„i hate having a nemesis. clark always makes it look so much fun, like you have a deadly pen pal you see once a year. but having a nemesis is stressful.”
néha meg kell próbálnunk újraértelmezni az érzéseinket -mert ha mélyen magunkba nézünk, nem biztos, hogy az, akit ellenségnek gondoltunk, tényleg egy olyan lélek, aki iránt kibékíthetetlen ellentétet vagy olthatatlan gyűlöletet érzünk... duplán is próbálták igazolni ezt a tételt a készítők -először is itt volt livewire, akit szerencsére nem azért hoztak vissza, mert kifogytak a heti-gonoszokból, hanem hogy kerítsenek egy nála nagyobb gonoszt, aki fegyverként használná a képességét (igen, már megint)... és örülök annak, hogy valami kölcsönös tisztelet alakult ki supergirl-lel, reméljük legközelebb sem esnek csak úgy egymásnak. eközben j’onn-nak is át kellett értékelnie magában a múltat, a dühét -és valahol nagyon az én utcám a végkövetkeztetése a sztoriszálának: mert nem szabad az alapján megítélni bárkit is, hogy melyik nép gyermekeként látta meg a napvilágot (bár lehet hogy az utálatos fehér marsiak jövő heti érkezése után másképp gondolom majd ez)... no, végre kiderült a guardian-titok, igaz elég bénán, de az a jó, hogy melissa még az ilyen kara-féle durcikat is csodásan eladja nekem... (#07.04.)
