás, a pozitív és negatív jövőszemlélet (meg persze az emoji-k) ennyire hangsúlyosak voltak, akkor várható volt, hogy a probléma megoldása is érzelem-alapú lesz, mert az ember már csak ilyen érzelem-vezérelt lény, még ha ezt a modern világ próbálja is elfedni... bill ismét jól működött betanuló companion-ként, ügyesen lavíroznak vele a scifit ismerő racionális gondolkozó és a rácsodálkozó lelkes ifjú érzete között. (úgy tűnik, hogy moffat bácsi idén is kieszelt egy átívelést, alig várom már, hogy egy jó nagyot üssön majd ránk agyilag és érzelmileg a széf kinyitásával.) (#04.23.)
