„welcome to litchfield 2.0!”
oké, hogy sok volt a gőz, amit ki kell engedni, de annak nem tudok örülni, hogy a csapat egy része az őrök megalázásában tudja kiélni a frusztrációit, mert egyetértek alex-szal, nem kéne erre a szintre süllyedni -mondjuk az alázásnak is megvannak a fokozatai, a szóbeli inzultáció és a kerítésen túlról dobott bénácska kacsintások még beleférnek, de az már nehezen, hogy visszaadják a testüregen belüli vizsgálatot a férfiaknak... bár érdekes, hogy az ennél sokkal durvább bosszút meg egy vállrándítással elintéztem (arra gondolok, ami a gyengélkedőn történt egy infúzió segítségével), mert az életveszélybe hozásért jogosnak érzem az élet tönkretételét bosszúként? a fene se’ tudja... már tavaly is jól látszott, hogy maria imád a középpontban lenni, főleg ha hatalommal is van a kezében, és persze most is ő vette a kezébe a gyeplőt -már csak az kéne, hogy hozzákerüljön a fegyver, kész is lenne a legújabb rémuralom... örülök, hogy a sűrű jelen események mellett azért idén is jut idő a flashback-ekre, főleg hogy most így engedhettek egy kis reflektor-fényt a morgós gyilkos öreglányra is -és a cserkész-múlttal és a paranoiás apuvalkönnyedén meg is ágyaztak a jellemének. (#06.11.)