„give me my fucking coin, dead wife.”
rápillantottam a főcímben crispin glover nevére, mondom jé, nem is került még elő az öreg kedvencem így az évad felénél -úgyhogy megörültem, amikor tényleg betoppant, cipője alatt fénylettek a járólapok, hatásos belépő, mit ne mondjak... tökéletesen passzol hozzá az új istenek vezéregyéniségének a szerepe, ő a globalizáció megtestesítője, egy tárgyalóképes vezető, aki tiszteli az öregeket, és szívesen tanítja móresre a pofátlan ifjakat... érdekes csapatot formálnak a modern istenek, de főleg média érdemli a figyelmünket közülük, mert hatalmas erő van a kisujjában is, ugyanakkor közel áll hozzá a játékosság is -és gillian anderson lubickol a szerepben, tökéletesen hozza david bowie vagy marilyn monroe manírjait... hiába kapunk egyre több magyarázatot az istenek ellentétére, nem hogy tisztulna a kép, de egyre zavarosabb lesz, ahogy kapkodjunk a fejünk ebben a misztikus játszmában -de tudjátok mit? ez pont így van rendben... már két rész óta izgatnak minket laura és shadow reunion-jával, de most szerencsére kielégítőre lett megírva az összes párbeszéd, így nem ért minket csalódás, ahogy a kissé halott feleség megmagyarázta a félrelépését, és kellően bizarr volt az egész szituáció, főleg amikor kiemelkedett a meleg vízzel teli kádból, jól láthatóvá téve a boncolás utáni varrásait (óh, tudtam én, hogy emily nem szégyellős, csak a megfelelő alkalomra tartogatta a melleit!)... (#05.28.)
