„i hate this place! i wanna go to the better place. please, let me in! let me in! i’ll be good, i promise.”
szívszorító látni, hogy hogyan omlanak össze a börtönlakók, lépésről lépésre, de egyre gyorsuló tempóban... susan a gyógyszere nélkül már nem csak a fejét üti, de a plafont is lebontja, hogy eljuthasson p-hez a mennybe; lorna önjelölt gyógyszerészsége emberéleteket is veszélyeztethet már; a latino lányok az ébren-maradás legdurvább formáját választva felszívva fogyasztják a tiszta koffeint; heck, még freida bunkerében is robbanásig nő a feszültség, ahogy mindenki kiabálva vágja a másik fejéhez a sérelmeket... ezek mellett teljesen ésszerűnek tűnik mendoza terve az őrök begyűjtésére és kimenekítésére, hisz’ tudjuk, hogy miért kockáztat mindent (ehhez képest fura rendezői döntés volt pozitív hangulatú montázzsal bemutatni mindezt). meg is erősítettek minket a morális dilemma helyességénél, hogy kiléptünk a börtön rácsain túlra, és megnézhettük a kórházban lévő fiút. sőt, a mai flashback-et ügyesen helyettesítették egy kis kitekintéssel a bent lévők gyermekeire. (az udvaron sátorozók rájöttek végre, hogy azért esőben nem olyan mókás a csendes elvonulásuk?) (#06.17.)