„this is the water. and this is the well.”
uno: david lynch-nél már régóta megfigyeltem, hogy mennyire vonzódik az autó orrára felszerelt kamerával felvett éjszaki utakhoz. dos: még egy nine inch nails méretű bandánál is belefér egy kis promó a sorozat által, ráadásul lnych jó gyerek, és hagyja, hogy végigfusson az egész dal. tres: what the fuck was this...? ilyen az, amikor egy experimentális, öntörvényű rendező úgy dönt, hogy elsőéves filmszakos suhancnak képzeli magát, és teljes lelkesedéssel, fullba nyomja az elvontat... persze ha nagyon akar az ember, akkor ki tud hámozni a (főleg) fekete/fehér képsorokból, a zajos felszín alól sok mindent, mert tulajdonképpen lementünk az alapokig, és megnéztük, hogy miként érkeztek meg a túl-dimenzióból (űrből?) a bob-féle szellemlények -vagy valami ilyesmi... az biztos, hogy az első atomkísérletekhez lett láncolva az érkezésük, a durva hajléktalannak tűnő lények és a sivatagban kikelő bogár még értelmezés alatt állnak... ahogy az is, hogy 1956-ba ugrottunk -mert itt akár az is szerepet játszhatott, hogy lynch megszállottan rajong az ötvenes évekért... twinpeaks season 3 helyett ma inkább radírfej 2-őt kaptunk, ami egy abszolút vállalható csere. kár hogy a fárasztó munka már eleve laposra sikálta az agyam, így nem volt esélyem a maximális befogadásra... (#06.26.)