„give yourself a chance to be truly free.”
pont azon elmélkedtem magamban a kezdéskor, hogy milyen komor is lett a show idénre, és ehhez a hangulati változáshoz annak is komoly köze volt, hogy jó időre parkolópályára rakták felix-et (meg a tetemes alkohol elfogyasztására képes igazi nővérét). úgyhogy nem meglepő, hogy a visszatérésével (és hendrix-ék hathatós segítségével) visszatért némi könnyebbség is a sorozatba egy bohókás művészeti megnyitó képében -de basszus, most meg pont azt éreztem, mint sarah, hogy nem biztos, hogy itt van az ideje a szórakozásnak, mert túlságosan nagy még a veszély... aztán jött két fordulat, amik új érzést keltettek bennem: igen közel már a vég. az egyik egy pozitív benyomás volt, amikor cosima önfeledten tudott örülni, hogy újabb komoly csapást mértek a neókra, a másik viszont egy tragikus fordulópont, amivel arra emlékeztettek, hogy a végjátékban soha senki sincs biztonságban... de logikus írói lépés, hogy egy halállal lökik a szereplőket az utolsó lépések felé, ahogy helena szálán is kellett egy hasonló drámai cselekmény, hogy aktivizáljuk a klónok legerősebb fegyverét... (érdekes módon tudok örülni annak, ahogy játszanak az írók rachel-lel, hogy melyik oldalt választja végül -egész addig, amíg a testvérei felé húz a szíve...) (#07.30.)
