„i franchised my faith.”
amerika egyes (dél)vidékein egyre csak mantrázzák az ’isten, haza, család’ szentháromságot, de igazából csak egyetlen dologban hisznek: a csípőjükön lógó fegyverekben... mert a nagy keresztényi szónoklatok közben lelkiismeret-furdalás nélkül ölik halomra a határ rossz oldalára született keresztény testvéreiket, és szentként tisztelnek minden lövedéket, ami csak elhagyja a fegyverük csövét... így lett stílusosan összekötve a comming to america jézussal súlyosbított kezdése a fegyver-gyártó kisvárosban élő fegyver-kovács istennel. egy olyan régi úrral, aki megtalálta az utat a megújulásra. bár már az is gyanús lehetett volna, hogy túl szívélyesen fogadta mr.wednesday-t, nem úgy, mint az eddig meglátogatott régi istenek, és hát jött is a kellemetlen fordulat... shadow most jobban megkapta a könyv-béli szerepét, mert legtöbbször csak a háttérben kellett állnia szemlélődve, most lehetett igazán érezni azt, hogy mennyire belecsöppent csak szegény a nagy háború közepébe... a másik, ami erősítette a könyv-jelleget, az a road-movie hangulat volt, mert az egész epizód alatt mozgásban voltunk, és nem csak a szokásos fekete autóval, de egy b-csapat is útra-kelt. de még milyen b-csapat ez! egy hulla, egy leprikón meg egy meleg muszlim -és pont ezért a szokatlan párosításért működött a csapat-dinamikájuk. meg egyébként is, olyan jól el tudtak beszélgetni így hárman az anál-szexről... (#06.04.)
