„run, jesse. run!”
minden szuperhősnek van valami tevékenysége, ami el van átkozva -pl. peter parker mindenhonnan elkésik. barry allen-t meg folyton megzavarják randi közben... kicsit úgy érzi az ember, hogy kötelességből erőltetik az írók az iris-szal való kapcsolatot, mert a rajongók ezt várják el (vagy mert a képregényben is házasok, ugye), de nem igazán akar működni a dolog... de a barry-n túli speedstereknél is komoly kettősség érződik -mert amíg a frissen visszatért jesse quick-nél tök természetes a képessége használata, addig wally-nál csak a nyűglődés megy régóta, és már most látható mérföldekre előre, hogy milyen bukkanók várhatóak még, mire ebben az idősíkban is szert tesz a képességére... és a mai feldúsult lelkizéshez is ilyen kettősséggel áll hozzá a néző, mert míg wells-ék drámája működik, hisz’ az apai szeretet és féltés adja az alapját, addig west-éknél döcögnek az érzelmek, hiába veszi elő joe a daddy cop hangját... persze az egész érzelmi zűrt a régi recept szerint egy heti-ügyes köntösbe csomagolták, ráadásul a mágneses kislánynál is érzelmi alapú volt a megoldás. mert néha fontosabb egy ölelés, minthogy emberek fejére többtonnás teherhajót dobjunk... (#05.30.)