„the public wants to believe the narrative they expect from us. that luthors are evil. we don’t get second chances.”
jó dolog-e az, ha az írók félredobják az építkezésüket egy rész végi fordulat kedvéért -avagy annyira szeretnénk, ha lenne egy luthor, aki kilóg az idegenellenes számító dögök sorából, hogy nem viseljük jól, ha arról az egyről is kiderül, hogy nem az az ártatlan virágszál, akibe eddig komoly bizalmat fektettünk...? bár igazából abban is van ráció, ha a most kialakult mély barátságot később lerombolják a luthor lány kifordításával, mert így lehetne egy olyan kriptonitot szúrni kara szívébe, amit nem hever ki egyhamar... viszont a többesszámú cím teljesen helytálló volt, mert a teljes családot láthattuk flashback-ben (a változatosság kedvéért apu volt kopasz, és nem a kora-tinédzser éveit töltő lex), és hát lena-ról is kiderült egy fordulat, ami bár szappanoperás, mégis működött, mert a vérségi kötelék fontossága törte ketté végleg a (nevelő)anya/lánya kapcsolatot... nem is baj, hogy érzelmi szinten működött az epizód, mert az akciók alatt használt digitális trükkök olyanok voltak, amilyenek... (ha már érzelmek, természetesen nem múlt el a mon-el iránti nyűg sem, és végre alex is kitárta teljesen a szekrény ajtaját.) (#07.25.)
