„heads, i win. tails, you lose.”
a félkarú ember kérleli coop-ot, hogy ébredjen fel, és mi is így teszünk, mert félünk, hogy túl hosszasan ragadunk már ebbe az állapotba -még ha továbbra is hoz szórakoztató perceket ez a katatón bambaság (mondjuk a tapsra vezérelt lámpával való játszadozás) (btw, naomi watts azért sok dicséretet érdemel, hogy ilyen intenzitással hoz egy kevéssé szerethető szerepet)... keretes szerkezetként foglalkoztunk cooper-rel, közte a szendvicsben meg egy csomó érdekes dolog történt -például ennyi év után megláthattuk diane arcát, és biztos fontos szerepe lesz, ha lynch egy régi harcostársának, az általa felfedezett laura dern-nek adta a szerepet... de itt volt az a nagyon érdekesen összefűzött három sztori is, ahol egy idő után lehetett érezni, hogy milyen szörnyű drámát akarnak belőle csikarni, mégis működött a jelenet sokkolása -azt viszont nem értem, hogy miért csak a végefőcímből derül ki arról a borzasztó személyiségű srácról, hogy a horne családba tartozik... no, ha valaki hiányolná a twinpeaks életérzést, az most kaphatott egy törpét, aki egy csavarhúzóval gyilkolászik -mi kellhet ennél több? maximum az, hogy egy épelméjű cooper kávézzon és pitét egyen... (#06.12.)