„that’s maaldoria. the heart of the intergalactic slave trade.”
tudjuk jól, hogy kevin smith-nek mennyire fontosak a szerettei, hogy mindig támogatja is őket, szerepekkel mondjuk -és nem is a nepotizmussal van bajom, hanem azzal, hogy szegény lányának nagyon furcsa hangja van... de szerencsére kevin épp’ annyira szereti a képregényeket is, mint a családját, úgyhogy utazhattunk kara-val és mon-el-lel egy vörös naptól sivatagos bolygóra, hogy némi alávaló rabszolga-kereskedelmet akadályozzunk meg... mindig érdekes az, amikor egy szuperhősnek elveszik az erejét, hogy miképp boldogul, ha csak a puszta ökleire számíthat, így kicsit sajnáltam is, hogy nem vitték végig ezt a koncepciót az egész részen át, és bedobtak a végére egy képesség-visszaadó bombát (mármint szó szerint)... de látványon és a moralizáláson túl (a sorozattól nem meglepő módon) az epizód érzelmi vetülete működött a leginkább, hogy alex feldúlt állapotában majdnem a kapcsolatát is feldúlta, de szépen terelgetik egymás felé a kriptonit és a daxamit is... winn-nel egész szép sztori-arc-ot jártak be, ahogy legyűrte a félelmeit a terepmunka során, és közben szóratták vele a popkult utalásokat is (stargate, redshirt). (#06.30.)